Augusztusban jelenik meg az Opeth új albuma, amely Mikael Åkerfeldt szerint egy picit keményebb, de egyeben dallamosabb is lesz elődjénél. Hogy ez így van-e, azt döntsétek el ti, ugyanis ITT egy új dal Cusp Of Eternity címmel.
Új infók az Opeth közelgő nagylemezéról
Az év egyik leginkább várt lemeze, a svéd mesterek, az Opeth tizenegyedik albuma, a Pale Communion. Az új album kis csúszással augusztus 26-án jelenik meg. Most a hajtás után meg tudjuk mutatni az új lemez borítóját és a tracklistet is.
Csak augusztusban érkezik az új Opeth lemez
Mikael Åkerfeldt a zenekar honlapján jelentette be, hogy a korábban tervezett június megjelenés helyett auguszutsban jön a legendás zenekar nagyon várt új albuma, a Pale Communion. Így tehát az Opeth tizenegyedik nagylemeze augusztus 25-én jelenik meg.
Mindent az új Opeth albumról
Végre megvan egy csomó fontos részlet az svéd mesterek 11. stúdiólemezéről. Az új album június 17-én jelenik meg Pale Communion címmel és az alábbi dalok szerepelnek majd rajta.
1. Eternal Rains Will Come 2. Cusp of Eternity 3. Moon Above, Sun Below 4. Elysian Woes 5. Goblin 6. River 7. Voice of Treason 8. Faith in Others
Júniusban jön az új Opeth nagylemez!?
Ha szabad és merünk hinni a híreknek, akkor a svéd mesterek új, tizenegyedik nagylemeze idén júniusban már pöröghet a lejátszókban. Még nincsen címe az albumnak, a banda reméli, hogy júniusra tető alá tudják hozni az új kiadványt. Legutóbbi lemezük, a 2011-es Heritage eléggé vegyen fogadtatásban részesült a rajongók részéről, köszönhetően annak, hogy Mikael Akerfeldt teljes mértékben száműzte a lemezről a hörgéseket. Hogy mit hoz a következő felvonás? Várjuk, de nagyon!
Svéd folklór: Opeth, Von Hertzen Brothers @ Budapest, Club 202, 2012.02.28.
Van egy koncert listám azokról a bandákról, akiket feltétlenül látnom kell. Szerepel rajta az Opeth is, így ezt a bulit látni kellett.
Februárban Budapesten játszik az Opeth
Nagy örömmel jelentjük be, hogy hét hosszú és tartalmas év után ismét Budapestre látogat Svédország egyik legfontosabb progresszív rockzenei exportcikke és legnagyobb büszkesége, az Opeth, akik ezúttal a nyolc évvel ezelőtti E-Klubos fellépésük példájára ismét klubkoncertet fognak adni a Club 202-ben.
2012. február 28., Budapest @ Club 202, 19:00
OPETH (SWE) + VENDÉG
Jegyárak: 4.900 Ft (elővételben) / 5.900 Ft (a koncert napján)
AZ ELŐVÉT DECEMBER 8-ÁN INDUL!
Jegyelővétel: Westend Speed, Underground Store, CD Pince, Ticket Express
Napi elborult elme: The Devin Townsend Project és Opeth videók
A kanadai zenei zseniről Devin Townsendről már eddig is tudtuk, hogy ezerszínű zenész. The Devin Townsend Project nevű zenekara nemrég két lemezzel is jelentkezett Ghost és Deconstruction címmel. Ez utóbbiról a Juular című meglehetősen borult tételre - melyben az Emperor frontembere Ihsahn is vendégszerepel - készült meglehetősen borult videó.
A svéd Opeth is elég nehéz lemezzel jelentkezett a napokban Heritage címmel. Erről a The Devil's Orchard című tételre készült klip, melyet Phil Mucci fotográfus rendezésében.Nos ez sem kevésbé borultabb videó az előzőnel.
Opeth - "The Devil's Orchard" from Phil Mucci on Vimeo.
