Csoda dolgok történnek a pesti éjszakában! Nem emlékszem, mikor volt ilyen színes, és gazdag koncertfelhozatal, mint manapság. Ha az ember a radaron tartja a szemét, valódi unikumokba lehet botlani. Kedvenc blogomon leltem rá King Khanra, erre az indiai felmenőkkel rendelkező kanadai énekesre, aki évek óta Berlinben él családjával. Itt állt össze a helyi erőkből álló The Shrines-szal, akik leginkább garázsrock-ban utaznak. A párosítás pedig telitalálatnak bizonyult, amire remek példa a Merge Records-nál kijött Idle No More lemezük, aminek turnéja minket is érintett, az én legnagyobb örömömre, és megelégedésemre. (a kép nem a helyszínen készült)
A bulinak helyet biztosító Kuplungot nagy ívben kerülöm, ha csak tehetem. A Horse The Band koncertet ott sikerült elcsípnem anno, és nem maradtak jó emlékeim a helyről, de azóta elég víz folyt le a Dunán, a Kuplung pedig igen nagyot változott, előnyére. A koncert részleg, mert teremnek nem igazán nevezhető, tökéletes helyszíne egy ilyen jellegű bulinak, arról meg nem a hangtechnika tehet, hogy a muzsika egész este halk volt. Az egyetlen negatívum, hogy a színpad igen alacsony, így azt sem tudtam pontosan megállapítani, hogy ki kivel van.
Ha maga Khan Király eleddig nem is érezte szükségét országunk leigázásának, azért arról tudott, hogy mi is ezen a bolygón tengetjük dolgos hétköznapjainkat, mivel már az elején megosztotta velünk, miszerint egyik legjobb barátja Montrealban, a sulis évek alatt egy magyar származású srác volt, aki előszeretettel használta a tanítási órákon a BAZDMEG szót, amit rajta kívül nem sokan értettek, a tanárok főleg. Arish Ahmad Khan pedig tökélyre fejlesztette a szó használatát, így az est erőteljesen a "bazdmeg" jegyében telt.
King Khan egy erősen extrovertált, szuggesztív személyiség, akiből árad a derű, és a jókedv. Bár a színpadon kilencen voltak, a fény leginkább King Khan-nak jutott, aki rendesen meg is fürdött a figyelem tengerében. Az egész estéről elmondható a túlfűtöttség, hiszen azon felül, hogy a The Shrines remek alapot szolgáltatott a tánchoz, irdatlan hőség uralkodott a helységben, rendesen megizzasztva a passzív nézőket is. Én már akkor elégedett lettem volna, ha a Luckiest Man-t hallhatom, mert az a torony magas kedvencem, de az egész program szórakoztató volt, az általam nem ismert nóták is ugyanúgy mosolyra fakasztottak. A vasárnap este ellenére végig nagyon jó volt a hangulat, sokan fel is öntöttek a garatra, mint ahogy az is megállapítható, hogy a belvárosban egyre több klubbulin tűnnek fel nagy számban külföldiek, mint vasárnap este is. Én olyan másnapossággal küzdöttem, hogy már az egy csodával ért fel, hogy beautóztam ezért a városba, a nagyobb csoda pedig az, hogy a King Khan & The Shrines 2 perc alatt visszahozott az élők sorába, és a borúra derű jött. A két negatívum a már említett alacsony színpad, és a kelleténél kisebb hangerő. De ezekért a kellemetlenségekért kárpótolt, hogy a zenekar majd' minden tagja ropta a közönség közt, ki csörgővel, ki ORGONÁVAL, ki mikrofonnal, ki gitárral, miközben a közönség önfeledten együtt ropta velük. Igazán pozitív este volt, minden perce kincs, mivel ritkák az ilyen spontán bulik. A psychedelic soul király jött, látott, és győzött, háromszoros vivát!
