Az idealizált világomban kb. azt gondolnám, hogy ha valaki zenélésre adja a fejét az azért van, hogy az önkifejezést így próbálja a gyakorlatba ültetni. Még itt-ott belefér, hogy így rója le a tiszteletét olyan zenekarok előtt, akik nyilvánvalóan a fenti cél érdekében ragadtak hangszert. Az imitálás is lehet szórakoztató egy bizonyos szintig. Az viszont már más tészta, hogy mit hogy vegyít valaki az ilyen imitálások közben.
A Storm Of Light valahol olyan, mintha egybe passzíroznánk egy Fear Factory féle gépies, és feszes, de emellett lebutított ütemképleteket egy adag doom szerű utánérzéssel. És csúfolnánk az egészet sludgenak. A Crowbar-t mondanám leginkább, mert azért Kirk Windstein hangja messze nem a széles skálával, és a változatossággal jellemezhető. Ha duettet énekelne Rob Zombie-val kb. az egyik legdepresszívebb dallamvilág kerekedne ki belőle. Az A Storm Of Light még ez alá is csúszik monotonitásban, és olyan mértékben komolyan vehetetlen az egész koncepció, hogy tényleg csak találgatni tudok, hogy ez most mi lenne. Vagy mi akarna lenni. Meg úgy egyáltalán, hogy a francba lehet az, hogy 2013-ban egy ennyire primitív, és keménykedő dolgot próbálnak lenyomni a torkunkon?
A tizenegy szám gyakorlatilag egy színvonalat hoz végig, de az igencsak a béka segge alatt van. Még ha valahol felszínre is bukik egy jól eltalált dallam, egy fogósabb riff, játszi könnyedséggel sorol vissza a középszerű alsó kategóriájába az A Storm Of Light, és hoz egy penetráns izzadságszagú metálkodást. Mindezt kicsit modorosan, de műmájer hőbörgésbe öltöztetve. Ez alá játszik még az indokolatlanul gyenge, és steril hangzás is, és az ehhez kapcsolódó „jóiparos”, és teljesen lélektelen előadásmód.
Nem tudok kiemelni egy számot sem a Nations To Flames-ből. Nem is akarok. Lehet, hogy van olyan, aki csípné ezt a zenekart, de nálam totálisan csődöt mondtak. Egy olyan dolgot nem tudnék kiemelni ebből az anyagból, ami kicsit megbillenthetné a mérleg nyelvét a pozitív irányba (na jó, a Disintegrate-ben van egy egész jó 10 másodperces rész). Inkább elkerülni az A Storm Of Light-ot messzire, és hallgatni normális, a sludge vagy thrash, vagy doom, vagy mit tudom én milyen műfaj hitelesebb bandáit.
Utóirat: Emlékeztem, hogy valahonnan ismerős a zenekar neve; egy kis böngészéssel rájöttem, hogy anno a Sleep vendégeként már voltak itt, de akkor nyoma sem volt annak, hogy egy metronómbuzi, heavy/tharsh vonalba is szívesen elhúzódó társaság lenne. Sokkal inkább monumentális post-metálban mozogtak, amivel most egy huszárvágással szakítottak. Kár értük...
