A durva, technikás metálzenék szerelmeseinek nyújt extra, 100%-ig hazai eredetű hallgatnivalót a miskolci Sky Above Heroes zenekar. A Wall Of Hope címre keresztelt, házi körülmények között rögzített, három számos bemutatkozó anyag egyik legfőbb pozitívuma, hogy a csináld magad módszer ellenére abszolút nem szól szarul, sőt! Gyanítom, nem kétfillér volt a cucc, amivel rögzítették, de megérte az árát: a sound úgyszólván hasít, mint az atom.
Elindítva a Sky Above Heroes MySpace oldalának lejátszóját, síron túli hörgések, üvöltések, kegyetlen gyors, gyomrozó lábgép és feszes akkordok kezdenek ömleni a hangfalakból. A címadó Wall Of Hope kiváló metálzene szélsőséges, de élvezetes vokáltémákkal és egészen elképesztő lábdob technikával. Mindig nehezemre esik elhinni, hogy ezt hús-vér ember csinálja... A második Leviathan nagyon kellemes ritmusjátékkal és sok derékszögű tempóváltással operál és igazán egy nagyon profin komponált, nagy odafigyeléssel összerakott felvétel. Imádom azokat a brutál mély riffeket, amik azután záró, elemi dühtől feszülő, az előzőekhez hasonlóan jó Full Of Sorrow-ban is fel-fel tűnnek.
Szerencsére a Sky Above Heroes tagjai hallhatóan nem azt a célt tűzték maguk elé, hogy megmutassák, milyen jól tudják játszani a dél-amerikai világhírű parasztmetálosok szögegyszerű butulásait. Nem. Zenei hatásaik a metálzene ezen kőkemény ágának minőségibb és - ha szabad ilyen szót használnom - intellektuálisabb képviselőitől származnak, úgymint: a Poison The Well zseniálisan elborult, de mélységesen őszinte embereitől, azután az egyik legkeményebb hangzású hardcore banda a Death Before Dishonor is ott van a példaképek között, ahogy a még annál is keményebb hardcore-t nyomó Hatebreed, de itt a bestiális The Black Dahlia Murder és a piszokul gyors, himnikus dallamokat tekerő As I Lay Dying éppúgy, mint a stílus modern, művészieskedő irányzatát követő, érdekes mixeket produkáló The Dillinger Escape Plan nevű képviselője (csak a legnagyobb neveket kiemelve a hatások közül). Szégyellem is magam, hogy ezeknek a kiváló csapatoknak nem sok helyet adunk itt a Rock Station-ön, de az igazság az, hogy a szerkesztők egyikének sem annyira szívügye ez a stílus noha érdemeit készséggel elismerjük. Lehet, hogy ezen változtatni kellene. Íme, a Wall Of Hope EP olyannyira hitelesen képviseli ezt a zenei világot, hogy még kedvcsinálóként is kiválóan működik.
A rövid zenei anyag egyes tételei is valahol ezen fenti zenekarok világába illeszthetők be. Nagyon szigorú, feszes, de ugyanakkor technikás akkordok, mélyrehangolt riffhengerek, irdatlan gyors lábdob, bestiális vokál. Nagyjából így fest a Sky Above Heroes receptje. Az igazság, az, hogy minél többet hallgatom, annál jobban tetszik... hm... igenis van potenciál ebben a zenében, és a csapatban, nem is kicsi.
Ezek a tehetséges srácok szerintem már minden szükségeset megtanultak a példaképektől, ami ehhez a zenéhez kell. Most már csak írni kell a dalokat és gyúrni a nagylemezhez. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen a választott stílusuk idehaza a mostohagyerekek egyik legmostohábbika; annyira rétegzene, hogy rétegebb már nem is lehetne. Ettől függetlenül, mi itt a Rock Station-nél, mint a kis számú értő közönség tagjai reménykedjünk és kívánjunk sok sikert nekik.
ui.: a Leviathan egészen egyszerűen állat... :)
