A korábbi évadoknak megfelelően a Bandcamp listámról még vadásztam albumokat a teljesség igényével, de a 2018-as amúgy sem túl acélos évad rávilágított: nem biztos, hogy ezt kell erőltetni. Fájdalmas és rém szörnyűséges lemezekbe sikerült belefutni. Borzasztó minőség, zéró művészi érték. A sárga földig rángattam le hangulatomat és kedvemet. De legalább megvan a 900. meghallgatott lemez a sorozatban!

Új év, de még nem új évad. A maradék lemezeket kisöpröm a padlásról. Csak röviden és szűkszavúan nyilatkozom a lemezekről. 42 lemez 24 percben, ez egy sűrű epizód, de talán találtok magatoknak érdekességeket, nekem azért sikerült pár jó ízű felfedezést tenni. Trillion, Sonya, Beerzebub lemezek hozták ezeket a pillanatokat, de természetesen van itt megint minden...

A 2018-as évad ugyan nincs kész, nem pipálhatjuk ki, de erre 2025-ben már nem is lesz lehetőség, ezt az új évre hagytam. Búcsúzóul hoztam közel húsz olyan lemezt, ami nagyjából pont hozza az évadban tapasztalt hullámzást, már ami a színvonalat illeti. Nyilván a Wall of Sleep nem tud hibázni, de a Nova Prospect is kellemes perceket okozott. Progger rácsodálkozások mellé viszont jártam olyan mélységekben is, ahova jó eséllyel rajtam kívül nem sokan jártak. Nagyon olcsó rockzene mellé agyat rohasztó grind - bátran kijelenthető, hogy ez az évad az egyik legnehezebb szakasza a Magyar metal antológiának.

Az évad nem indult erősen, de erre az epizódra is jutott bőven pár olyan lemez, amivel kínlódtam, birkóztam. De ettől függetlenül legalább a színvonal emelkedésnek indult. A Road szinte tökéletes lemeze, a Red Swamp sivatagi málházása és az Omega Diatribe űrgroove-olása volt az epizód csúcsa, de a szélsőségek természetesen most sem maradtak el: Vile Disgust, Apoptosis vagy Rumproof pofozott rendesen.

Mint minden év, a 2018-as is hozott a szokásosnál nagyobbakat szóló, akár vidámabb, akár szomorúbb híreket. Természetesen általában a híresebb együttesek neve jelenik meg a látogatottabb történetek címében, de azért néha-néha be-becsúszik egy-két "anonim" gyöngyszem, ahogy történt ez az elmúlt 365 nap bizonyos időszakaiban is. Akkor most nyálazzuk is szépen végig, hogy mik voltak azok a hírek, amelyek a szokásosnál nagyobb figyelmet kaptak 2018-ban.

Bizony, nem voltunk restek koncertre járni ebben az évben sem, reméljük, ti is meg tudtátok nézni a lehető legtöbb kedvencet, mert választék az akadt bőven! Most már bátran ki is merjük jelenteni, hogy aki egy ilyen év után még húzza a száját, annak talán nem létezik az a szó, hogy elég! Viszont ha már voltunk olyan szerencsések, hogy mi is ott voltunk egy-egy bulin, igyekeztünk a fotós kollégák révén némi képi emléket hozni onnan, ezekből a koncertfotókból válogattunk össze egy jó kosárra valót. Időutazás indul!

Egy ilyen év végi összegzéses időszakban érdemes külön megemlékezni a hazai mezőnyről, hiszen sokaknál a külföldi felhozatal elnyomja a magyar műveket, nem mindig kerülnek fel az őket megillető helyre, hiába tekinthető a maga műfajában kiemelkedőnek az adott dalcsokor. Nos, mi megpróbáltunk összeszedni tíz olyan magyar korongot az idei évből, amelyeket - ha eddig még nem tettétek volna meg - érdemes lenne lecsekkolni. Sorrend most nincs, nem is mernénk vállalkozni rá, néhányukkal amúgy is találkozhattatok már vagy az egyéni, vagy az összesített listánkban, szóval... Mi ezeket a magyar műveket merjük bátran ajánlani a 2018-as mezőnyből.

