Ha egyszerűen csak a banda neve és a demó címe alapján kellene kitalálnom vajon az esztergomi négyes milyen zenét művelhet, biztosan nem az experimentális és progresszív zenék ugranak be. És igazam van, mert bizony kérem itt nem kevés punk hatás van, de ha csak az lenne valószínűleg nem írnánk egy rövid ismertetőt a Supershit Vol. 1. című négyszámos szösszenetről. Mert a Holy Shit! Legalább annyira mocskos rakenroll is, mint amennyire punk, igaz a két stílus meglehetősen közel áll egymáshoz, hogy ne mondjam akár a határvonalak el is mosódhatnak egy kicsit.

Ha már mindenképpen zenekarokkal kellene példálóznom akkor, olyanok jutnak eszembe, mint a svéd Backyard Babies vagy a Danko Jones koszosabb pillanatai, és még a jó öreg Motörhead is beugrik néha, de pár helyen stoneresebb hangok is felütik a fejüket.   Ezek alapján a Holy Shit! amolyan hiánypótló lehet a magyar zenei színtéren. A csapat 2007-ben alakult és végig küszködte azokat a lépcsőket amiket „rendes” magyar zenekar végig szokott küszködni, sőt még tagcserék is voltak a nehéz úton.

Ezt a négyszámos demót a Zoli – basszusgitár, ének, Rex – gitár, Becket, gitár, és Rencsi – dob felállású négyes rögzítette a soproni Stúdió MD-ben, de a Holy Shit! MySpace oldalán kiderül, hogy Becket azóta távozott, illetve a dobos posztja is üres, de lehet, hogy csak az én megfigyelőképességemmel van baj. A demo jól is szól, meg nem is. Ez a műfaj nem kíván túlpolírozott hangzást, de néhol az ének és a gitárok terén lehetett volna javítani, igaz ez csak egy demo. 

Mindjárt a –  címe ellenére - leginkább punkosabb darabbal a R'N'R Killer-rel kezd a csapat. Sodró riffek, fogós refrén, abszolút sláger a maga nemében. A kettes Time Fades Away-ben hasonló mezsgye mentén mennek a dolgok. Középtempós, mégis eleven darab egy nagyon eltalált laza szólóval. Az ezt követő Peepshow címe ellenére magyar nyelven íródott és egy akkora Monster Magnet témával kezdődik, hogy rögvest felpattant a szemem. Később persze már más képet mutat a dal, amely lassabb, vontatottabb is mint társai. A demot a Supernova Sucker zárja, mely a leginkább dögös darab a korongon, jó kis fejrázós riffekkel.

A csapat mostanság  új dalokon dolgozik. Remélem azok is tartják legalább ezt a színvonalat, mert meggyőződésem, hogy idehaza is lenne igény erre a dallamosabb, rakenrollosabb, de mégis karcos zenére.