RockStation

FEZEN 2013 3. nap - A narancs karszalagos nap

2013. augusztus 04. - sebiszabi

FEZEN2013_RS.jpg

Először olyan címet akartam adni a FEZEN befejező napjának, ami arra utal, hogy valami elképesztően meleg volt egész nap. Aztán időközben meggondoltam magam, de ennek jó oka van, erről később (nem, nincs köze semmiféle párteseményhez). Szóval a hőség már-már kibírhatatlan volt napközben, a városi hőmérő 38°C-ot mutatott és ugyan a kolesz, ahol laktam, egy kilencemeletes panel, szóval ott sem volt túlságosan barátságos a klíma, de nem igazán akartam elindulni az első programokra. Ami a Nagyszínpadot illeti fél öttől kezdett a Depresszió, igen nehéz feladat lehetett bemozdítani a közönséget.

depi.jpgAzért mondom, hogy lehetett, mert az elejére nem értem oda a már említett hőség miatt. Nagyjából háromnegyed órával a kezdés után érkeztem meg, és rögtön a barátságosabb VIP sátorba vágtam magam és onnan néztem a koncertet. A nagy meleg ellenére nagyon sokan voltak a nézőtéren és egészen aktívak is voltak. Volt a szokásos ugrós játék, a szokásos jó bulit hozta le a Depi. Talán tavaly is ilyen melegben játszottak, ha jól emlékszem, tehát igazából már volt ebben gyakorlatuk.

Fél hétkor még mindig 34 fok környékén járt a hőmérő higanyszála, amikor megérkezett a finn Amorphis. Én meg rögtön az első dalnál voltam kénytelen tiplizni a Blind Myself interjú miatt. Így az első húsz perc kiesett, majd a setlist.fm-ről kiderül, hogy mi volt. Az biztos, hogy az új lemezről jó pár nótát nyomtak: a The Wanderer, a Hopeless Days, Nightbird's Song. Amikor egy-egy dal végén a kezek a magasba lendültek, akkor tűnt fel, hogy mi az a narancsszínű szalag az emberek kezén. Nézek körbe, és szinte minden kezén az van: FEZEN szombati jegy. Akkor esett le, hogy ezek az emberek mind csak egy napra jöttek, egy banda kedvéért. Igen, a Deep Purple miatt! Az idő előrehaladtával a közönség átlagéletkora is szépen nőtt. Az idősebb korosztály igyekezett időben elfoglalni a helyét, a tökéletes helyet.  Így elég jópofa volt látni, hogy amikor az Amorphis a régi kedvencekért, a kilencvenes évek death/doom metal-jához nyúlt (On Rich And Poor, Into Hiding) és a torokhang jött, akkor a 60-as korosztály kissé kikerekedett szemmel figyelt, sőt amikor Tomi Joutsen elkezdte pörgetni hosszú raszta haját, az látszott rajtuk, hogy ilyet még nem láttak. Mondjuk Ian Gillian-nek nem lenne mit így pörgetni. A két ráadásnóta az Into Hiding és a House Of Sleep volt, utóbbinak a szövegét annyira nem vágta a magyar publikum, szóval ez annyira nem sült el jól. Ettől függetlenül jó bulit nyomtak és úgy látszott rajtuk is, hogy ők is elégedettek. Én azon már kevésbé, hogy az előre leegyeztetett interjút lemondták, kizárólag a szervezők kaptak pár kérdésnyi időt a zenekartól. Fáradtak és nyűgösek voltak, nem volt kedvük épp a Wacken-ről jöttek stb. A FEZEN által készített interjút itt olvashatjátok el.

amo.jpg

A koncert után átgaloppoztam a FEZEN Csarnokba a Blind Myself fellépésébe belenézni. negyven percet hallgattam őket, addig is elhangzott jó pár kedvenc az Négyszögölről. Jól esett egyet zúzni, tombolni. Mondjuk volt, aki ezt megint túlzásba vitte… Persze tudom, hogy aki koncertre jár, az erre számít, meg hogy „ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács”, de ez most nem ez a kategória volt. Ezt a gondolatot majd egy másik cikkben bontom ki… Régebbi nóták is előkerültek, sőt még vonatozás is volt (OMG!) a Gőzös-ös nótájukra.

dp.jpg

Negyedórás csúszással indul a Nagyszínpadon a rock legenda, a Deep Purple műsora, mert a sor vége még az utcán volt a kiírás szerinti időpontban. Én ennyi embert még egy helyen nem láttam a FEZEN-en! Fogalmam nincs, hogy mennyien lehettünk, de a MÁV Előre pályája teljes hosszában és szélességében tele volt emberrel. Idősek, fiatalok és gyerekek együtt várták a generációkon átívelő rockzenét képviselő Deep Purple-t. Tele energiával, s ami még fontosabb, szívvel-lélekkel nyomták végig a közel másfél órájukat. Minden kötelező sláger megvolt és bár munkásságukat annyira nem ismerem (nekem inkább a Pink Floyd van meg), de őszinte csodálattal néztem végig, hogy mennyire vérprofin teszik a dolgukat. Még most is borsózik a karom, amikor visszaemlékszem, hogy milyen az, amikor több ezer ember egyszerre énekli a Smoke On The Water-t. Eszméletlenül jó hangzott! Csúcskategóriás koncertélmény volt, amivel e FEZEN a magyarországi fesztiválok között megint ugrott egy szintet!

