Amikor egy műfaj olyan szinten túltelített, hogy minden bokorból tíz zenekar ugrik ránk lemezszerződésért „kuncsorogva” akkor bizony meg tanuljuk értékelni a közepes teljesítményt is. A metalcore nem hogy újra definiálná, önmagát sokkal inkább a szakadék szélére került az évek folyamán.

Manapság olyan csapatokkal említik egy lapon a műfajt, mint a Falling In Reverse, I See Stars, vagy az Asking Alexandria, ami sajnálatos a stílus ínyenceinek. Talán ha kilőnénk őket az űrbe, akkor rájönnének, hogy amit csinálnak az minden csak nem zene. A kockázat azonban óriási, hiszen sosem tudhatjuk, hogy az idegen lények nem-e egy aszteroidával válaszolnának, ami anno a dinoszauruszokat is kipusztította. És hogy miért is esik szó a közepes teljesítményről? Az August Burns Red 2011-ben megjelent Leveler címre keresztelt korongja nem tudta fogadni azt a bizonyos szervát a Constellations-től, így bizony előkerültek a fanyalgók is! A korong azonban még így is helyt állt a haldokló színtéren a fentebb említett zenekarokkal szemben. A csapat a Rescue & Restore-al azonban megpróbálta felrúgni a szabályokat a saját keretein belül, ami sikerült is nekik. Ígértek világ zenét, ami sokakat elrettentett akkoriban mások pedig egyenesen dubsteppet kiáltottak. A díszítő elemek viszont szenzációsan helyt állnak a dalokban, elég csak megemlíteni a vonósokat a Treatment-be. A screamo-nál megszokott leállás/beszéd kombináció is új lehet sokaknak a Spirit Breaker-ben ami csak tovább fokozza a hangulatot. Négy album kellett ahhoz, hogy JB rájöjjön, a pár másodpercnyi maszatolás a gitáron majd rádobunk a hallgatóra három breakdownt kombinációnál sokkal jobban működik az, ha a „maszatolásokból” épp egy kitartott szóló kerekedik ki, ezekből is kapunk szép számmal a lemezen ezzel is megtörve a breakdownokat. A Creative Captivity alatt ismét feltűnnek a vonósok, ami újfent beleolvad a környezetébe ellentétben az előző Parkway Drive kiadványon található díszítésnek szánt elemekkel. A dalok sokkal jobban az arcunkba másznak, mint két éve, az Animals-ban pedig egy kisebb basszus kiállást is kapunk. A The First Step zárja a sort, ami bizony arra a kaptafára íródott, amivel zenekarok százai dolgoznak manapság.

Azonban ahhoz kétség sem fér, hogy az August Burns Red-nek úgy sikerült megújulnia a Leveler után, hogy nem vált önmaga paródiájává. Szeptemberben ismét beveszik a Dürer Kert nagyszínpadát a Counterpats és a Blessthefall oldalán, ahol remélhetőleg kicsit több levegőhöz juthatunk majd, mint egy évvel ezelőtt!