Jellegzetes kiállás, önálló stílus, a zene iránti maximális elkötelezettség és komoly karrier. Akire mindez jellemző, az már méltán lehet egy irányzat meghatározó alakja. Zakk Wylde-ról a fentiek mindegyike elmondható, ráadásul a közvetlensége és a humora is a helyén van. Ezt bárki megerősítheti, aki akár csak pár szót váltott vele. Most, röviddel a Black Label Society PeCsa-bulija előtt nekünk is sikerült...
Milyen volt tegnap a bécsi buli?
Zakk: Nagy móka volt. Ozzyval mindig jó színpadon lenni, akárcsak Geezerrel és persze Slash-sel.
Még ha nem is vagy tagja Ozzy zenekarának, úgy tűnik, tényleg elválaszthatatlanok vagytok. Akár egy család...
Zakk: Mi tényleg család vagyunk, hiszen Ozzy az egyik fiam keresztapja. Imádom Ozzyt, Sharont pedig anyámként szeretem. Ha nem is náluk játszom éppen, attól még nem kevésbé szeretem őket. Ők is tudják, hogy mindig számíthatnak rám.
Nem volt furcsa érzés a jelenlegi Ozzy gitáros Gus G-vel megosztani a színpadot, ha csak néhány dal erejéig is?
Zakk: Nem! Gusszal jó barátok vagyunk, a srác pedig nagyon penge gitáros. Pazarul szól, amit Ozzyval játszik.
Ha az eredeti tervek szerint a Black Sabbath indul turnéra, és arra kaptok felkérését, gondolom, nem kellett volna kétszer mondani...
Zakk: Még szép! Miért is ne mentünk volna előbandának a Sabbath elé? Ez adja magát! Jó mulatság lett volna, és hát a Sabbathot is láthattuk volna minden este!
Már ezért megérte volna, igaz?
Zakk: Egyértelműen!
Az 1990-es évek végén egyszer már nagyon közel járt az eredeti tagság az újbóli összeálláshoz...
Zakk: Aztán 2005-ben is. De előtte '96-ban vagy '97-ben újjáalakuló albumot is készítettek. Most is lemezen dolgoznak, úgyhogy miért ne lehetne belőle valami? Tony is jobban van, persze nyilván ők adnának róla hírt elsőnek, ha úgy alakulna a helyzet... Mi pedig tesszük, amit tehetünk, azaz továbbra is imádkozunk azért, hogy rendbe jöjjön.
Pályakezdő gitárosként az egyik fő hatásod Randy Rhoads volt...
Zakk: ...és most is ő az.
A mai (ma is élő és akítv) gitárosok közül kiket tartasz méltónak hozzá?
Zakk: Jimmy Page-et, Tony Iommit. Ők lesznek az új korosztály, akik a gitárosok egész nemzedékére lesznek hatással.
És a fiatalabbak közül?
Zakk: Eric Clapton. Ő az, aki szerintem nagyon tud. Na meg Jeff Beck, ő is csodálatos. Eric Clapton ráadásul énekel is, szóval triplán tehetséges. Énekel, dalokat ír, és gitározik!
Akárcsak te.
Zakk: Igen, mert Eric Clapton tanít énekelni, gitározni és dalokat írni. Nagy csalódás vagyok számára, szerinte hosszú út áll még előttem, de azért hajlandó velem dolgozni.
A közelmúltban könyved jelent meg „Bringing Metal To The Children címmel. Mi adta az ihletet hozzá?
Zakk: Eric (Hendrikx, társszerző – a szerk) és én gyakran ültünk le iszogatni, és egy-egy pohár mellett elbeszélgettünk ezekről az elképesztő szakmai sztorikról. Innen jött az ötlet, hogy egyszer könyvet írunk ezekből. Aztán Eric, aki az MMA harcművészetek művelőiről, meg hasonló fazonokról ír könyveket, megkereste a HarperCollins kiadót azzal, hogy együtt dolgozunk egy könyvön. Belökte nekik, hogy állandóan ezekről a fazonokról dumálgatunk és röhögünk rajtuk. Nekik pedig megtetszett az ötlet. Hát, így született meg a könyv. Olyan vagyok benne, mint egy beszteroidozott George Carlin (tabudöngető előadásairól híres amerikai humorista volt – a szerk), jól kigúnyolom benne magamat, meg a zenész-szakmát is. Van benne egy csomó igaz történet, meg jó tanács arra vonatkozóan, mit nem szabad tenni, amit én megtettem. Valami ilyesmi hangnemben: „Így csinálta Zakk bátyó, de nem vált be.” Szóval kiröhögök benne mindent.
Neked, illetve a Black Label Societynek több honlapja is van. Melyik a legaktívabb, és melyiknek mi a funkciója?