Habár mostanában már nincs akkora súlya egy lemezborítónak, mint annak idején, mégis nagyon sokan nem kevés időt és energiát áldoznak arra, hogy a lehető legigényesebben nézzen ki a legújabb hangzóanyaguk. Persze kell is, hiszen már kimondottan csak a rajongók vesznek lemezeket, azoknak pedig jogos az elvárása egy szépen kivitelezett körítés iránt, ki kell szolgálni őket valami szemkápráztató művészi munkával. Néhány csapat pedig idén is határozottan komolyan vette a feladatot, olyan munkákat pakoltak, pakoltattak le a megbízott művésszel, melyeken élvezet legeltetni a szemet, ezekből szedtünk össze egy párat.

Mint mindenki, az angol Metal Hammer is elkészítette az év végi listáját. Viszont nálunk ezt nemcsak a szerkesztőség rakja össze, hanem ahogy azt szokták is, az olvasókkal is megszavaztatják, mely lemezek az Ő kedvenceik. Ebből állítottak össze egy harmincas sort, amely az alábbiak szerint néz ki.

Szerdán végigcsemegézhettétek, hogy egyenként kinek mi volt a tíz legbecsesebb korongja ebből az évből (ezt IDE KATTINTVA frissíthetitek fel), most pedig megmutatjuk, hogy az összesített lista hogyan néz ki. Ez természetesen a személyenkénti lajstromok szummázásaként jött ki, szigorúan matematikai alapon, így olyan album nem lesz közötte, mely egyikünknél sem jelent meg, mint favorit, viszont amely sokunknál is előkelő helyen szerepel, bizony rendesen lenyomhatta többit. De akkor lássuk, milyen arcára emlékszünk majd 2018-nak!

Lassan véget ér a 2018-as év, akármilyen gyorsnak is tűnik a dolog. Mert bizony egy gyorsvonat sebességével száguldott el mellettünk ez az esztendő is, így mire észbe kaptunk, már jöhet is az újabb évértékelés. Szóval, ahogy illik, mi is számba vesszük, kiket, miket találtunk jónak ebben az évben, persze ki-ki a maga kedvenc tíz albumát rakta össze egy tízes listába. Népes a RockStation családja, így láthatjátok is majd, hogy ahány ember, annyiféle ízlés, de egyvalami biztos: ez az év sem hagyott minket pihenni, volt és persze lesz is mit előkapni a jövőben 2018 terméséből. Vasárnap pedig azt is megmutatjuk, hogy ezeket összesítve mit dobott ki a masina az év legjobb tíz lemezének - persze szigorúan csak szerintünk.

Csak nem azt hittétek, hogy idén nem folyunk bele az ország legfaszább alt-rock-kortársgitározós fesztiváljába?

Csak nem azt hittétek, hogy magatokra hagyunk, útmutatás nélkül, a hippik, régi kisrocksztárok és lelkes negyvenes menedzserek forgatagában?

Csak nem azt hittétek, hogy idén beérjük a FOO hagyományos, vaskos és részletes ajánlójával?

Nem? Ugye, nem!

Jó év lesz ez az idei is. Nem mintha tavaly felkopott volna az állunk a nagy lemezhiányban, szavunk nem lehetett, de azért mindig örömteli hír, ha egy nagyobb név vélhetően kiadja az új pakkot. Ezekből, mármint az idei évre ígért nagylemezekből választottunk ki tízet, melyeket valamiért kicsit jobban várunk a többinél. Ez persze nem azt jelenti, hogy pl. az Exodus albuma ne lenne várós, de egy folyamatosan, kiszámítható ütemben dolgozó banda új anyaga talán kisebb izgalommal tölti el az egyszeri metalost, mint egy olyan lemez, melynek elődje 3-4 éve, vagy régebben jelent meg. Nyilvánvalóan lesznek olyan zenekarok, melyeket hiányolni fogtok, ez egyértelmű, hiszen minden igényt lefedő, teljes lista nem létezik - a kommentekben jöhetnek, miket hagytunk figyelmen kívül.