A buli gyilkos: Opeth - Heritage
Az Opeth-tel való ismeretségem – azonfelül, hogy elég sok borult arcon láttam addig a zenekari pólójukat- 2006 szilveszterére tehető, amikor is hajnal három tájékán egyik haverom betolta a lejátszóba valamelyik albumukat. Party gyilkos megmozdulás volt! Valaki meg is jegyezte, hogy minden buliban eljön az a pillanat, amikor egy zeneőrült átveszi az irányítást, és önkéntes missziójával úgy gondolja, hogy felveszi a kultúr diktátor szerepet.
Opeth: Egy új dal már hallgatható
Szeptember 16-án érkezik az svéd Opeth új lemeze Heritage címmel, a Roadrunner Records gondozásában. A lemez producere a gitáros/énekes Mikael Åkerfeldt volt, míg a keverésért a Porcupine Tree főnök Steven Wilson felelt.
Az albumra a következő dalok kerültek:
01. Heritage
02. The Devil's Orchard
03. I Feel The Dark
04. Slither
05. Nepenthe
06. Haxprocess
07. Famine
08. The Lines In My Hand
09. Folklore
10. Marrow Of The Earth
Jó hír, hogy a The Devil's Orchard már most meghallgatható. Ehhez csak a dal címére kell kattintanotok.
Heritage címmel jön a tizedik Opeth lemez
A Heritage címet kapta a svéd Opeth tizedik, szeptemberben a Roadrunner Records gondozásában megjelenő új lemeze. A felvételek ez év elején zajlottak a stockholmi Atlantis stúdióban. a lemez keverését a Porcupine Tree főnök Steven Wilson és az Opeth énekes/gitárosa Mikael Åkerfeldt végezték.
Januárban stúdióba vonul az Opeth
A svéd Opeth január 31-én vonul be a stockholmi Atlantis Studiosba, hogy megkezdje 10. albumának felvételeit, amely majd a Roadrunner Records gondozásában jelenik meg. A hangmérnök Jens Bogren (Soilwork, Katatonia, Paradise Lost) lesz, míg a keverést a Porcupine Tree főnök Steven Wilson végzi. Az új anyag a zenekar szerint "jó" lesz.
Opeth - letölthető dal a közelgő In Concert at the Royal Albert Hall című DVD-ről
A svéd Opeth egy email címért cserébe letölthetővé tette a szeptember 21.-én megjelenő In Concert at the Royal Albert Hall című DVD-ről a Dirge For November című felvételt. A DVD közel három órányi hang és képanyaga igazi csemegét ígér a zenekar rajongóinak.
Az MP3 a következő linkre kattintva szerezhető be: Opeth - Dirge For November (live) MP3.
Opeth - Dvd közeleg
Az idén 20 éves svéd Opeth méltóképpen kíván ünnepelni, így szeptember 21-én a Roadrunner Records gondozásában jelenik meg a In Live Concert at the Royal Albert Hall című kiadvány, amely az együttes április 5-ei londoni koncertjén került rögzítésre. A kiadvány többféle formában kerül forgalomba.
A lemezeken a következő dalok szerepelnek:
Set 1
The Leper Affinity
Bleak
Harvest
The Drapery Falls
Dirge For November
The Funeral Portrait
Patterns In The Ivy
Blackwater Park
Set 2
Forest Of October
Advent
April Ethereal
The Moor
Wreath
Hope Leaves
Harlequin Forest
The Lotus Eater
Fesztivál körkép 2009, Brutal Assault (Hradec Kralove, Csehország)
Azt gondoltuk a Fesztivál-szezonban, hogy a környező országokban megrendezésre kerülő, nekünk magyaroknak is elérhető fesztiválokat kicsit górcső alá vesszük. Nézzük mit mutat a kép.
A csehországi Hradec Kralove ad már hagyományosan helyet az augusztus 6-8. között megrendezendő Brutal Assault Fesztiválnak. A fesztivál nevéből igen jól lehet következtetni a fellépő bandák keménységi fokára. Igen, ezen a Fesztiválon a brutálisan, bestiálisan kegyetlen zenéké a főszerep. Lesz itt hardcore, metalcore, deathcore és ki tudja milyen coreságok, de a death-, black- és trash metál hívei is megtalálhatják a maguk számításait. Sőt! Idén van magyar fellépője is a három napos zúzásnak a mosonmagyaróvári Casketgarden személyében, akik augusztus 7.-én lépnek a deszkákra.
