Ezt sokszor megírtam már, hogy szeretem, ha Én kapom a magyar feltörekvő zenekarok promo/demo anyagát, mert tényleg annyira széles betekintést nyerek ezzel a hazai színtérre, hogy az valami hihetetlen. Az elmúlt bő egy évben a totál gagyitól, (amiről írni sem tudtam) a mesébe illő elvarázsolásig jelen volt minden. Sokszor az a baj szerintem, hogy lenne egy jó téma, de az énekes totál lehúzza az egészet, vagy a rosszabb eset, amikor olyan vállalhatatlan anyagot küldenek nekünk egyesek, hogy vakarom a fejemet, mégis ez most mi? Azért csak, tessék bátran küldeni a bemutatkozó EP-ket, hátha meggyőztök, mint most a Burndot. Még is miért tudtak meggyőzni? Hajts tovább…
Itt ez a négytagú szegedi formáció, akik tudják vegyíteni a különböző stílusokat úgy, hogy az ne menjen az élvezhetőség rovására. Roppant izgalmas ez a kis négy számos bemutatkozó anyag, amit küldtek. Ahogy hallgattam egyből két mondhatni testvér zenekar ugrott be. A sajnos már megboldogult Sun Workshop, pedig mennyire imádtam a Marilyn More Low-ot… A másik banda pedig nem más, mint a Solar Scream, első hallgatásra totál az Ő Divider albumuk jutott eszembe, egy az egyben arra a stílusra hajazik Brindza Tomi által vezetett brigád, de mégsem fénymásolda!
Ez azért marha fontos. Ott van benne az egyedi íz, bár ahogy leírták, én ezt a DnB feelinget annyira nem éreztem. Egyértelmű, hogy itt is hatással van a TOOL. De van itt azért bőven egyéni, súlyos riffek, mesélős szövegek, és tökéletesen alátámasztó dobok. Lehet, hogy én vagyok túl lágyszívű, de ez a pár dalocska nagyon megfogott, meg amúgy se írok lehúzó véleményt mostanában, na mindegy. Az abszolút kedvencem a dallamos refrénű Once Upon A Time. Tipikusan az a dal, aminél a második hallgatásnál már énekeled a refrént. A gitárok, és a dobok olyan összhangban vannak, amit a magyar zenekarok többségének tanítani kéne! Ami még nagyon fontos, hogy végre egy énekes van a zenekar élén. Ahogy említettem sok jó dal születhetne itthon, de ennyire hozzáadni a muzsikához, torokkal kevesen tudnak itthon. A delay-es gitárral induló Apathy a maga kis rappelősebb, mondogatósabb szövegével egyszerűen elragad, és azt érzed, hogy még egyszer meg kell hallgatnom. Nem kell agyon tekerni minden számot, sokkal több van egy ilyen témában, mint a kettőhúszas tempójú über tekerős történetekben. Vörös Peti basszusgitárja is nagyon vastagon szólal meg, aki meg nem hiszi, az hallgassa csak meg a Sick Freak-et, vagy akár járjon utána egy koncerten. Én is ezt fogom tenni!
A hangzásra igen büszkék lehetnek a srácok. Így kell szólnia egy anyagnak 2013-ban, nem pedig tingli-tangli suffni tuning módon. Ez az, amit sokan nem értenek meg sajnos, hogy jó az otthoni kis stúdiózás, de azért kell egy hozzáértő ember, aki kihozza a maximumot az adott anyagból. Erre a kiadványra a srácok joggal lehetnek büszkék. Egy szó, mint száz vannak kis hazánkban még igazi jó zenekarok, akikre tényleg érdemes oda figyelni. Nyissátok ki kicsit a szemeteket, és ne csak a média által agyon nyomatott csupakabra metált hallgassátok. Tessék keresgélni a YouTube-on. Ha már a modern technika világában élünk használjuk ki a lehetőségeket. Burndot meg minél előbb jöjjön Budapestre játszani, mert látni akarom őket. Béke, Szeretet, Metal.
Az EP ITT meghallgatható. U.I.: Srácok a bankszámlaszámomat privátban küldöm ;)
