A norvég Kvelertak új, Meir című lemezének tavaszi Európa turnéja sajnos nem ért el Budapestre így egészen Bécsig kellett utazni azoknak, akik kis hazánkból látni szerették volna őket. Nos nem voltak túl sokan. Ez igaz a bécsi Aréna-ra, is ahol a keverőpult mögött lefüggönyözték a termet, így nagyjából fél ház, azaz 5-600 rajongó várta a baglyos norvégokat, de előtte volt még egy kis hippi-metál, meg lakodalmas Kyuss.
Az estét a norvég producer és művész El Doom és a The Born Electric nevű zenekara nyitotta. Nos kábé ilyen lehet, amikor a Black Sabbath félúton találkozik a Led Zeppelinnel. A 70-es évek gyökerező rockzene, jó sok progresszív beütéssel. Mindössze 4 dalt játszottak, ezt viszont több, mint 30 percben. Ezzel mindent elmondtam a buli pörgősségéről, mégsem volt egy rossz előadás, ami nagyrészt az elég szuggesztív előadásmódot képviselő El Doom-nak volt köszönhető, aki egy csomó hangszeren játszott, még rendőrségi kézibeszélőt is bevetett, majd a koncert végén lesétált a nézők közé és beült a saját merch pultjukba pólót árulni.
Már Doom-ékat is majd egy teli terem nézte, ami a svéd Truckfighters előadására meg is telt. Kissé megdöbbentő volt, hogy mennyire ismerik és kedvelik itt a svéd triót, így aztán nem is volt túl meglepő, hogy 40 perces műsorukat elég nagy tombolás kísérte. A legismertebb dalukkal a Desert Cruiser-rel kezdtek és a gitáros Dango (alias Niklas Källgren) nyakatekert modern tánc előadása is itt vette kezdetét. Ha jól emlékszem játszottak egy új dalt is a készülő negyedik nagylemezükről, de mintha a Monte Gargano, a Traffic és az In Search Of The című dal is meg lett volna.
Ez utóbbi zárta a programot, mely közben Oskar Cedermalm basszer/énekes basszusgitárja csődöt mondott, így aztán egy kis bodyszörffel mulatta az időt, egészen a terem bejáratáig, ahol aztán már két lábon távozott, a koncertnek meg vége volt. Bár hallottunk olyan jelzőt rájuk, hogy "lakodalmas Kyuss", az tény, hogy nagyon is magával ragadó zenét tolt a svéd trió.
A Kvelertak az elmúlt három évben egész terjedelmes kis rajongótábort alakított ki magának, de ez nem is véletlen a bivalyerős debütalbum fényében. Szerintünk a második album sem rossz, de nem ér elődje nyomába, így kíváncsiak is voltunk, hogy az új lemez turnéján mennyi új dalt vesznek elő.
Nos a 15 dalos setlistből 7 dal volt új, de hát mégiscsak az új album turnéjáról volt szó. A Meir nyitó dalára az Åpenbaring-ra vonult be csapat, Erlend Hjelvik énekes fején pedig egy méretes, kitömött bagoly díszelgett és ebben is énekelte az első dalt. Hogy ez mennyire volt hatásos vagy mennyire gagyi, azt idő sem volt eldönteni, mert egyből a Spring Fra Livet-be csaptak át.
Innentől pedig egy feldühödött viking horda vette át az uralmat. Az első 5-6 dalt mindenféle kommentár vagy szünet nélkül egyben nyomták el. Vidar Landa, Bjarte Lund Rolland és Maciek Ofstad gitárosok és Marvin Nygaard basszer valami emberfeletti energiával nyomultak, de talán még náluk is lendületesebb volt Kjetil Gjermundrød dobos, aki valami emberfelettit ütött össze. Erlend Hjelvik közben pedig csak úgy fröcsögte magából a szövegeket.
A hangzás ugyan nem volt a legtökéletesebb, de az olyan dalok, mint az Ulvetid, a Mjød, a Fossegrim, a Blodtørst, az Offernatt, vagy a Sjøhyenar levitték az ember fejét. Ebbe a sorba jól illett az új lemezről a dallamosabb Bruane Brenn, vagy a friss klipes Månelyst is. Záporoztak a padlóra a köpetek, Erlend pedig többször is a közönség közé vetette magát. A koncertet első szakaszát záró Blodtørst után pedig a ráadásban előbb az új album záródalát a Kvelertak-ot, majd a debütét, az Utrydd Dei Svake-t játszották el.
A viking gyorsvonat 65 perc után ért célállomására, de ebből az utazásból ennyi éppen elég is volt. Kétségtelen tény, hogy a Kvelertak a jelen rockzenei színtér egyik legizgalmasabb zenekara, amit ez a koncert is fényesen bizonyított.
Ezt játszották:
FOTÓK: RÉTI ZSOLT, TOVÁBBI KÉPEK ITT.
A LEHETŐSÉGÉRT KÖSZÖNET A SKALAR MUSICNAK
