Stílusok, trendek jönnek mennek, de egy biztos, hogy a zene szeretete megmarad. Így van lehetősége annak, hogy folyamatosan újabb és újabb zenekarok alakuljanak, hozzanak ki új anyagokat, mi pedig kíváncsian túrjuk az internetet, hogy mikor találunk valamit, ami szimpatikus a számunkra. A szimpátiánkban bízik a Nothing More is, akik most hozták ki új lemezüket Carnal címmel. De vajon sikerül nekik elnyerni azt?

A texasi, San Antonióból származó kvartett érdekes zenét készít. A promo anyagukban azt olvastam, hogy alternatív művész rockot játszanak, amit nem igazán tudok hova rakni, hiszen minden zene művészet. Hatásaik ként megemlítik a Deftonest és a Toolt is. Az előbbivel még egyet is tudok itt-ott érteni, de a Tool hatást én nem igazán érzem.

Sokkal inkább egy nagy adag merítést az Enter Shikariból, illetve a kétezres évek metalcore vonalából, amit egy hatalmas adag elektronikával, samplerekkel spékel meg a zenekar. A legjobb samplingek, amúgy a Linkin Park egy-egy lemezén is szerepelhettek volna, de érezni ezt a “tipik amerika” hatást is, amit a Five Finger Death Punch képvisel, na meg egy jó adag Disturbedet (David Draimen vendégszerepel is az albumon). Irtózatos zúzások, majd hatalmas dallamos énekek és break down-ok jellemzik a zenét. Ezzel az egy mondattal lényegében össze is foglaltam a tizenöt dalt. Soknak tűnik a tizenöt szerzemény, de amúgy elrepül vele az idő viszonylag gyorsan, mert elsőre nekem se tűnt fel, hogy újraindult a lejátszó.

Hangzás tekintetében totál stúdió az egész lemez. Nem tudsz benne hibát találni. A House Of Sand a második dal a lemezen, de a Chester Benington rajongók oda lesznek érte. Amúgy ebben a dalban egy vendéget is hallhatunk az I Prevail zenekarból, Eric-et. A harmadik dal kapcsán eszembe jutott a mostanában eléggé népszerű Electric Callboy is, csak itt nincsen humor. Igazából élőben lennék kíváncsi erre a produkcióra, mivel a rengeteg sampler miatt ehhez iszonyatosan pontosnak kell lenni. Érdekel, hogy tudják ezt élőben reprodukálni, pláne ilyen énekekkel. A David Draimannel készül Angel Song eléggé távol áll tőlem, de értem, hogy menőség egy ekkora nevet elcsábítani az albumra. A dalok többsége, amúgy három perc körül mozog, talán két szerzemény van, ami valamivel négy perc fölé megy, így érthető a rengeteg dal. Na, meg azért három-négy átvezető is található a lemezen, így összességében csak tizenegy teljes értékű dalunk van. 

Amúgy abban is biztos vagyok, hogy a zenekar első körben a ma már dadrocknak is hívott zene közönségét célozza meg. A könnyed dallamokkal pedig a hölgyeket is becsábítják koncertre, ahol hölgyek vannak ott meg lesznek férfiak is. Ez mindig is így volt és ennél jobb marketingfogás kevés van. Nem leszünk örök barátok a Nothing More-ral, de azt se mondom, hogy nem kerül majd még elő ez a lemez.