Nos azt mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy nem vagyok a banda nagy szakértője. Persze, nyilván tudom mivel és kikkel állok szemben, de ha Testament korongot kellene levenni otthon a polcról nem igazán sikerülne. Mivel azonban ez a blog nem titkoltan azzal a szándékkal (is) jött létre, hogy régi nagyok ne merüljenek a feledés jótékony homályába, azt gondolom a Testament-nek itt a helye, még a fentebb említett szerzői hiányosságok ellenére is.Hát nem tegnap adtak ki lemezt utoljára az biztos! Utoljára 1999-ben jelentettek meg friss stúdióalbumot The Gathering címmel. Persze sok mindennel meg kellett küzdeniük és így mindjárt árnyaltabb a kép. 2001 márciusában ugyanis az énekes Chuck Billynél egy ritka daganatot diagnosztizáltak. Augusztusban barátai jótékonysági koncertet szerveztek gyógyulására Thrash of the Titans néven és ugyan még az év végén megjelent a First Strike Still Deadly, amely az első két albumuk egyes számainak újrafelvételét tartalmazta, de aztán csönd. Ebben mondjuk a folyamatos tagcserék is szerepet játszhattak.
2005. február bejelentettek egy reuniont, - mivel soha nem oszlottak fel nem is biztos, hogy így kellene nevezni - azaz az együttes ismét a klasszikus felállásban játszott (Chuck Billy, Alex Skolnick, Eric Peterson, Greg Christian, Louie Clemente). Ez a felállás 2007-ben annyiban módosult, hogy Clemente helyét a dobok mögött Nick Barker, majd az övét nem sokkal később a már korábban is velük zenélő Paul Bostaph vette át.
A The Formation Of Damnation már a banda kilencedik nagylemeze, és egy 1986 óta létező csapat két dolgot tehet így röpke húsz évvel megalakulása és nyolc év soralbum nélküli időszak után. Vagy vissza a gyökerekhez, a jó kis trash zúzdákhoz, vagy go ahead, új idők, új szelek, de azért ne forduljunk ki önmagunkból teljesen. Itt az utóbbi látszik megvalósulni és azt mondom, hogy lehet ezt korábbi önmagukhoz mérni, de felesleges. Ez a lemez úgy ahogy van megállja a helyét és nem is akárhogyan. Az év legjobb trash produkciói között lesz a helye az már most biztos.
A For The Glory Of ...-ra keresztelt egyperces intróval kezdenek, amibe egy kis Metallica-s szóló vegyült és ilyen párhuzamokat még később is teszek. Az intró átmegy a kettes More Than Meets The Eye-ba, amibe sok európai gyalog-galopp íz keveredik, Chuck Billy hangja a dühös Hetfieldre hajaz és a ritmusszekció leszakítja az ember fejét. A The Evil Has Landed agyas riffekkel operál, a közép-szóló pedig igen király. A négyes címadó inkább old-school, gyors kétlábgépekkel, de súly, kraft az van benne kétségtelen. Chuck inkább hörög-üvölt, a szóló is régisulis. A középen a darálós leállás pedig visz mindent. Ezután a Dangers Of The Faithless ellenpontoz súlyos középtempós döngölésével, dallamos refrénjével. Egy kis fekete albumos Metallica-t itt is érzek, de hogy ez szándékos, vagy véletlen, azt csak ők tudnák megmondani. A The Persecuted Won't Forget megint inkább a címadó vonala. A verze alatti betonozásra a léggitár is előkerült nálam. Bostaph eszement dolgokat művel a cájg mögött, nem véletlen, hogy az egyik legjobbnak tartják a szakmában.
Az ezt követő Henchman Ride is hasonló stílusban fogant, megint beugrik a 'tallica, de ígérem többet nem emlegetem. Hihetetlen sodrás van a dalban, mint a tornádó úgy söpör végig az emberen és a közép-szóló megint emlékezetes. A Killing Season egy mázsás riffre épül, amely jól gyomorszájba vág, de egyéb emlékezeteset ez valahogy nekem nem nyújt. A kilences Afterlife már 2003-ban megíródott. Dallamosabb kivitelezés, emlékezetes pillanatok jellemzik, a lemez egyik legjobbja. Az ezt követő F.E.A.R. meglepően dallamos refrént produkál, de a feszes előadásmód ezt is a kiemelkedő pillanatok közé emeli. A záró Leave Me Forever mély basszusfutamokkal, távolba tűnő énektémákkal és bedurvuló részekkel váltakozva indít, aztán hörgős betonozásban folytatja, majd elhaló befejezéssel tesz pontot a lemez végére.
Azt gondolom, hogy a Testament kellően friss, mégis önmagához hű anyaggal jelentkezett kilenc év múltán, amely köröket ver a mai mezőny jó részére. A lemez meghallgatható a csapat myspace oldalán; aki szereti a trash alapú zenéket ki ne hagyja, vétek volna. Léggitárt elő!
9/10
