Ha egyszerűen csak a banda neve és a demó címe alapján kellene kitalálnom vajon az esztergomi négyes milyen zenét művelhet, biztosan nem az experimentális és progresszív zenék ugranak be. És igazam van, mert bizony kérem itt nem kevés punk hatás van, de ha csak az lenne valószínűleg nem írnánk egy rövid ismertetőt a Supershit Vol. 1. című négyszámos szösszenetről. Mert a Holy Shit! Legalább annyira mocskos rakenroll is, mint amennyire punk, igaz a két stílus meglehetősen közel áll egymáshoz, hogy ne mondjam akár a határvonalak el is mosódhatnak egy kicsit.

Ha már mindenképpen zenekarokkal kellene példálóznom akkor, olyanok jutnak eszembe, mint a svéd Backyard Babies vagy a Danko Jones koszosabb pillanatai, és még a jó öreg Motörhead is beugrik néha, de pár helyen stoneresebb hangok is felütik a fejüket.   Ezek alapján a Holy Shit! amolyan hiánypótló lehet a magyar zenei színtéren. A csapat 2007-ben alakult és végig küszködte azokat a lépcsőket amiket „rendes” magyar zenekar végig szokott küszködni, sőt még tagcserék is voltak a nehéz úton.