A Feszt nevesebb fellépői között szerepel a 6.-án fellépő Biohazard, Brutal Truth, Madball és Darkane; a 7.-én pusztító Pestilence, Testament, Brujeria és Opeth, bár utóbbi azért annyira nem pusztít; és a zárónapon – 8.-án – butuló Marduk, Immortal kettős, de bizonyára a Raunchy és a Hate Eternal fellépése is okoz kellemes perceket.
A háromnapos jegyek – merthogy csak az van – előre megváltva 45 Euróba, míg a helyszínen 54 Euróba kerülnek, ami elég barátságos árnak nevezhető.
Beszámoló: NOVA Rock 2008 - Ausztria
Az alábbi beszámolót egyik olvasónk, M. Péter állította össze nekünk és természetesen Nektek az ausztriai NovaRock 2008 fesztiválon látottak/hallottak alapján. Olvassátok és ezúton is köszönjük Péter!
----------
A mai modern "rock" képviselői mellett néhány klasszikust is felvonultatott idén az ausztriai Nova Rock fesztivál rendezősége. Ők jegyzik egyébként a Two days a week megmozdulást is. Ha egymásra vetítjük a két rendezvényt, akkor egy meglehetősen erős felhozatallal találjuk szemben magunkat.
..de, egyelőre Nova Rock.
Kezdjük talán a dolog árnyoldalával.
Sex Pistols
A sokak szemében félistenekként létező punk klasszikus úgy jelent meg a színpadon, mintha az egykori boksz klasszis hatvanévesen térne vissza revansot venni.. Nem volt túl hiteles a konszolidálódott anarchistáktól a God save the Queen, vagy az Anarchy in the UK. Ha igaz, akkor a Szigeten is tiszteletét teszi a csapat, így mindenki maga is mintát vehet a nagypapás tempójú produkcióból.
A foci és az osztrákok
Valahogy minden zenekar kötelességének érezte, hogy egy jó nagyot rúgjon szegény sógorokba, megvilágítva, mennyire nem focinemzet az övék. Egyesek ennél messzebbre is merészkedtek a germán népek kifigurázásában.
..és ha már itt tartunk: NOFX
Aki szereti a Toy Dolls féle vidám punk zenét, az feltehetően jól szórakozott ezen a koncerten. Ahogy feljebb említettem nem túl konformista a csapat. "Germans are people too?", vagy "Austrians can't score goals." beszólásokkal édesgették magukhoz a helyi közönséget a fiúk. Talán kicsit több is volt az átkötés a műsorban a kelleténél. Amúgy egy vidám és szórakoztató koncertet láttunk.
Volbeat
A dán Volbeat csapatot nem ismertem korábbról és azt gondolom, hogy minden produkció pozitív savtesztje lehet, ha a dalok ismerete nélkül is érzi a zenét az ember. Kellemes karakterű énekhang, változatos dalok és masszív hangzás.
--= Itt hívnám fel a figyelmeteket arra, hogy a dán csapatot az idei SZIGET fesztiválon is meg lehet nézni, szerintünk mindenképpen érdemes, mert nagyon jók! Augusztus 13.-án 20:00-kor lépnek fel a HammerWorld színpadon. - a szerk. =--
Airborn
:) - sokat mosolyogtunk ezen a koncerten Péter barátommal. Egy tradicionális Heavy Metal alapokra építkező AC/DC klón formáció robbant be a színpadra. A kezdés és a teljes produkciót végigkísérő lendület meggyőző volt. Sajnos a Volbeat-tel ellentétben nem éreztem elég érdekesnek a muzsikát.
