Rejtőt plagizálva: Negyven fok árnyékban és sehol egy árnyék. A nap nagy részére ismét a fesztiválon kívül szerveztem magamnak programot. Amikor visszaértem a szállásomra csak egy zuhanyra és hideg italra vágytam, és csak ismét késő délután mentem be a koncertekre. A hőség a zenekarokra is hatással volt és igencsak rányomta a bélyegét az utolsó napra, amelyen a fesztivál két igazi nagyágyúja lépett színpadra, az Overkill és a Sabaton!

Road - visszafogottan
Talán Goyát kivéve (ő ugyanúgy pörgött-forgott ahogyan megszokhattuk) a Road legénységét szemmel láthatóan megviselte a rekordmeleg.  A koncert alatt a tűzoltók locsolták a közönséget osztatlan sikert aratva (az előző két napon is jó lett volna!). A szokásos közvetlenség megvolt Máté részéről és a hangulat is jó volt, különösen a "zuhany" után. Láttam már intenzívebb Road bulit is de a körülményekhez képest így is a maximumot hozták szóval ez nem szemrehányás! Kész csoda, hogy ennyire bírták és ezt a közönség is értékelte.

A Sabaton legénysége érkezés után azonnal elvegyült a fesztiválozók között és kijöttek körülnézni egy sörrel a kézben. Közönségtalálkozó is volt, látszik, hogy igyekznek meghálálni a népszerűséget és továbbra is allűrök nélküli zenekar a Sabaton. Sokan példát vehetnének róluk.

Paddy And The Rats - buli, tánc, ugrálás!
Közben a sátorban a Paddy And The Rats lépet fel hamisítatlan ír kocsma- és bulihangulatot teremtve. A zenekarnak különösen örültem, mert bár itthon és külföldön is intenzíven koncertezik a csapat, már régen láttam őket. A fesztivál egyetlen zenekara sem tudta ennyire megtáncoltatni a közönséget és így beindítani a bulit, még a korai időpont sem számított! Az ír kocsmapunk-rockjuk igazi telitalálat egy bulihoz, jól táncolhatók vagy inkább ugrálhatók. A fergeteges koncertet a közönség azonnal "we want more" skandálással hálálta meg folytatást követelve. A hattagú zenekar annyiféle hangszeren játszik, hogy követni vagy összeszámolni sem tudtam, ettől gazdag és változatos a zenéjük de, nevezhetjük akárminek azért lényegében ez rock 'n' roll, mert mi más lehetne amire ekkorát lehet vidáman bulizni?

Deák Bill Gyula - 30 év blues
A nagyszínpadon a Roadot a Deák Bill Blues Band követte és olyan koncertet adtak, amit már nagyon régen nem láttam tőle-tőlük. Miért írom ezt? Mert amikor legutoljára DBBB koncerten jártam elégedetlenül távoztam a buli után. Lehet, hogy csak rossz estét fogtam ki vagy ebbe már Bill kapitány egészségi állapota is közrejátszott (ez az infarktus előtt volt), nem tudom, bár inkább az utóbbi. Most viszont kárpótlást kaptam nem is akármilyent: hibátlant. Volt minden: Hey Joe, Hosszúlábú asszony, Hatvan csapás és két István a király részlet, vagyis best of. A kísérőzenészeire - pedig-köztük már-már szemtelenül fiatalok is vannak -, egy szó illik: profik. Még egy megjegyzés: szégyen, hogy a harmincadik jubileumi augusztusi István a Király előadásokban nem osztottak neki szerepet.

Overkill - hőguta
Az összes zenekar közül az Overkillt vártam a legjobban és nem csak azért mert a No.1 kedvenc zenekarom, hanem azért is mert élőben is óriásiak és biztos voltam benne, hogy kifogástalan koncertet adnak. De ez nem az Overkill napja volt. Késve érkeztek (késett a repülőgép) és a felszerelésük sem érkezett meg időben és a koncertet is jó 20 perces csúszással kezdték. Ezek ellenére a koncert jól indult a Come And Get Ittel, bár a hangzás távolról sem volt tökéletes. Szerencsére ezt sikerült hamar helyrehozni és ha tökéletesen sosem szólt a buli, azért élvezhető volt mindvégig annak ellenére, hogy Derek Tailer és Dave Linsk gitárjai időről-időre "eltűntek". Ennek ellenére vigyorogva élveztem a koncertet hiszen a kedvenc zenekarom volt a színpadon! Rotten To The Core, Wrecking Crew, stb. egészen jól ment minden kb. az Infectious-ig. Ekkor Derek Tailer hátrament a hangfalak mögé és nem is jött vissza. Azt hittem, hogy a gitárjával van gond és nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, de amikor a piros pólós mentősök kezdtek sürögni-forogni a háttérben már világos volt, komolyabb baj van és nem technikai. A többiek is egyre aggodalmasabb arccal tekintgettek hátra a hangfalak mögé.

A csapat profin kezelte a helyzetet és egy másodpercre sem akadt meg a buli annak ellenére, hogy Derek a szám közepén dőlt ki! Négyen fennakadás nélkül folytatták a koncertet és bár Derek még visszatért egy rövid időre nem tudta befejezni a koncertet. Ezek után rövidített programot játszottak és kimaradt az Elimination, a Hello From The Gutter és a Coma, ezek nélkül kb. egyórásra rövidült a program amelyet az elmaradhatatlan Fuck You! zárt. Az Overkill még ebben a szűk egy órában is a remek formát mutatott és remélem hamarosan visszatérnek.

A koncert után a mentőstől megtudtam, hogy Derek hőgutát kapott és kiszáradt, ez okozta a rosszullétet. Amikor a zenekar távozott egy pillanatra felvillant előttem a kocsiban ülő Blitz gondterhelt arca, nem látszott túl boldognak vagy elégedettnek, ez tényleg nem az Overkill napja volt...

Sabaton - pálinka, svéd-magyar nyelvlecke
Estére megugrott a Sabaton pólós fiatalok száma jelezve, hogy a zenekar népszerűsége töretlen, és a legtöbb vendéget is ők vonzották a három nap alatt. Az utóbbi időben már fanyalogva írtam a Sabaton koncertjeiről, mert nem tudom betenni a lábam egy fesztiválra, ahol ne lépnek fel és sok ez a jóból. A népszerűségük ugyan töretlen, de az én kezdeti lelkesedésem már jócskán alábbhagyott a "Sabaton dömping" miatt. Persze a szervezőket is megértem, ők biztosan behozzák a közönséget, nem lehet velük melléfogni, na de ha nem megfelelő színvonalú a produkció akkor az bizony fanyalgást vált ki belőlem, a tavalyi FEZEN-es bulijuk pedig minden volt csak jó nem.

Most viszont kellemes meglepetést okozott a zenekar, úgy látszik az új felállás már összecsiszolódott és egy összeszokott zenekar állt a színpadon, rutinosan de nem izzadtságszagúan "nyomva a show-t". A magyarországi Sabaton koncerteknek már egyedi forgatókönyve van, olyan mint sehol máshol. Ennek része a pálinka, amelyből már szinte szertartásszerűen fogyasztania kell Joakim Brodén énekesnek, aki egyre több magyar szót ismer és szinte akcentus nélkül mond köszönetet a számok között magyarul. A repertoárja aznap este is bővült egy nélkülözhetetlen szóval, cserébe megtanulhattuk, hogy svéd nyelven mi az egészségedre. Sajnos az éneklés terén már nem állt a helyzet magaslatán, ami őszintén meglepett mert még nem hallottam tőle ilyent, de talán csak nem volt formában vagy elfáradt, amit nem csodálnék a színpadi teljesítményét ismerve. Na, meg a pálinka sem lehet túl jó hatással az énekhangra. A koncert gerincét a  Carolus Rex számai alkották, amelyek közül nem egyet svéd nyelven adott elő Joakim. Kimondottan érdekes volt így hallani, ugyanakkor szokatlan is az angolhoz szokott fülnek.

Természetesen a nagy slágerek, mint a Primo Victoria, vagy az Attero Dominatus ezúttal sem maradtak el. Nekem kicsit furcsa, hogy élőben nem szintissel játszanak, szerintem több lehetősége volt a zenekarnak a hangzásuk-zenéjük gazdagítására a szintetizátorral és egy metalzenekartó furcsa az, hogy felvételről szóljon valami. Na, de ha ugyanezt zokszó nélkül elnéztem a Paradise Lost esetében, akkor nekik sem róhatom fel. Az amúgy is látványos színpadi jelenlétük talán még hangsúlyosabb volt most, hogy összeszokott az új felállás és ismét szórakoztatónak találtam őket! Valószínűleg nem csak én éreztem így, mert a koncert népünnepély jelleget öltött a végére és nem hiszem, hogy bárki elégedetlenül távoztott volna a koncertről-engem is beleértve. Tökéletes zárása volt a fesztiválnak.

setlist:
01. Ghost Division
02. Gott Mit Uns
03. Carolius Rex
04. Swedish Pagans
05. Into The Fire
06. The Carolean's Prayer
07. 40:1
08. Midway
09. The Price Of A Mile
10. Poltava
11. Cliffs Of Gallipoli
12. Attero Dominatus
13. The Art Of War
14. Primo Victoria
15. Metal Crüe

Ha bevezetésnek tökéletes volt a Don Gatto, akkor levezetésnek a Hollywoodoo, élén a teljesen átváltozott és az egész koncertet végigmosolygó Trócsányi Gergely énekessel.

A végére néhány személyes gondolat a fesztiválról. Újoncként nincsenek könnyű helyzetben, de ez nem látszott sem a szervezésen, sem a zenekari felhozatalon. A hagyományteremtőnek szánt I. Rock Beach Fesztiválról semmi negatívat nem tudnék mondani-írni, jó az időpont, a helyszín, az árak pénztárcakímélőek és a Metalfest kiesésével olyan rést tömhetnek be a hazai kínálatban, amire nagy szükség van. Remélem a nézőszám nem vette el a rendezők kedvét és jövőre is megrendezik a fesztivált, hasonlóan jó zenekarokkal, hasznosítva az idei tapasztalatokat.