Ritka manapság itthon a jó black metal koncert, viszont ha a Watain jön, az ember rögtön felkapja a fejét. Aki még mai napig szereti a stílust, és nem csak a klasszikus bandákat hallgatja, az biztosan találkozott a nevükkel, pedig igazából semmi különlegesség nincs a zenéjükben. Illetve, szerintem az bennük a különleges, hogy mindenféle extra, lényegi újítás vagy kísérletezés nélkül is izgalmas és érdekes zenét játszanak, ami black metal-ban, 2014-ben elég nagy szó. Gyakran feljön a Dissection párhuzam, de épp ilyen gyakran feljöhetne a Bathory, a Darkthrone vagy éppen a Tormentor neve a zenéjük hallatán, ami punk hatásokban is bővelkedik. Mindezt nagyon kettős előadás jellemzi, hol Dissection-ösen dallamos, hol Darkthrone szinten pőre. Szóval black metal rajongóknak kihagyhatatlan!
Mire odaértünk a szintén svéd Degial már nyomta a bulit. Azon kívül, hogy a tagok bérzenészként megfordultak a kultikus Malign bandában, nem igazán tudtam semmit róluk, de kellemes meglepetést okoztak. Engem leginkább egy kibaszottul kemény, már már black metal-ba hajló Morbid Angel-re emlékeztettek. Kemény, vonszolós riffek és középtempós vagy gyors zúzások között hosszú és tekerős szólók tarkították a zenét. Mindenképpen rá fogok lesni a bandára, mert bár élőben minden 1000x jobb, ennek tudatában is érdekesnek tűntek.
Ha Watain koncert, akkor lehet tudni, hogy a tagok nem csak kiállnak farmerben és lenyomják a nótákat, hanem (ahogy szerintem “illik”) mind önmaguk, mind a színpad árasztja magából a hangulatot. Sajnos szinte csak a színpad elejét láttam, ahol állati koponyák, apró fáklyák voltak, a zenekar mögött meg valamilyen oltár szerűségek, amiket gyakran látogatott meg az énekes Erik. Szóval teatralitás van bőven, ami nekem inkább tetszik, mint hogy zavarna. Főleg, hogy úgy ahogy a Watain tolja, teljesen komolynak tűnik az egész. Azt legalábbis mindenképpen elhiszem, hogy ők ezt komolyan, és nem a show miatt nyomják. Gondolom ezt abból is, hogy ezek az elemek sokszor nem a közönségnek voltak előadva, hanem befordulva, magának a zenekarnak.
Nagyon hangulatos volt már a bevonulás is az intro jellegű Night Vision nótára, aminek a felénél már be is indult a zúzás és minden átmenet nélkül el is kezdték a kaotikus De Profundis-t. A zenekar zúzott, mint az állat, egységes képet teremtve, de különösen az énekes vonzotta a szemeket. Eric tényleg azt a klasszikus hullafestést viselte, amitől nem “királyul” néz ki, hanem úgy, mint akit két hete elástak és most kimászott egy koncert erejéig. A gonosz pöttöm boszorkánymester pedig keményen végigaprította az egész koncertet. Az egyik bérzenész pedig maga Set Teitan volt, aki ugye megjárta a Dissection-t és az Aborym-ot is. Hamarosan jött a sláger, a Malfeitor, amire már a közönség is megőrült, nem is csoda, eszméletlen az a nóta. Újak mellett régiek is bőven terítéken voltak, Storm of the Antichrist, Puzzles ov Flesh, és a Devil’s Blood, ami előtt a közönség is kapott egy keveset az Eric által kotyvasztott (gondolom) állati vér és egyéb gonoszságok keverékéből. Letolták még a Sleepless Evil-t, aztán a Legions of the Black Light pőresége következett, és az igazi közönség kedvencek, mint a Total Funeral, vagy a legutóbbi album Bathory idézésére, a Wild Hunt. Az encore a turné többi állomásához képest rövidre sikerült, csak az Outlaw, a Sworn to the Dark és The Serpent's Chalice hangzott el. A végén még szeánszkodtak egy kicsit, aztán csendben levonultak.
Elég nehéz úgy hazamenni egy Watain koncertről, hogy “láttam egy jó koncertet”. Közhelyesen hangzik, hogy “ez több mint zene”, de amikor a zenekar egyértelműen ezt sugározza a közönség felé, akkor ez bizony átragad. Szeánsz volt ez a javából.
(A képek nem a koncerten készültek, a videó annál inkább.)