Jonathan Davis (Korn)
Egy hatalmas trónszékben rángatózva adta elő szóló produkcióit Jonathan. Talán ha két Korn nóta csendült fel, köztük a Got the life, amit a mester úgy vezetett fel, hogy nem vagy igazi Korn rajongó, ha nem szereted ezt a számot. A saját dalai egyébként messze nem tűnnek olyan erősnek, mint a műfajteremtő zenekari darabok, azért kellemesek. Jonathan nagyon élvezte, hogy a közönség jól mulat a koncertjén, ráadásul egy tökéletes (faltól-falig) szivárvány is segített neki vizuális vonalon.
Cavalera Conspiracy
Dzs dzs dzs dzs.
Opeth, In Flames
Erős, zúzós, de sablonos koncertek voltak. Aki nálam átfogóbb ismeretekkel rendelkezik a csapatokról, biztosan jobban szórakozott (volna).
Gavin Rossdale
Nem mondanám, hogy szeretem a Bush zenéjét. Ez szólópróbálkozás egy jó példája annak, hogy mikor éri meg egyedül is nekifutni. ..ha valami újat kapunk. Megkaptuk.
Bad Religion
Oda és vissza vagyok értük, de nem taglózott le a koncert. Hozták az összes kötelező klasszikusukat, de semmi plusz.
Skinred
Az új arcok közül ők nyújtották a legtöbbet. Minden lejött a színpadról. Volt a másik 50 bandához hasonló zúzás, de ez hitelesen és érthetően.
Disturbed
Megint egy banda, aki valamivel színesíteni tudott az általa képviselt vonal egyhangúságán. Némileg náluk is összefolynak a dalok és érezni lehet, hogy ha túl akarnak élni, akkor még egy-kettőt előre kell lépniük, de egyelőre le a kalappal.
Kid Rock
Számomra az egyik, ha nem a LEGjobb produkció volt. Tökéletesen felépítették a műsort, egyre erősödtek a dalok, felvonultattak néhány blúzos, hard rockos témát és lassan kibontakozott a hip-hopos zúzda is. Kid Rock jól kommunikált a közönséggel, voltak táncos lányok, ..szóval minden a helyén.
Incubus
Otthon, autóban, vagy munka közben nagyon sokszor nyúlok az albumaikért. A koncerten hozták a számokat, ahogy kell, szépen szóltak, lejött a hangulat a színpadról, de nem sorolnám a legjobbak közé a koncertet. Egyszerűen ez a zene nem ide való.
Judas Priest
Ők sem mai gyerekek már, de a Sex Pistols-nál fényévekkel hitelesebbek voltak. Rob Halford ugyan minden komolyabb feladványnál mereven leszegett fejjel préselte ki magából a magas hangokat és fel-alá sétált, mint akinek elgurult a gyógyszere, azért megszólaltak a dalok. ..és meg lett a gyógyszer is (péjnkilör).
Rage Against The Machine
Érzékelhetően sokan kifejezetten ezért a produkcióért látogattak ki a Pannonia fields-re. Nagyon egyben volt. Mindent megkaptunk. Ott volt az energikus ének, monolitikus ritmus szekció és a Tom Morello féle kivételes gitárjáték. Egyedül talán a kapcsolat hiányzott a nézők és a zenekar között. Ennek ellenére elégedetten szálltunk autóba a műsort követően.
Összességében remek felhozatallal, drága étel- és italkínálattal és jó szervezéssel jellemezhető a fesztivál. Akinek sikerült kedvet csinálni, annak még nem késő jegyet keríteni a fent említett Two days a week eseményre.
Pé
----------
Az említett Two Days A Week fesztivál 2008. augusztus 28.-29.-én kerül megrendezésre az ausztriai Wiesenben. A fellépők listája:
- SLIPKNOT
- LIVE
- SERJ TANKIAN
- PENNYWISE
- SOULFLY
- GOGOL BORDELLO
- LESS THAN JAKE
- BACKYARD BABIES
- DREDG
- THE LOCOS
- JULIA
- 3 FEET SMALLER
- ANIMAL ALPHA
- DISCO ENSEMBLE
- BLACK TIDE
- BLIND
- DEDICATED TO
Jegyek pl. a helyi ticketexpress (oeticket) oldaláról rendelhetők.