dp2.jpg

Deep Purple Setlist Fezen 2013 2013, Now What?! World Tour

Az est, a Nagyszínpad és a fesztivál záróakkordja az Edda Művek volt, aki megörökölte a Deep Purple közönségét, így még mindig rengetegen voltak a küzdőtéren. Ezt többször meg is köszönte szépen Pataki „Véreim” Attila. Elég hosszú koncertet nyomtak, majdnem fél egyig tartott. Nem, nem néztem végig ám, hanem Csarnok és a Media Markt sátor között sétálva sikerült ezt megállapítani.

A FEZEN Csarnokban a Subscribe játszott RATM-t, mint tavaly, csak akkor egy korábbi napon. Hatalmas sikerük volt most is, ment a zúzás, pörgés és ugrálás ezerrel. Valószínűleg az előző évi visszajelzések miatt került a műsor egy frekventáltabb időbe. Aztán a Gépház-ba vettem az irány, ahol az 1000 foké és a Don Gatto-é volt a főszerep. A szekszárdi láncfűrészes HC alakulat másfél-két perces darabkákban zúdította rá a népre gondolatait. Tiszta őrültek ezek a srácok, de mennyire hiteles, amikor ilyen szívből jön a hardcore – vááá! Őrület!

Tizenegy órától a Doghitters műsorába szerettem volna belenézni, de azt a hőséget, párát és izzadságszagot már nem nagyon lehetett elviselni. Másrészről pedig nagyon szarul is szóltak, egy kukkot se lehetett érteni.

Így baktattam át a Media Markt sátorba (az Edda még mindig játszott…), ahol éjféltől a Vad Fruttiké volt a pálya. Persze ők is csúsztak egy kicsit, recsegett-ropogott valami szett a színpadon. Néhány dalt meghallgattam tőlük, nagyon jók, és mennyire imádják őket, az elképesztő! Nem maradtam végig, mert készen voltam már a korábbi napok miatt, szóval így ért véget nekem a FEZEN 2013.

Elképesztő négy napon vagyunk túl, több mint 120 koncert, rengeteg stílusban, de azért a főszerep a rock- és metalzenéé volt, és ennek mi nagyon is örülünk! Minden szinten fejlődött a fesztivál tavalyhoz képest, és mást nem tudok mondani, hogy abba ne hagyjátok ezt a irányt, csak így tovább!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr595445080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Metálkóc 2013.08.05. 10:34:59

Érdekelt, hogy vajon más, akinek ez a dolga, hogyan értékel egy ilyen „zenetörténelmi” eseményt. Csalódtam is, meg azt kaptam, amit vártam ettől a kritikától. Lehetséges, hogy meg leszek kövezve, de kicsit úgy érzem, mintha nem ugyanazon a koncerten lettünk volna. Láttam már néhány idősödő zenészt olyan koncertet nyomni, hogy kettéállt a fülem, tehát a korra hivatkozni nálam nem érdemes. Nos, ez a koncert nem az a „minden percét élvezem” típus volt. Alapvetően a benyomásom kicsit olyan volt, mintha egy nyugdíjasklub vasárnap délutáni piknikjén vettem volna részt, némi tribute felhanggal, takarék lángon. Megértem persze, hogy változik a hang az idővel, meg pihenni kell, hogy a következő nóta is menjen. A kivetítőn, a közeli képeken jól látható volt Ian Gillan arcán az üdvözült mosoly mögött megbúvó kínlódás. Igen, akarta ő, meg mindent meg is tett, csak izzadtságszagú történet lett a vége. Attól, hogy egy nagy zenekar ad koncertet, még messze nem garancia arra, hogy az jó is lesz. Csak a név miatt megadni a jelest a produkcióra pedig szintén nem indokolt.

Ljozsef 2013.08.11. 12:40:01

@Gyömbérvér:

