Az ipari zene számomra régóta az egyik liebling a keményzenei irányzatok között, ezért arra gondoltam, hogy időről időre visszatérnék fenti címmel, melyben áttekintjük az elmúlt időszak industrial zenei termését. Természetesen, ami külön cikket érdemel, annak nem ebben a kis rovatban lesz a helye, igazából a cél ennek a szubkultúrának terjesztése. Terveim szerint negyedévente-félévente egyszer, összefoglaló jelleggel jelentkezem új cikkel.
Így első alkalommal picit visszatekintünk 2011-be, és szétnézünk, hogy az idei évben mi jelent meg.
• KMFDM – WTF?! (2011)
A legendás német banda új, 2011-es lemeze. A stílus változatlan az előző évekhez képest. Gépies ütemek, velőtrázó kemény riffek és persze a szlogenszerű dalszövegek. A női vokált is ugyanolyan ügyesen keverik, mint korábban. Külön említést érdemel a Lynchmob című nóta, a refrén alatt hallható vídiakeménységű zúzással, a (talán túlságosan is) dallamos Take It Like A Man, ami már majdnem elmenne egy dancenótának is, valamint az Amnesia is jó sikerült. Összességében megy az ajánlott plecsni.
• Mechina – Conqueror (2011)
Az amerikai death/industrial banda második stúdió albuma a 2011-ben megjelent Conqueror. Elég erősen Fear Factory-ra hajazó zenei megoldásokkal operál a csapat. Géppuskaszerű riffek, hörgős verzék keverve a dallamos énekléssel. Nekem nagyon bejött, mindenképp ajánlom, főleg, míg nem érkezik meg az új Fear Factory album.
• Seth.ECT – Godspeak (2011)
A 2008-ban alakult török banda első nagylemeze 2011-ben jelent meg. Cyber/death industrial jegyeket mutató stílusuk leginkább engem a Kovenant-ra emlékeztet. Érdekes felfedezni zenéjükben a keleti motívumokat. Nem nyomják szarul a Hakaan Sükürék, de mindenképpen kitartást igényel a korong hallgatása. Tetszett.
• Schlagwerk – Schlagwerk (2012)
A Neue Deutsche Härte irányzat új képviselői a német srácok, akik a stílustól megszokható keménységgel tolják az ipart. Persze, hogy a gyökereket valahol a Rammstein körül keressük, egyértelműen érződik a hatás, de nem nyúlásról van szó. Remek album, mindenképpen ajánlom.
• Völkerball – Weichen und Zunder (2012)
Ők is a német NDH vonalat erősítik, ám ők sokkal inkább másolták a nagy elődöt. Konkrétan Rammstein tribute bandaként indultak, és idén jelent meg első saját albumuk, de nem lehet tagadni, hogy olyan az egész, mintha egy ismeretlen Rammstein albumot hallgatnánk. Még a csávó hangja is egy-az-egyben olyan, mint Till Lindemann-é.
• Neosis – Neosis (2012)
Egyelőre kuriózumként említem meg a zenekart és bemutatkozó albumukat. Nem tudom, hogy találtak-e valami újat, vagy egyszerűen csak annyi lesz az egésznek és mennek a lecsóba, de mindenképpen fura, ahogyan a djentet keverik az industrial vonallal. Erőteljes Meshuggah benyomás minden egyes nótánál, szóval majd meglátjuk, de érdekes:
Kísérletezgető kedvű hallgatóknak.
• Vortech – Devoid of Life (2012)
Elmebeteg finn rokonainktól egy újdonság és egyben bemutatkozó anyag. Mindenképpen érdemes belehallgatni a death/industrial vonalat birizgáló csávók munkájába. Valószínűleg nem lesz átmenet: vagy kidobod elsőre a picsába az egészet, vagy rákapsz, mert a belehallasz valami fura dolgot, amitől elkezd érdekelni és tetszeni. Nekem bejött.
Ennyi volt elsőre, a következő szemeszterben jelentkezem ismét új tananyaggal, addig pedig tessék ebből a jegyzetből elsajátítani az ismereteket. Vizsga nem lesz.