55 perc csoda : Opeth - Watershed
Előre bocsátom, hogy én itt nem vagyok szakértő! Az Opeth munkásságát csak igen nagy vonalakban ismerem, így aztán tőlem összehasonlításokat a régi lemezekkel senki ne várjon. Persze azzal tisztában vagyok, hogy a svédek alapvetések, az európai rock-metal kultúra szerves részei, csakúgy, mint pályatársuk a Katatonia.Az előbbiek miatt egy kicsit kalandozzunk vissza a múltba a metalnews.hu segítségével:
A zenekart David Isberg alapította 1990-ben, Stockholmban, sok más emberrel közösen, akik túl hamar hagyták ott a bandát a megalakulás után ahhoz, hogy egyáltalán érdemes lenne említést tenni róluk. Isberg barátja Mikael Åkerfeldt, hamarosan csatlakozott az Opeth-hez, miután saját bandája, az Eruption kezdett megfáradni. Åkerfeldt gitározott, David Isberg énekelt, de a csapat többi tagjával együtt az Opeth nem volt túl meggyőző.
David Isberg 1992 elején hagyta ott a bandát "zenei különbségekre" hivatkozva és mivel Mikael korábban már szerzett tapasztalatokat az Eruption-ben (melyet ő és Anders Nordin alapítottak), így ő lett az új énekes és azonnal elkezdtek dalokat írni Peter Lindgrennel.
Azután, hogy a Candlelight kiadó szerződést ajánlott nekik. Első lemezüket az 1994-es Orchid-ot Johan DeFarfalla segítségével rögzítették, aki végül állandó tag lett.
Az Opeth második albuma a Morningrise felvételei 1996. március-április hónapban zajlottak és később az év folyamán jelent meg a korong. Ismét Dan Swanö volt a hangmérnök és ezúttal a produkcióért is ő felelt. A lemez öt számot tartalmaz, mindegyik 10 perc fölötti játékidővel.
Harmadik lemezük az 1998-as My Arms Your Hearsee idején csatlakozott hozzájuk Martin Lopez dobos, aki a szintén svéd Amon Amarth-ot hagyta ott az Opeth kedvéért. A felállás elég sokáig játszott együtt.
A My Arms Your Hearse változást hozott a dalírásban. A Morningrise 10 perc fölötti epikus számai helyett a My Arms Your Hearse rövidebb dalokat tartalmaz, átlag 6-8 perc hosszan. Az album szövegileg koncept-lemez, sötétebb mint az előző alkotás, az akusztikus átkötések kevesebb szerephez jutnak. Mikael énekstílusa is jóval death metalosabb: mélyebb és fenyegetőbb.
A Peaceville gondozásában kiadott negyedik lemezük, az 1999-es Still Life egy újabb koncept-album, amelynek története lényegében egy Melinda nevű nő viszonzatlan szerelme körül forog. Visszatér a Morningrise-on hallott egyensúly a pőre akusztikus gitár és a death metal elemek között. Az album további kísérletek terepe a sötét death metal összetevők és a tiszta, akusztikus részek között feszülő dinamikával. A Still Life minden bizonnyal az legnagyobb mérföldkő az Opeth hangzás fejlődésében.
2001-ben a KOCH Records adta ki a Blackwater Park című ötödik albumot, ami komoly szakmai és kereskedelmi sikert hozott Észak-Amerikában.
A következő évben megjelenő Deliverance szintén Steve Wilson és a KOCH Records segítségével készült el és felkerült a Billboard magazin Top100 Heatseeker listájára. A Deliverance az egyik legsúlyosabb Opeth anyag, helyenként a Morbid Angelt idéző bevezetőkkel. Az Opeth folytatta kísérletezéseit az ütemváltásokkal és a szinkópákkal, ami elsősorban a Deliverance nóta végén és a lemezzáró By The Pain I See In Others-ben érhető tetten. A Deliverance-szel párhuzamosan készült hetedik lemez, a Damnation egy vérbeli progresszív rock album, abszolút death metal jegyek nélküli, az 1970-es évek progresszív rockját felidéző alkotás. 2004-ben Lamentations címmel az Opeth megjelentette az előző évi, londoni Shepherd's Bush Empire-beli kétórás fellépésük videó anyagát dvd-n, majd 2005-ben megjelent a nyolcadik Ghost Reveries-t című albumuk.
