Megkockáztatom: nincs ismertebb és többet vitatott rock-zenekar ma Magyarországon a Tankcsapdánál, legalábbis az állítás első fele mindenképpen igaznak tűnik. És talán pont ez az ismertség hozza magával a fanyalgók és kiábrándultak hadát, mint ahogyan a folytonosan megújuló, és állandó teltházat biztosító rajongók armadáját is. Mondhatunk bármit, a Tankcsapda él, megkerülhetetlen, a nagyobb magyar fesztiválok elképzelhetetlenek nélkülük. Arról, hogy ez jó, vagy nem, hogy honnan indultak és hova jutottak, hosszan lehetne értekezni (ebben a cikkben csak dióhéjban lesz erről szó), és úgy vélem, egyértelmű választ nem is lehetne adni. Ellenben az 1994-ben megjelent, barátságos című Jönnek a férgek albummal kapcsolatosan megoszthatok néhány gondolatot az olvasókkal, és talán előrébb jutunk Tankcsapda ügyben. Vagy nem.

Debrecenből indultak, Lukács Laci vezetésével (érdekesség: ekkoriban még Lukács volt a gitáros), és az alapító tagok közül mára csak ő maradt. ’Labi’ Laboncz Attila basszusgitáros helyét ő maga vette át, gitárosként ’Cseresznye’ Molnár Levente csatlakozott, a doboknál pedig Buzsik Györgyöt Elek Ottó, Ottót pedig Fejes Tomi váltotta, 2000-ben. 2001 óta a felállás változatlan.
Gondoljunk bele: 1994-ben, az album megjelenésekor szerethető és őszinte arcok voltak, igazi tündérmese az ő történetük: az egyszerű debreceni telepi srácokból (Cseresznye neve onnan ered, hogy Lukáccsal való megismerkedésükkor minden étteremben, kocsmában egy deci cseresznyepálinka elfogyasztásával hangolódott rá az új hely miliőjére) országos hírnevű zenekar lesz, akik ez év júniusában játszhattak a Motörhead (!) előzenekaraként, majd augusztusban a Szigeten.

Ez az első albumuk, ami cd-n is megjelent, sorrendben a harmadik. Igazi nagy himnusszal kezdődik, Voltam már bajban címmel, ami egy majdnem fél perces intro után egy hamisítatlan Tankcsapda nótává alakul, igazi „sportos kis rockandroll”. Mai napig a koncerteken az egyik legtöbbet játszott szám erről az albumról.
Ez az első album, ahol Lukács átveszi a basszusgitárt, és Cserkó kezébe kerül a gitár, ami, lássuk be, jót tett a zenekarnak, ezt már rögtön ebben a számban bemutatott lendületes, tekerős Cserkó-szólóból is észrevehetjük. A korábbi punkos, egyszerűbb dolgokhoz elég volt L.L., de igazán nagy gitárszólókat nem hallhattunk tőle. Persze, Cserkó játékát is lehet kritizálni, főleg a későbbiekben, de ezen az albumon hozza ki magából a legjobbat. Igazi, szívből jövő, ösztönös rockandroll ez, sok sémával és torzítással palástolt csalásokkal megspékelve, de talán pont ettől ilyen őszinte.
A második szám egyben a címadó is. A Jönnek a férgek elsősorban nem a zenei alaptól jó (3 akkordos verse-rész): a mondanivaló a fontos. Lukács kifakad a nyugati, fogyasztói társadalom ellen, annak minden mellékhatását megemlítve („a nyomornegyedek bűze, ahol a háromévesek fáznak”). A refrén pedig egy igazi együttüvöltős koncertdarab. A hármas Hóesés egyértelműen a drogról szól, tételezzük fel, hogy nem saját élmények alapján (dehogynem). Persze levonva a konklúziót, hogy a végén úgyis „te maradsz alul”. Az album talán leggyengébb darabja ez, lépjünk is tovább. A négyes versenyző az egyik klipes nótánk, a Hiába szóltam. Pörgős, gyors darab ez, nincs 3 perc, lehengerlő riff, és a sztárrá válás útját mutatja meg nekünk. Érdekesség, hogy a neonfények/nagyon félek sort később a Kísérlet száma című számban (Élni vagy Égni album) újra felhasználta, a cd szövegkönyvében pedig idézőjelben szerepel. Kicsit filozofikusabb szám következik, az ötös Van ördög, van Isten refrénjével könnyen tud mindenki azonosulni, a verse-rész szövege pedig meglehetősen naturalisztikusra sikeredett ( „Az úton a hullák temetetlenül hevernek.”). Mindent összevetve, az eddig megszokott Tankcsapdáshoz képest meglepően sok heavy-metal elemet tartalmaz ez az album, egyik példa erre ez a szám.

A hatodik egy feldolgozás: Coffin Break: For Beth című számából lett Csak neked című Tankcsapda szám. Amolyan balladaként is felfogható ez, persze „csapdásan”. Szívbemarkoló refrén, és meglehetősen durva zenei alappal megáldott verse-rész váltják egymást, Cserkó egy-egy hangot végtelenül elnyújtó szólójával kiegészítve.
A hetes is egy igazi „csapdás” nóta, egy túlzottan jól sikerült buli másnapján ébredő lírai alannyal, aki arról panaszkodik, hogy bizony a lányok felszívódtak, ki fog most rendet tenni? Vagy legalábbis az anyja szőnyegére nem kellett volna köpködni tegnap éjjel. Nincs mit tenni, ilyen a rákendroll létforma. (KI csinál rendet?) Nincs ebben se több, se kevesebb. Mindenki a magáénak érzi a problémát, és remek hangulata támad az embernek hallgatása közben, nem akarja megváltani a világot. Mint ahogy a nyolcadik szám sem (Tedd meg a kedvemért). Csajozós Tankcsapda szám, van ebből még dögivel, talán ez az egyik legjobb. Cserkó nagyon elemében van, Lukács is nagyon jó kis szöveget írt ehhez a számhoz. A következő szám sem szól túlzottan másról, már a címadás árulkodó: Kapd be a horgot. Értse mindenki, ahogy akarja. Az előző is jó, de ez talán még jobb. Klipes dal egyébként.
 

Innentől pedig nincs vidám szám az albumon. Az Ezen a földön című számmal kapcsolatosan mindig olyan érzésem van, hogy írtak valamit 3:27-ig, hogy aztán jöhessen az album, de megkockáztatom, hogy pályafutásuk (egyik) csúcspontja.
„Örökké börtön.
Alvadt vér és krétacsík a földön.
Örök börtön.
Száműztek, a büntetésemet töltöm
Ezen a Földön, ezen a Földön.”

A Rohadt a hely nagyon súlyos, zeneileg és szövegileg egyaránt. Ha ezután meghallgatjuk, mondjuk, a Nem kell semmit, nehezen hinni, hogy ugyanaz az a zenekar. De talán ebben rejlik az igazi erejük.

Bárhol is jár és bármit is csinál manapság a Tankcsapda, ne feledjük, hogy 1994-ben leraktak egy ilyen albumot az asztalra, amit a következő évben Az ember tervez követett. Természetesen nem tökéletes, de nagyon szerethető. Ha valaki nem ismeri a Jönnek a férgeket, akkor  ajánlom, hogy adjon neki egy esélyt. Aki ismeri, az pedig hallgassa meg nosztalgiából. Vagy ne.