2 éve Bécsben belekóstoltam abba az atmoszférába, ami körüllengi a Neurosist, és az beszippantott, majd rabjává tett. A kérdés csak az volt, hogy a nem túl aktívan turnézó bandát hol, és mikor láthatom legközelebb. Kapóra jött a nem oly régen kiadott új, Honor Found In Decay című lemez, aminek turnéja most ért el, na persze nem Budapestig....hanem Prágáig. Útitársaimmal egy nagyon kényelmes és laza utazást követően érkeztünk a festői Vencel tér szomszédságában üzemelő Lucerna komplexumba. Talán a Párizsi Udvar-hoz lehetne hasonlítani, csak persze sokkal látványosabb, tisztább, ötletesebb és komfortosabb formában. Negyedik alkalommal vagyok koncerten Prágában, és nem tudok betelni ezzel a hellyel! A klub maga is egy remekül kigondolt, és megvalósított egység, hol zegzugos, ahol kell tágas, az akusztikája majdnem tökéletes, a hangulata pedig olyan, amilyet tényleg csak itt találhat az ember. Azt hittem a Club Akroplis hangulata teljesen egyedi, de van vetélytársa, és vicc, hogy mindez egy városon belül, mi meg...hagyjuk. (A fotók nem helyszínen készültek és innen vannak.)

A Terra Tenebrosa koncertjéről sikerült lemaradnunk, amit személy szerint sajnáltam, de így legalább nem rakták tilt-re a hallójárataimat idejekorán. A két évvel ezelőtti Neurosis koncert volt a minden falat lebomlasztó katartikus találkozás, a mostanit viszont már egy nagyon felfokozott várakozás előzte meg részemről, hiszen mindent bepótoltam, ami a zenekarral kapcsolatos. Az új lemez szerintem nagyon fasza lett, és készen álltam arra, hogy a földdel tegyenek egyenlővé!

A My Heart of Deliverance-szel indult a koncert, ami kellően felkészít zenészt, nézőt egyaránt a folytatásra. A Steve Von Till, Scott Kelly párost színpadon látni, ahogy személyiségükkel megtöltik a teret, és tökéletes összhangban rázúdítják a hallgatóságra a legcsodásabb frusztrációikat, miközben olyan monoton zúzást produkálnak, hogy a könnyem csordul...nehéz ezt leírni, ezt tényleg át kell élni! Nincs kommunikálás se kifelé, se bent, mintha ez már-már a zsáner sajátossága lenne, láttunk/látunk ilyet a hasonló poszt-ebben-abban utazó zenekaroktól. Scott Kelly ijesztően szigorú manus, Till arcáról azért pozitívabb világkép sugárzik. Jason Roeder dobos kissé háttérbe szorulva, tökéletesen hozza le az egész estét. Dave Edwardson basszer lelkesen, aktívan veszi ki a maga részét, hatalmas átéléssel, üti, tekeri, pengeti  a húrokat, imádom nézni játék közben! Noah Landis arcán látható a legtöbb emóció, szinte végigkíséri arcmimikájával a zene történéseit, miközben tekeri, üti-vágja a kütyüket, billentyűket maga előtt.

Iszonyat profi az egész műsor, szünet nélkül nyomják le a 9 számot. Lent mellékelve a setlist, de meggyőződésem, hogy ez pont az a zenekar, akik képtelenek lennének csalódást okozni, légyen bármi a műsoron. Egyre nehezebben vágok útnak, már Bécsbe se könnyen indulok el, hát még Prágába, de ezért az Antarktiszra is simán legközelebb! Egyszerűen zseniálisak, és úgy gondolom, hogy a korral ők is úgy állnak, mint a jó bor, csak többek, jobbak lesznek tőle. Bár Kelly egyáltalán nem úgy közlekedik, mint akivel minden rendben, bízom benne, hogy azért 100% élvezi, amit csinál. A színpadon lehengerlő volt, és ez a lényeg! Nagyon bízom benne, hogy mindenkinek megadatik úgy látni a kedvenc zenekarát, mint nekem a Neurosist tegnap este, életem egyik legcsodásabb koncertélménye közé került egyből! Minden klappolt, minden a helyén volt. All Hail The Neurosis!

Aki esetleg kíváncsi, kb. mi történhetett, az az alant levő linken megnézheti a csapat 3 nappal korábbi, párizsi buliját. Jó szórakozást!

Setlist:

My Heart for Deliverance
At the End of the Road
Times of Grace
Distill (Watching the Swarm)
At the Well
The Tide
We All Rage in Gold
Bleeding the Pigs
Locust Star