Bemutatta a legújabb lemezelőzetesét a Volbeatből ismert Michael Poulsen által fémjelzett death metal zenekar, az Asinhell. A Poulsenen kívül Marc Grewe-t (ex-Morgoth, Inisidious Disease) és Toft Hansent (Raunchy) magába foglaló trió a Desert Of Doom mellé egy dalszöveges videót adott, ez a lenti módon sikerült.

Jubileumi, 20-éves fennállását ünneplő turnéja keretében érkezik hozzánk a dán Illdisposed, többek között a honfitárs Raunchy társaságában. Különleges estére számíthatunk október 9-én, elvégre Dánia két, meghatározó metal bandáját egy estén nézhetjük meg a budapesti Club 202-ben.

Utolsó nap szomorkásan ébredünk, véget ér az év általában (egyik) legjobb hete, de szívünkre téve a kezünket tudjuk, hogy még pár nap és elfekvőbe kerülnénk. Mindenesetre, így hazaérve és némileg új erőre kapva holnap gond nélkül újrakezdeném. Legalább egy Ossian vagy egy Akela koncert erejéig. A Hegyalja idén is jó volt, nézzük, mi is történt szombaton.

A Soilwork után újra északra kalandozom egy kis dallamos metálért, bár ezúttal csak Dániáig visz az utam. Innen indult útjára a Raunchy immáron 18 éve, bár a világ Dánián kívüli részén csak a 2000-es években lettek ismertek. Discord Electric címmel október 11-én jelenik meg Európában az új lemezük.

A dán modern metál Raunchy új lemeze Európa nagyrészén október elején lát napvilágot a Lifeforce Records gondozásában. A lemez az A Discord Electric címet kapja. A csapat most is régi barátját Jacob Hansent ültette a produceri székbe.

A lemezre a következő dalok kerülnek:

01. Dim the Lights and Run
02. Rumors of Worship
03. Blueprints For Lost Sounds
04. NGHT PRTY
05. Street Emperor
06. Shake Your Grave
07. Tiger Crown
08. Big Truth
09. The Great Depression
10. The Yeah Thing
11. Ire Vampire
12. Gunslingers and Tombstones

Azt gondoltuk a Fesztivál-szezonban, hogy a környező országokban megrendezésre kerülő, nekünk magyaroknak is elérhető fesztiválokat kicsit górcső  alá vesszük. Nézzük mit mutat a kép.

A csehországi Hradec Kralove ad már hagyományosan helyet az augusztus 6-8. között megrendezendő Brutal Assault Fesztiválnak. A fesztivál nevéből igen jól lehet következtetni a fellépő bandák keménységi fokára. Igen, ezen a Fesztiválon a brutálisan, bestiálisan kegyetlen zenéké a főszerep. Lesz itt hardcore, metalcore, deathcore és ki tudja milyen coreságok, de a death-, black- és trash metál hívei is megtalálhatják a maguk számításait. Sőt! Idén van magyar fellépője is a három napos zúzásnak a mosonmagyaróvári Casketgarden személyében, akik augusztus 7.-én lépnek a deszkákra.

A Feszt nevesebb fellépői között szerepel a 6.-án fellépő Biohazard, Brutal Truth, Madball és Darkane; a 7.-én pusztító Pestilence, Testament, Brujeria és Opeth, bár utóbbi azért annyira nem pusztít; és a zárónapon – 8.-án – butuló Marduk, Immortal kettős, de bizonyára a Raunchy és a Hate Eternal fellépése is okoz kellemes perceket.

A háromnapos jegyek – merthogy csak az van – előre megváltva 45 Euróba, míg a helyszínen 54 Euróba kerülnek, ami elég barátságos árnak nevezhető.  

Bbrutal Assault fesztivál részletes program
 

Még csak június van, de mintha már egy picit uborkaszezon lenne. Per pillanat nem igen van olyan zeném amiről írni kéne, így kapóra jött a dán Raunchy új nagylemeze amely, ha minden igaz a negyedik a sorban. A 2003-as Confusion Bay-t a jó kritikák miatt beszereztem, de nálam nem ütött akkorát. Mivel viszont a csapat myspace oldalán meghallgatható új lemezük, tettem egy újabb próbát.

Az együttes 1992-ben alakult Jesper Tilsted gitáros, Jesper Kvist basszusgitáros és Morten Hansen dobos részvételével. Mint minden amatőr banda, ők is többnyire feldolgozásokat játszottak, olyanoktól, mint a Metallica vagy a Slayer, vegyítve sajátos „Bay-area” hatásukkal. Több tagcserét követően az ezredforduló tájától datálhatóan jöttek meg számukra a sikerek. Moden metál köntösbe öltöztetett északi hatásokkal tarkított trash zenéjükkel saját rajongó tábort sikerült kialakítani, de a nagy áttörés az nem sikerült  nekik. És ezzel a lemezzel sem fog, függetlenül attól, hogy korrekt és minőségi munkát készítettek negyedjére is.  

Valahogy olyan érzésem van, mint az In Flames esetében: modern, extrém, populáris – a szó könnyen befogadható értelmében – és egy picit izgalom mentes. A This Blackout Is Your Apocalypse című rövid intro után a Somewhere Along The Road kezdi meg a rombolást. A recept most sem változott: futurisztikus, billentyűvel is megtámogatott trashes riffek, hörgős ének a verze, dallamosabb, tisztább a refrén alatt. A  hármas The Bash kellemes billentyűtémákkal indít és a fülbemászó ének miatt, hamar megragad a fülben. Az ezt követő Warriors zongorás indítása után tényleg a címhez méltó hangulatba megy át. Ha nagyon akarom még a csatába vonuló seregeket is el tudom képzelni. Pörgő kétlábgépek, himnikusabb kiszerelés. A Straight To Hell aztán elővesz egy kis északi durvulatot, de a recept most sem változik. Az ezt követő Welcome The Storm jó kis groovos, húzos riffre épül, de semmi több. Itt már megmondom őszintén kezdett egysíkúvá lenni a lemez, bármennyire is minőségi a cucc. A hetes címadó viszont állat riffet hoz és a billentyű témák is csak dobnak rajta, a refrén is jól eltalált, a lemez legjobb dala. Az ezt követő sejtelmes Somebody's Watching Me a legkevésbé metál, mégis ül a dal. Ez egy Rockwell nevű feka csávótól egy feldolgozás, de a szó jó értelmében. A kilences A Heavy Burden megint hordoz egy kis darkosabb északi ízt, aztán a jól bevált szisztéma szerint folytatja. A To The Lighthouse szinte epikus vonalvezetése egy kicsit változatosabb vizekre evez, de a trashes döngölés itt is megvan. A Showdown Recovery misztikusabb hangvétele után újból a dallamos refrénnel hengerel, míg a záró The Comfort In Leaving trashes tekerésével - némi old school érzést ébresztve - zárja a lemezt.

 Nincs új a nap alatt, de ez nem is hiszem, hogy elvárás lenne velük szemben. Vérprofi munka, kiválóan hangszerelt, jól megírt dalokkal, a populáris hatások jó megválasztásával, sajnos azonban kiszámíthatóan, túl sok izgalom nélkül. Ettől függetlenül kellemes hallgatni való. 

8/10