Valahol mindig álságosnak gondoltam, régi nagy legendák feltámasztását, aztán földbe tiprását. Mivel a retro hullám az elmúlt évtizedben szinte minden egykoron (nagy) volt csapatot reaktivizált, ezért nem meglepő, hogy a grindcore alapcsapat Terrorizer-t is utol érte ez a „hóbort”.

 A Terrorizer arról volt híres, - persze azon kívül, hogy igazi szuper csapat volt -, hogy ezt a fajta zenét egy nagyon tiszta, éles megszólalású hangzásba öntötte kifejezetten technikás játékkal ötvözve.

Első lemezükön a World Downfall-on nem egy iszonyat zaj massza köszön vissza, hanem egy kifejezetten profin megkevert és feljátszott, a hangszereket jól kivehetően megszólaltató produkció (a producer David Vincent, a hangmérnök Scott Burns volt). Úgy is lehetne aposztrofálni, hogy” A Professzionális Grindcore” lemez. Gondoljunk csak bele akkoriban (1989-et írunk!) - Carcass Symphonies Of Sickness, Napalm Death From Enslavment to Obliteration, Repulsion Horrified például  -milyen zajkásák terrorizálták a hallójáratainkat.

 Bizonyos értelemben ezt a vonalat és hozzáállást vitte tovább a 90-s években a Brutal Truth, akik mostanában szintén sikeresen alázzák porig a régi nimbuszukat, de ez persze már egy másik történet. Ezek fényében nem is csoda, hogy egy kultikus, legendás lemezről beszélünk a World Downfall esetében, ami óriási tiszteletnek örvend a stílus kedvelői között, mind a mai napig tartó hatásáról nem is beszélve. Szerénytelenül a Facebook oldalukon a grindcore Reign In Blood-jának nevezik, talán nem is alaptalanul.

 Ennek fényében és annak tudatában, hogy általában nem szokott jól elsülni az ilyen csapatok 20 évvel későbbi feltámasztása, felülve valami divat hullámra és érezhető izzadság szagot árasztva, nem is vártam különösebben semmit. Sem ettől a lemeztől, sem az előzőtől, amin még az eredeti gityós Jesse Pitando riffelgetett, aki ugyanezen évben 2006 nyarán elhunyt. Tulajdonképpen ez volt a hattyúdala.

 Nem is nagyon voltam elhallva Darkest Day A Head-től. Most valamivel azért jobbra sikerült a produkció, bár így is teljesen feleslegesnek gondolom a lemezt, de akár mondhatnám azt is, hogy inadekvátnak. Mindegy is, a lényeg az, hogy talán szerencsésebb volna az ilyen kalandor próbálkozásokat új név alatt megjelentetni, nem valami régi patinás nevet fakítani ez által.

 Az eredeti felállásból csupán David Vincent van itt, mint kisegítő basszeros és a hátfájós Commando Péter, kiegészülve egy punk(?) hörgőgéppel Anthony Rezhawk-kal és egy Kultúra Katalin nevű gitáros nővel. Jól hangzik, mi? Arról már nem is beszélve, hogy a mostanában oly divatos zombi témát is sikerült,mint a lemez címe mutatja meglovagolniuk.

A zenei anyag nem rossz egyébként, csak nyomába sem ér a korai dolgaiknak. Mondom én, más név! Lehetnének, mondjuk Brutalizators vagy Punks And Girls Rules the Grind vagy egyszerűen If The Kids Are United Plays That Shit - úgyis mostanában a körmondatos zenekar nevek dívnak.

 Elsőre olyan benyomásom volt mintha ugyanazt a számot hallanám 45 percen keresztül némi változtatással. Többször meg kell hallgatni ez tény, de iszonyat monoton az egész. A tuka-tuka és a grind ütemek váltogatják egymást, természetesen a csapkodás felé elbillentve mérleget. Érdekes, hogy elvileg ilyen nagy nevektől csak ennyi telik, én többet vártam volna. A riffek régi sulis módon hozzák a thrash-es, death-s témákat, meglepő módon néhány helyen dúdolható témák is feltűnnek, ezt legkevésbé egy Terrorizer lemezen várná az ember. Ugye női gitárosuk van Kultúra Kati személyében lehet, hogy ez is szerepet játszik dologban,ki tudja?

                                      Terrorizer - Hordes Of Zombies

De ezek a riffek is annyira egyformák, alig lehet különbséget tenni köztük. Nem is az ötlettelenség hallatszik, inkább csak ennyit tud vagy csak ezt tudja produkálni a csajszi. Ez a fajta idegbeteg gitárhúr „rángató” stílus egy idő után rohadt idegesítő tud lenni! Néha amúgy, olyan őrlő témákat nyomat, mint a Bolt Thrower csak tizenötször gyorsabban. Ezek közül azért kiemelkedik néhány szám, ilyen például a kellemes Slayer-s gitártémával ellátott Flesh To Dust,a címadó Hordes of Zombies, a dallamos-triolás riffel ellátott Evolving Era vagy a nyomasztóan kezdődő és introként  beszamplerezett rádiós forgalmazást tartalmazó Radiation Syndrome.

                                       Terrorizer - Radiation Syndrome

A hangzás elmegy, a stílusnak megfelelő fortyogó hangulatot sikerült elcsípni. A Commando srác is fáradhatatlanul csépeli az egyhangú témáit, ebben hiba nincs. Egy szó, mint száz egy átlagosnál alig jobb old school-osan elővezetett lemezt sikerült összehozniuk. Távol álljon tőlem, hogy a földbe dorongoljam indokolatlanul a Hordes of Zombies-t, de ez az igazság.

www.myspace.com/terrorizergrindcore

www.facebook.com/terrorizergrindcore