Ezer meghallgatott lemez! Még kimondani is sok! A sorozat indulása óta az Antológia sorozatban már az ezredik lemez pörgött ki. És ha az itt felbukkanó lemezek miatt nem is lesz az legemlékezesebb epizód, a Perihelion csodálatos Agg c. lemeze bearanyozta ezt a részt is. Emellett 'Nagy Nevek' nem kerültek most elő, de azért nagyszerű lemezeket most is találtam.

Ezt az epizódot két idehaza méltán népszerű banda lemeze fémjelez: a Depresszió és a Tankcsapda is egy a részben szerepel (újra) az aktuális kiadványával - volt már ilyen. De hiába a két húzónév, nem miattuk volt érdekes és emlékezetes ez a felhozatal, hiszen mindkét "nagy" eléggé felejthető produktummal lepett meg minket 2019-ben. Így kénytelen voltam magam a surranópályáról érkező, kissé ismeretlenebb és kisebb bandák kiadványaival vigasztalódni. A szokásosnál talán picit hektikusabb lett a videó a slam/death metaltól a hardcore-punkon át a poszt-metalig (A blacket majdnem ki is hagytam) - szóval a kemény zenei paletta minden szegletéből érkezett lemez.

Nagyon szerettem ezt a merítést, ezt a felhozatalt. Jó volt kipörgetni ezeket a lemezeket, 1-2 kiadvány kivételével mindegyiket tudtam valamiért szeretni, vagy legalábbis a helyén kezelve szórakoztónak találni. A borítókép persze árulkodik, de az előre láthatatlan felfedezések megint megdobbantották a szívemet: nís, Faminehill, Marmunsk! Elfeledett, vagy épp radar alatt repülő zenekarok telitalálat lemezei adták fel a leckét.

A korábbi évadoknak megfelelően a Bandcamp listámról még vadásztam albumokat a teljesség igényével, de a 2018-as amúgy sem túl acélos évad rávilágított: nem biztos, hogy ezt kell erőltetni. Fájdalmas és rém szörnyűséges lemezekbe sikerült belefutni. Borzasztó minőség, zéró művészi érték. A sárga földig rángattam le hangulatomat és kedvemet. De legalább megvan a 900. meghallgatott lemez a sorozatban!

Új év, de még nem új évad. A maradék lemezeket kisöpröm a padlásról. Csak röviden és szűkszavúan nyilatkozom a lemezekről. 42 lemez 24 percben, ez egy sűrű epizód, de talán találtok magatoknak érdekességeket, nekem azért sikerült pár jó ízű felfedezést tenni. Trillion, Sonya, Beerzebub lemezek hozták ezeket a pillanatokat, de természetesen van itt megint minden...

A 2018-as évad ugyan nincs kész, nem pipálhatjuk ki, de erre 2025-ben már nem is lesz lehetőség, ezt az új évre hagytam. Búcsúzóul hoztam közel húsz olyan lemezt, ami nagyjából pont hozza az évadban tapasztalt hullámzást, már ami a színvonalat illeti. Nyilván a Wall of Sleep nem tud hibázni, de a Nova Prospect is kellemes perceket okozott. Progger rácsodálkozások mellé viszont jártam olyan mélységekben is, ahova jó eséllyel rajtam kívül nem sokan jártak. Nagyon olcsó rockzene mellé agyat rohasztó grind - bátran kijelenthető, hogy ez az évad az egyik legnehezebb szakasza a Magyar metal antológiának.

Ebben a részben az Alcohol volt rám kétségtelenül a legnagyobb hatással, persze negatív értelemben. Izzadt a tenyerem közben, fájt szinte minden pillanata, de nem szerencsére voltak zseniális lemezek, ami tudták feledtetni a kínos pillanatokat. Az AWS utolsó Örs által vezetett albuma, Pócsi István szóló kiadványa, a Nomád csoda lemeze vagy épp az Angertea akusztikus albuma mind-mind levettek a lábamról. Mellette kibogozhatatlan tech-death vadulás és post-metal elvágyódás feketítette az epizód színeit.

Az évad nem indult erősen, de erre az epizódra is jutott bőven pár olyan lemez, amivel kínlódtam, birkóztam. De ettől függetlenül legalább a színvonal emelkedésnek indult. A Road szinte tökéletes lemeze, a Red Swamp sivatagi málházása és az Omega Diatribe űrgroove-olása volt az epizód csúcsa, de a szélsőségek természetesen most sem maradtak el: Vile Disgust, Apoptosis vagy Rumproof pofozott rendesen.

...de remélem nem erős visszaesés következik. Langymeleg Edda dupla, fárasztó szélsőjobber hülyeségek és borzasztó f0s brutálmetal lemezek adták fel a leckét az új évaddal. 2018-ból jönnek a albumok az MMA új, hatodik szezonjában. Kell, hogy ennél feljebb menjen a színvonal...nagyon kell...

Ahogy az előző évadban is, egy könnyed lazulós rocklemezekkel terveztem lezárni a 2017-es évet. Ennek megfelelően a Bandcamp vonatkozó kupacából kikukáztam az ideillő albumokat. De aztán a kommentben jött egy javaslat, ami elől nem lehetett elugrani, nem lehetett kihagyni. És micsoda lemez csúszott be a végén a surranópályán! Atyaég...!

Az antológia folytatódik, metal lemezek jönnek a Bandcamp mélyéről, főleg olyanok, amiket metal címkével látott el az alkotója. Ez van hogy megviccel minket, de azért most is sikerült kincseket találni. De emellett van itt lelkes és talán múlt homályába veszett bandák utolsó lemeze/kislemeze, a vagy épp a régetzene rétegzenéje, amit kb. 12 ember ismer az országban - de hát ez kultúrmisszió már csak ilyen, ahogy Torrente is megmondta: ha meg kell ba... de tudjátok...:)

Megvan az az anekdota, hogy a legfinomabb újházis tyúkhúslevest is tönkre tudja tenni egyetlen csipetnyi tyúkszar? Hát valami ilyesmi történt ebben az epizódban is. Majdnem hiba nélküli epizód lett volna remek epizódokkal, kisebb hullámvölgyekkel, ha nincs a The Abyss of Desolation nevű egyszemélyes hadsereg, aki keresztbefosta ezt a részt. Ilyen rettenetes album rég került a kezeim közé. Adj erőt...! Kis híján a földig rángatta a színvonalat, de szerencsére a túloldalon olyan lemezek lógtak ki a sztratoszféráig, mint a Perihelion, az Aebsense, vagy a Nadir vagy épp az Orfeus lemeze. Megúsztuk :)

2024 utolsó videója egy Magyar Metal antológia pótepizód, ami a youtube kommentek alapján készült. Megkérdeztem, hogy mi maradt ki, és ezek jöttek. Voltak bántó pillanatanok is, de mint tudjuk Torrente óta, ha megkell....