A Bálnalovas a magyar grunge/stoner színtér egyik jeles képviselője. A zenekart Polonkai Tamás alapította, aki a Polly Is Dead zenekar egykori dalszerzője. Máris Viktor Nárcisz énekes személyével vált teljessé a zenekar, de az albumon vendégszerepel még Apey a Neck Sprainből, Egyedi Peti az Óriásból/IHM-ből, illetve Sohajda Péter a Shapat Terrorból. Idén tavasszal megjelent a zenekar bemutatkozó nagylemeze, Holdraforgó címmel, mi pedig erről mondjuk meg jól a magunkét a folytatásban.
Nos, nem árulok zsákbamacskát, szeretem ezt a zenei világot, amiben Bálnalovasék úszkálnak. Akik még nem hallották a zenéjüket esetleg, azoknak mondom, hogy leginkább a Tool, Alice In Chains, Kyuss-féle bazseválásra tessenek gondolni. Szövegvilágban pedig az Isten Háta mögött/Óriás párosra jellemző, nehezen megfejthető, hangulatos, kellőképpen elborult, váratlan szóképekkel, szóhasználattal élő modern rockzenei megoldások jellemzik a lemezt. Egy szám kivételével (Az Apey közreműködésével készült Spiritual Clone hallható angolul).
Van a lemezen energia bőven, egyetlen lassabb szám van (Felszállt Köd), ami nekem nem is jött be, szóval nem is nagyon bánom ezt az arányt. Az album slágerének szánt Árnyékfejtő a nyitó dal, ami, hm, hát fogalmazzunk úgy, megidézi a Tool Pushit-ját, na, nem a hosszúságával, hanem a riffel. De hát nincs új a nap alatt, tudjuk. Egyébként teljesen rendben van, és a magyar szöveggel nyilván mássá válik az egész. Az Ébredés és az Együtt dalok nagyon jó szerzemények, az utóbbi szerintem egyenesen az album csúcspontja. A már említett Spiritual Clone horzsol még nagyon. A Pont mint én is korrekt, csak az a baj, hogy Egyedi Petinek annyira jellegzetes hangja és stílusa van, hogy igazából egy kicsit durvább gitárral felszerelt Óriás nóta lett a dologból. Amivel nincs gond, nagyon szeretem az Óriást, csak az album többi dalához nem illik. A Törökben ki kell emelnem a szólót, meg egyáltalán a gitárjátékot, hangulatos, komor, röfögős nóta lett ez is.
Visszatérve az elejére, nekem bejön ez a zenei világ, és a Bálnalovas pedig jól mozog ebben a stílusban. Érződik a belefektetett energia, és a profizmus, a szó jó értelmében. A mellékelt ábra alapján Polonkai valóban rutinos zeneszerző, pontosan tudják a fiúk, hogy kell egy albumot megcsinálni. Egyetlen negatívum, hogy sokszor túlságosan a műfaj sablonjait vélem viszonthallani. A következő album lehetne egy picit kísérletezőbb, bevállalósabb. Egyébként 5/4, teljesen jó lemez, szóval akik még nem ismerik, hajrá!
