Megmondom frankón nekem a Depresszió-val való megismerkedésem elég felületesre sikerült. Valahogy úgy voltam vele, hogy zenéjük kimerül abban, hogy a Machine Head találkozik a Tankcsapdával, konkrétan Lukács Laci szövegeivel, azt ennyi. Igazából valahol az igazság itt is rejtőzködik, de ennyivel azért ne intézzük el a dolgot.
Én még annak idején a Tankcsapdán edződtem, de a nálam egyel fiatalabb generáció már valószínüleg a Depresszión. Igazából aki egy kicsit keményebb zenére vágyott, mint a Csapda az itt megtalálhatta a számításait, Halász Feri szövegei pedig az évek múlásával egyre kifinomultabbak lettek, ha lehet ilyet mondani. Az Egyensúly már a csapat ötödik nagylemeze és akikhez szólni akar, azok megkapják azt amire várnak.
Az Egyensúly a Soundmaster Stúdióban készült Hidasi Barnabás vezérletével és Havancsák Gyula készített hozzá szép borítót. A zene nem sokat változott, talán egy picit néhol tovább egyszerűsödött, de a korábbi lemezekről is megmaradt pár zenei elem. A csapdásodás továbbra is tetten érhető, sőt pár nótában Halász Feri olyan tónusban is énekel, hogy tényleg azt hittem Lukács vendégszerepel a dalokban. A srácok nem nyújtották rétestészta hosszúságúra a lemezt, de a 11 nóta és a valamivel több, mint 37 perc azt gondolom éppen elég.
Már a kezdés Tankcsapdásra sikerült Kezdjük El! című dallal. Könnyen megjegyezhető rakenroll riffelés, egyszerű, de hatásos szöveggel. (Klip alant a magyar rock élet neves szereplőivel) A kettes Égi Jel aztán amolyan vissza múltba jellegű súlyosabb Depresszió, bár az énektémák itt is rokonságot mutatnak Lukáccsal. A dal egyetlen gyenge pontja szerintem a refrén, viszont az atmoszférikus gitárszóló nagyon ott van a helyén. Az ezt követő Fejjel A Falnak megint egyszerűbb téma, amolyan slágeres darab jól eltalált mondanivalóval. Az old school riffelést hozó Nem Nevet nagyon jó nóta, kellő súly és dallam van benne, a lemez egyik legjobb dala, én azt mondom ilyenből kellett volna több. Az akusztikus kétperces Szél amolyan filmzenés átkötő csupán, amely a Szemben A Széllel című dal felvezetése. Ez a nóta is amolyan rakenroll-os beütésű, könnyen emészthető, de igazából olyan semmilyen, szürke, de nagyon. A hetes Nem Hatalom megint egy picit keményebb kötésűre sikeredett és bár nem kevés dallam szorult belé, ez jó felépítésű dal, mindenképpen a lemez húzó nótái között foglal helyet. A nyolcas címadó egy rohanó tétel, kellő súllyal és döggel és nagyon eltalált szöveggel. Ezután az Én Elhittem újból egy szikla kemény beton. Nem is értem, hogy fér ezzel egy lemezre mondjuk a Szemben A Széllel. A tízes Egymás Iránt lírája nekem annyira nem világom és ez annyira nem is emlékezetes dal, viszont szépen felépített. A lemezt a Ma Éjjel zárja, ez amolyan öszvér darab: kellő súly szorult belé, de ahhoz elég dallamos, hogy simán megragadjon a fejben.
Az Egyensúly elég kétarcú lemez lett. A súlyosabb témák elég éles kontrasztot képeznek az olykor laza rakenroll fílinggel. Értem én, hogy meg kellene felelni, de akkor most melyik az igazi arc? Ami tény az persze tény, ettől a lemeztől nem leszel depis, de nagyon többet nem is kell várni tőle.
