A No More Gravity zenekar 2005-ben alakult, de a mostani, véglegesnek tekinthető formáját csak idén januárra érte el. Ők magukról azt mondják rock-metál-hc-hiphop ötvözetet játszanak, de nevezzük ezt nyugodtan csak nu metálnak. Hát nevezzük.

Falling With Style címmel jelent meg az összeszedett tapasztalatok lecsapódása egy 6 + 1 számos kislemez formájában. A péceli székhelyű négyes jelenleg a Szilva János - basszusgitár, ének; Baranya Márton - dobok; Fábián Tamás - gitár, Lőrinczi Balázs -"MC" felállásban zenél és tényleg változatos zenét tolnak, amelybe belefér egy kis RATM-os rap egy kis funkys lüktetés, fúvósok, de a kemény riffek is elegendő arányban képviseltetik magukat.

Ügyes srácok zenélnek itt. Talán most még sok mindenbe akarnak belekapni, ezért elég vegyes a kép. Nekem bevallom őszintén a keményebb dalok jobban bejönnek, de mindegyik dalba csempésznek a fiúk lágyabb dolgokat is. A nyitó Burn kicsit Ratmachine-os lüktetése nagyon ott van, de a Load Me Up tekerése is eltalált, ráadásul itt a billentyűket is jól alkalmazzák. A Jerking Off egy elszállósabb tétel – klip mondjuk erre készült -, de a Hurdy-Birdy újból keményebb húrokat penget benne funkys betéttel. Szilva János énekes basszer egyébként nagyon fejben ragadó témákat hoz több dalban is.

A This Isn’t Flying egy elektronikával vastagon – vagy inkább csak azzal -  megpakolt átkötő. A dal átmegy a címadó Falling With Style-ba, ami a verzét tekintve jó kis Clawfinger rokon témákat is hoz, meg egy ultrafogós refrént. Egyértelműen ez a lemez legjobb dala. A kislemezt a borult God Of Thunder, amely a legnagyobb nu metal bandák líraibb dalait idézi, viszont a dal vége úgy van kibontva, hogy magam is csak kapkodtam a fejem.

Rosszat erről a pár dalról nem igazán lehet mondani, jól összerakott mind, talán néhol kicsit sok mindent pakoltak bele a srácok. A magam részéről már csak egy debüt lemezt kívánok, hasonlóan erős dalokkal.