RockStation

Legyen béke: The Orphaned Land – All is One (2013)

2013. július 09. - sebiszabi

aioartwork.jpgAz izraeli progresszív metált játszó veteránok júniusban jelentkeztek új lemezzel. Veteránok, hiszen több mint húsz éve vannak jelen és oltják a világot zenéjükkel, viszont mindössze ennyi idő alatt ez „csak" az ötödik nagylemezük. Az idők folyamán azért a death/doom vonulattól messze kerültek, és sokat finomodtak, de keleti-metál érzés megmaradt, ami a banda kvázi-védjegye.

Az All Is One első meghallgatásra nagyon nem az, amire a korábbiak alapján számítani lehetett volna. Egy komoly pofoncsapással ér fel. Ha valami skatulyát kellene összerakni a lemeznek, akkor nagyjából a Therion operarészletei, keverve a keleti motívumokkal. Mindez szépen megszórva igényes gitárszólókkal és riffekkel.

theorphanedland_band_2013.PNG

Ezt hozza a címadó dal mindjárt az album elején, tényleg nagyszerű felütés ez így az elejére. Az igazat megvallva nem nagyon vagyok oda ezért az arab népzenei világért, ezért személy szerint azok dalok, ahol ezeket nyomják előtérbe, nekem ez sok. Ilyen például a The Simple Man vagy később Shama'im és a Ya Benaye. Természetesen ezekre a dalokra, ugyanannyira helyük van a lemezen mint a – számomra – könnyebben emészthető nótákra. Egyszerűen azért, mert a zenekar ezt tűzte a zászlajára: a zene segítségével verjen hidat a kelet és nyugat, az iszlám, a keresztény és a zsidó vallás közé. Oltári nehéz fába vágták a fejszéjüket, de amit ezen az albumon csinálnak arra néhol zseniális. A Through Fire And Water, ami talán a leginkább emócionális dal, ebben Mira Awad csodálatos vokálját hallhatjuk. Persze az ő vendégszereplése sem véletlen, hiszen pontosan ő is át tudja érezni, amiről a zenekar ír: ő egyszerre pakisztáni és izraeli gyökerekkel rendelkezik.

Majd ez után totális ellentétként megérkezik a régi idő emlékét cincáló Fail, ami mind hosszúságában, mind stílusában a doom metálos világot idézi meg, jelezve finoman, hogy nem felejtettek el ám ők metált játszani. Ez a két dal magasan a legjobb része az albumnak, de ezeket keretbe foglaló Brother és Freedom is remek nóták. Az album vége is nagyon erősre sikeredett a Our Own Messiah és a Children dalokkal.

OrphanedLand_2013_1.jpg


Csupa meglepetés ez a lemez. Aki szereti folkmetált vagy a világzenei motívumokat, az mindenképpen tegyen egy próbát az albummal, nem fog csalódni. Általában remek egyensúlyt találtak a keleti zenék és a rock/metál zene vegyítésénél, csak néha csúszik be egy-egy túlzás, de ennyi elfér, mert ezt pótolja az érzelmileg nagyon mély dalok. Egyetlen negatívumként saját magam idegenkedését tudom felhozni, hogy kétszer egymás után meghallgatni a lemezt még nem tudtam, mert tele vagyok tőle. Ugyanakkor nem is teljesen értem, hogy az arab világ miért is zárkózik el mereven ettől az zenétől (ott gyakorlatilag tiltva vagyon) és értem, hogy miért kezdeményeztek online petíciót azért, hogy a zenekart Nobel békedíjra terjesszék fel. Legyen köztünk híd!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr225397655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum