A post-punk egyik legnagyobb csillaga, a New Model Army szédületes bemutatkozó Hajós koncertje után október 14-én visszatér, hogy megrengesse az óriáshangszert: az uszályt.

A New Model Army alapító-vezetője az elmúlt évtizedekben egy rövid időszakot eltekintve mindig a maga útját járta, fityiszt mutatott a profi zeneiparnak és médiának, ám mindezek ellenére sikerült meghatározó munkásságot elérni: a New Model Army zenéje az egyik láncszem a régi punk rock és a post punk, goth zenék között, amúgy meg nem más, mint pörgős, vidám dalok összessége, melyek még mindig alkalmasak egy jó bulira.

A New Model Army az a bizonyos legendás, globális-undergorund kultuszbanda, melyet Justin Sullivan alapított 1980-ban Bradfordban - ők legalábbis így állnak saját maguk sokoldalúságához. Műfajukat talán a beskatulyázhatatlan jelző írja le a legtalálóbban, mert mire az ember találna nekik egy megfelelő besorolást, általában kiadnak egy újabb lemezt, és dobhatjuk sutba a meghatározásunkat.. az viszont árulkodó, ha a szigetországi zene fejlődésének vonalába próbáljuk elhelyezni őket. Kezdetben elsősorban a régi punk rock, valamint az úgynevezett northern soul (középtempós, ritmikus afro-amerikai soul zene, mely a '60-as években nagy népszerűségnek örvendett Észak-Angliában) inspirálta a New Model Army-t, no meg persze a kor puskaporos hangulata... ők pedig aztán nagy hatást gyakoroltak a korszak postpounk, folk-rock, politico-rock és goth zenéire.

Csavargók - talán ez a kifejezés fogja meg leginkább a borzas, kissé hobo kinézetű (még az egyik foga is hiányzik) frontember hangulatát: Sullivanék az elmúlt évtizedek alatt csináltak 10 lemezt, össze-vissza turnézták a világot, miközben tulajdonképpen tettek arra, mit is csinál a többi zenekar körülöttük, és hogy miket is írnak abban a bizonyos "Nagy Könyvben". Eleve: eredetileg csak azért álltak össze, hogy játszanak két bulin egy bradfordi kocsmában... ez lett belőle. Ennek ellenére sem tűntek el a süllyesztőben, sőt képesek szinten tartani rajongói bázisuk méretét: 1999-ben például a Sziget Nagyszínpadán bizonyíthattak.

Igazából nem is zenekarként, inkább afféle szervezetként szeretik meghatározni magukat - erre utal hivatalos weboldaluk .org kiterjesztése, és ezt támasztja alá a köréjük épült, holdudvar jellegű összművészeti mozgalom, melybe az általuk inspirált zenekarok ugyanúgy beletartoznak, mint a szövegeiket, képi anyagaikat előállító írók, művészek közössége és alkotásai.

2007 augusztusában High címen adták ki tizedik stúdióalbumukat, természetesen ezt is saját kiadójuknál, önállóan megszervezett, független cégekből álló terjesztői hálózattal. A munkálatokat a Rolling Stones, a Killing Joke és Jimmy Cliff oldalán is megfordult producer, Chris Kimsey segítette, és az elmúlt idők legdallamosabb és leginkább gitárorientált NMA-lemezét hozták össze. A megjelenést követő három hónapban 16 országba jutottak el több kontinensen, idén pedig már nagy sikerrel megjárták az Egyesült Államokat - igaz némi nehézségek árán, mert elsőre visszautasították a vízumkérelmüket, de egy csavargó persze ilyesmitől még nem esik kétségbe.

Felállás: Justin Sullivan - ének, gitár, szájharmonika; Nelson - basszusgitár, ének; Dean White - billentyűs hangszerek, gitár; Michael Dean - dob, ütőhangszerek; Marshall Gill - gitár. További információk ITT.