Komor, hömpölygő és depressziós. Ezzel a három szóval tudom jellemezni Thomas Gabriel Fischer (Celtic Frost, Hellhammer) vezette 2008-ban alakult Triptykon április 14-én megjelent második nagylemezét.
A Melana Chasmata című lemez a Century Media és a Prowling Death Records együttműködésével látott napvilágot, ha jól tudom dupla LP formában is megjelenik a lemez, természetesen limitált példányszámban. Tom mester szerint a banda nagy fejlődésen ment keresztül, az új anyag változatos, feltűnően sötét és nehéz tételeket vonultat fel. Az album címét fekete, mély depresszió/völgyként lehetne lefordítani, ami nem tudom konkrétan mit akar jelenteni, de ismerve Tom G. beteg leki világával átitatott munkásságát, nem is szeretném megtudni. A felvételek V. Santura gitáros a saját Woodshed Studiójában készültek, Bajorországban.
Térjünk a tárgyra, elvégre mindenkit az új Melana Chasmata lemez érdekel. Már az album hossza sem mindennapi, majdnem 70 perc tömény sötétség, kilenc nótában előadva. Az anyag egy aránylag, illetve a bandához mérten gyors nótával nyit Tree of Suffocating Souls címmel, a második tétel a Boleskine House nekem a 2010-es album klipes nótáját a Shatter-t juttatta eszembe, a lassú téma, a női vokál, ami most is hátborzongató és király. Szerintem ez az album egyik legjobb nótája. Nem kevésbé rossz a harmadik track sem, az Altar of Deceit, finom lassulós, sötét zúzda, a minőségi fajtából. Az album második slágergyanús nótája a 6 perces Aurorae, szépen építkező, pengeéles témákból álló nóta.
Összességében, én nem csalódtam a lemezben, azt kaptam amire jegyet váltottam. Király, vastag hangzás, beteg nóták, lassú depressziós muzsika, néhol elszállós részekkel, azaz Triptykon. Tény, hogy nem fogom rommá hallgatni a lemezt, mert azért valljuk be, nem vezetés közbeni hallgatásra készült, meg kell lenni a hozzá illő hangulatnak, hogy végig élvezhesd az anyagot. Minden esetre ajánlom mindenkinek, aki sötét és depressziós zenében utazik.