Zakk: Mindegyik pörög. Bármelyiken lóghatnak és beszélgethetnek a berserkerek (Zakk és a BLS rajongóinak „egyezményes” elnevezése – a szerk). Úgyhogy mindegyik aktív. Dumálhatnak sportról vagy bármiről. Ez a lényeg. Egy hatalmas család vagyunk, szóval ez így van rendjén.
Mi alapján válogattad össze a „The Song Remains Not The Same” anyagát? Gondolok itt a feldogozásokra? Szereted a Blind Faith-et, a Simon & Garfunkelt stb.?
Zakk: Persze csípem a klasszikus rockot. A Bridge Over Troubled Watert a rádióban hallottam annak idején, és nagyon megfogott. Szóval mindig is imádtam, mert óriási nóta. Meghallgattuk, és eldöntöttük, hogy feldolgozzuk. A lemezcégünk bónusznótákat akart, mi pedig két legyet ütöttünk egy csapásra. Ahelyett, hogy írtunk volna egy újabb dalt, amely a következő lemezre is felkerülhet, adtunk nekik pár feldolgozást. A kedvenc előadóink számait amúgy is mindig jó feldolgozni. Akár olyan dalról van szó, amelyet már ismerünk, akár a kedvenc bandánkról. Felvettük, mert örömünket leltük benne, és odaadtuk a kiadónak, hogy használják extra bónuszdalként. Kis időre leálltunk a turnézással, és szórakoztunk egyet a stúdióban ahelyett, hogy megint a szokásos dolgot csináltuk volna. Valójában éppen egy turné előtt álltunk, és Will (Hunt, dobos – a szerk) is a csapat tagja volt még. Éjszaka először a dalaink súlyos változatával jammeltünk, aztán megírtuk a lágy verziójukat, én ráénekeltem a szövegeket, csak más dallammal, mindezt felvettük, és így állt össze az anyag.
Mikorra esedékes a következő Black Label Society lemez?
Zakk: A következő anyagunk egy DVD lesz. A legendás Mayan Theaterben rögzítjük majd, és az „Un-Blackened” címet viseli majd. Elektromos hangszerekkel dolgozunk, de lesznek akusztikusok is, meg minden. Augusztusban fogjuk megcsinálni, szeptemberben meg keverünk. Októberben Kanadában, novemberben pedig Dél-Amerikában folytatjuk a turnézást, decemberben pedig karácsonyi szünetet tartunk. Utána viszont ismét játszani fogunk. Úgy gondolom, valamikor 2013-ban készülhet el a következő stúdióanyagunk.
Szólóalbumot nem tervezel? 1996-ban készítettél egyet „Book Of Shadows” címmel.
Zakk: A Black Labellel pedig megcsináltuk a „Hangover Music”-ot. Az is hasonló volt, teljesen akusztikus. Egy lágy lemez, az elejétől a végéig. A Balck Labelbe minden belefér: súlyos dolgok, lágy dolgok, minden.
Az évek során rengeteg előadó anyagán vendégszerepeltél. Játszottál például Jamey Jasta szólóalbumán...
Zakk: Így igaz, és dolgoztam a My Darkest Daysszel vagy a Black Veil Bridesszal is. Élvezem az ilyesmit, jó néha kilépni a Black Label világából.
Közreműködtél a Guitar Hero videojátékban is. Szerinted elérte a célját a vállalkozás? Sikerült vele kedvet adni a gyerekeknek a gitározáshoz?
Zakk: Igen, valóban a gitározást népszerűsítettük így. A srácok megtudhatták, ki volt Randy Rhoads, és nem is csupán erről szólt a történet. Arra inspiráltuk őket, hogy valami valóságosat játsszanak. Szerintem ez nagyszerű dolog! Most meg itt a Guitar Apprentice, én pedig együtt dolgozom a céggel. Engem lehet látni benne, amint különböző dalokat játszom, és így tényleg meg lehet tanulni őket. Szóval ilyen oktató jellege van, és ez tök jó. Az benne az igazán király, hogy nekem nem állt rendelkezésemre ilyesmi tizenöt évesen. Randy Rhoads dolgait a lemezek hallgatása közben sajátítottam el. Ezt is folyamatosan újra kell nézni, de akkor is nagyszerű. Bármi jó, ami a gitározást népszerűsíti.
Ha már itt tartunk, neked voltak tanáraid annak idején, vagy magadtól tanultál mindent?
Zakk: Jártam tanárhoz. Mindig jó, ha van valaki, aki el tudja mutogatni a dolgokat. Különösen a legelején. A végén magad is rájöhetsz, de ha valaki rögtön el tudja magyarázni, azzal rengeteg időt spórolhatsz meg. Nem megy kárba az időd.
http://www.zakkwylde.com
http://www.blacklabelsociety.com
http://www.theblacklabelorder.com