Hát hosszú bevezetőnek ennyi. A Watershed tehát 3 év várakozás után jelenik meg, a felvételek a Fascination Street stúdióban, Örebro-ban készültek. A Watershed az első olyan Opeth studió kiadvány, ahol Mikael Åkerfeldt énekes, gitáros, Martin Mendez basszer és Per Wiberg billentyűs mellett Martin Axenrot dobost és Fredrik Åkesson gitárost hallhatjuk. A lemez borítóját most is Travis Smith készítette,
Én aki Katatonián edződtem talán könnyebben be tudom fogadni ezt a nagyon mélyszántású zenei közeget, de aki nem hallgatott soha ilyen zenéket, annak ez nem lesz egyszerű feladat. Amíg a Katatonia azonban, ma már igen keveset használ a régi black-death gyökerekből, addig az Opeth munkásságában ezek a mai napig fellelhetőek. Óriási kettősségek jellemzik ezt a lemez. Hiszen van itt 70-es évekbeli progresszív rock, meg akusztikus gitár, de ugyanakkor jelen van a technikás halálhörgős black/death is. Igazából ez a kettősség már lassan védjegyszerű is.
Hét dal, ötvenöt perc és ha elmondom, hogy a nyitó Coil csak 3 perc, mindjárt világossá válik, hogy nehéz lemez ez. A nyitás meglepő: akusztikus melankólia gyönyörű dallamokkal és Nathalie Lorichs énekesnő közreműködésével. Kezdésnek kicsit furcsa, de aztán a kettes Heir Apparent rögtön visszarángatja a hallgatót a valóságba. Súlyos, lassú riffek után még pár zongorahang bizonytalanságban tart, de ezután jönnek a pusztítóan romboló hörgések és kétlábgépek, vissza a régi időkbe szlogennel. A dal vége azonban megnyugszik, a filmzeneszerű befejezés csodálatos. A következő The Lotus Eater szintén hasonló stílusban kezd, hörgős és tiszta ének váltakozásával, aztán Katatonia-szerű zenei megoldások jönnek, vagy a Katatoniában vannak Opethesek? Mélységek és magasságok küzdenek egymással és a dal közepén levő jazzes, progresszív megoldások is nagyfokú zsenialitásra vallanak. A négyes Burden távolból előtűnő témái után, amolyan progresszív rock slágerré változik. Kiváló énektémák és néhol Pink Floydos zenei megoldások jellemzik, de a hammond-orgona szóló is hihetetlenül zseniális. Az ex Spiritual Beggars tag Per Viberg követi el.
A klipes Porcelain Heart komor, éjsötét kezdése után megnyugszik, majd hol begyorsul, hol lelassul, érdekes ritmust adva a dalnak. Ebben, és a következő szerzeményben is nagy szerepe van a szinte középkorias (barokk vagy mittudom én) akusztikus gitárjátéknak. Úgy szól ez néha, mintha egy királyi udvartartásban zenélnének páran egy szolid lakoma alatt.
A majd tizenkét perces Hessian Peel maga az akusztikus szárnyalás, lebegés, de csak a dal feléig, ott hirtelen minden átmenet nélkül átmegy oldschool black/death reszelésbe, hörgésbe, majd később szinte jazzbe hajlik. Eszement stílus kavalkád. A záró Hex Omega pedig szinte mindenből felvonultat egy kicsit, amit addig hallottunk.
Opeth: Porcelain Heart
Aki idáig is rajongó volt az belehallgatás nélkül nyugodtan megveheti. Aki nyitott az ilyen zenékre – mint én is – az pedig könnyen rajongóvá válhat. Minden hangjában kimagasló alkotás ez, nem sokan fogják überelni 2008-ban, az holtbiztos.
10/10