Nem voltam ott a koncerten (sajnos) vitatni nem tudom a hallottakat, de egy dolog biztos, olyan buli még a világon soha nem volt amivel minden egyes résztvevő tökéletesen elégedett lett volna. Mindig volt és mindig lesz olyan koncert ami valakiknek tetszik és persze azok akiknek nem. A fesztiválok egyik problémája hogy az egymás után következő zenekaroknak nincs idejük a motyót a saját stílusukhoz, a tőlük megszokott megszólaláshoz előre belőni, menet közben kell ezt a technikusoknak megtenni aminek az eredménye az hogy az eleje általában nem szól jól, ezt olvastam ,hallottam a DP vel kapcsolatban is, sokak szerint az elején nem szólt jól az ének, persze közben beállították de azért ez már egy kis csorba. A másik probléma a koncert hossza, ilyenkor rövidített műsort szoktak nyomni. Mondjuk egy valamit nem értek, miért az EDDA volt az utolsó? Nem vitatom a képességeiket de azt hiszem nem az EDDA a nagyobb név és őket gyakrabban lehet országszerte hallani mint a DP-t, Én a DP-nek adtam volna hosszabb játékidőt utolsó fellépőként. Néha a kedvencekben is csalódik az ember egy élő műsor alkalmával. Nekik sem sikerül minden tökéletesen ők is emberből vannak és hát 70 fele azért már nem könnyű. Én jól emlékszem rá a gyerek koromban 60-70 év körüli emberek már jó részt bottal jártak, a kispadon üldögéltek a ház előtt és onnan a felállás is nehezükre esett nem hogy lenyomni egy rock koncertet. A vélemények lehetnek változóak a koncertről de örüljünk hogy még létezik a DP, sajnos várható hogy már nem túl sokáig, alkottak egy stílust olyan zenéket amik biztos hogy nagy betűkkel fognak bekerülni a rock történelemben. És még mindig ezerszer ők mint a műanyag zenének nem nevezhető valamik. :-))

sebiszabi 2013.08.11. 20:59:55

@Ljozsef: szinte minden szavaddal egyetértek :) Nem tudom, hogy mennyire hagyomány, de a FEZEN-en tavaly is egy magyar nagy múltú zenekarral zárták a fesztivált. Ez akkor az Ossian volt. Az, hogy ha a DP mondjuk háromnegyed órával többet kap, az a fanyalgókat elhallgattatta-e volna, jó kérdés (valószínűleg nem), talán belefért volna még pár klasszikus nóta. Kétségtelen tény, hogy az EDDA tényleg jól kihasználta a végtelen este és a DP hozta nagy közönség minden előnyét és egy hosszú koncertet nyomott. (A koncert többi részéről most ne beszéljünk... ;))
Másik jó kérdés, hogy melyik az inkább headliner idősáv egy fesztiválon: a 20.30-as vagy a 22:30-as kezdés. DP például 20.30-kor kezdett, az Tankcsapda és Ákos pedig 22:30-kor. Talán a 20:30-as kezdés a DP célközönségét tekintve kényelmesebb választás volt, de így korlátozta a következő koncert kezdete.

De a nagy dolog valóban az volt, hogy DP-t sikerült megszereznie a FEZEN-nek. A koncert alatt beszélgettem egy 60 éves emberrel (aki egy kicsit megfáradt a nagy tömegben és leült pihenni), aki negyven (!!!) évet várt arra, hogy fiatalkori kedvenceit láthassa élőben. Nagy forma volt az öreg, sztorizott, hogy még anno a Luxemburg rádiót tudták fogni valami orosz ketyerén és ott lehetett csak DP-t hallgatni :)). Szerintem nem egyedül volt ezzel az érzéssel a tömegben és ez volt a lényeg! Se több, se kevesebb!

Ljozsef 2013.08.12. 21:07:31

@sebiszabi: Én azt gondolom a későbbi kezdés nem igazán zavarta volna a DP rajongókat, sőt, legtöbben tudják hogy az utolsóé mindig a hosszabb "szó" és ez több élményt jelent.:-) Az teljesen világos hogy a fanyalgók ettől még nem mennének át pozitívba, három számmal több sem hatja meg őket. Viszont, Attis a "Táltos" így elmondhatja hogy az EDDA már olyan nagyság hogy a DEEP PURPLE is csak az előzenekaruk lehet. :-)) A kritizáló kritikusokról még annyit , a Queen 1986-os budapesti koncertje után is ugyan ez volt, hetekig ment a "nekem azért nem tetszett mert ...." című történet, Én ott voltam nekem baromira tetszett (és még kb 70 000 embernek) én nem a hibákat kerestem hanem örültem hogy ott lehetek és a feleségemmel együtt élveztük a bulit ami akkor nem számított mindennapinak.:-)) De kritizálták Santanát, a Jethro Tul-t, és még lehet ne sorolni. Másik oldalon olvastam pl olyan véleményt mi szerint, Gillan 4 percenként ment hátra oxigén sátorba némi friss levegőért. Az éles szemű szerint már nem volt a szájánál a mikrofon de a hangja még mindig szólt , playback-et sugall.:-) Aztán... szerinte Ian Paice nagy dob bőrének az eleje nem rezonált és ebből arra következtetett hogy dobgépet használt, és ezt még bizonyos ritmusképletek is alátámasztják ....hát ez engem 25 év aktív dobolás után meglep, én meg nem állapítottam volna ezt.:-)))))

A rádiós dolgot én is megéltem és valóban akkor olyan érzés volt a vasfüggöny keleti oldalán hallgatni őket (kis sercegő recsegő rádión) mint ha nem is egy bolygón lennénk. Most itt vannak, ide (is) járnak de vannak akiket ez nem hat meg. Legyen ez az ő bajuk.:-))
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum