A múltkori TOP10 rocksztár listánk eléggé megosztotta az olvasókat, ahogyan azt várni is lehetett. Egyik kedves kommentelő felvetette, hogy inkább "antirocksztárokat" kellene listába szedni, mert az talán egyszerűbb. Mi hallgattunk rá, annyira azért nem volt egyszerű, de megküzdöttünk vele. A hajtás után a lista azokról a zenészekről, akik tényleg királyul nyomják a magunk stílusában, de rohadtul nem jellemzőek rájuk a nagybetűs SZTÁR-sággal járó szarságok. (A jüsztinbíberes nyitóképért elnézést kérünk...)
Adam Jones - TOOL
Annyira visszafogott élőben, annyira magának való az arc, hogy bele tojik minden szabályba, minden ajnározásba. Egyszerűen el van a maga kis világában. Csak a zene érdekli semmi más, amitől sztár is, meg nem is.
Dan Spitz - ex-Anthrax, Red Lamb
Az elmúlt években az órásmesterséggel foglalkozó Dan Spitz legutóbb tél környékén hallatott magáról, amikor is egy karácsonyi balhé után a rendőrségen kötöttek ki a feleségével együtt. Candi Spitz végül nem emelt vádat, valamint hozzátette, hogy a 155 centi magas Dan - aki vasággyal is 45 kiló - amúgy se tudná őt bántani. Az egykori Anthrax gitáros legutóbb Dave Mustaine-nel szűrte össze a levet, aminek eredménye a Red Lamb nevű közös projectjük első lemeze lett. Szegénynek a szeme se áll jól, valamint korai stádiumban lévő Parkinson-kórja van, autista ikreiket közösen nevelik feleségével, akivel a történtek ellenére 8 éve boldog házasságban élnek. Dan Spitz tehát nem az a tipikus rocksztár alkat, ennek ellenére vitathatatlan tény a zenei rátermettsége és alkotói képessége.
Devin Townsend - Devin Townsend Project
Devin Townsend egy zseni. Emellett nagyon szerény is. Nem kérkedik zsenialitásával, nem a botrányai miatt hallunk róla. Egyszerűen csak zenél úgy, ahogyan szerinte az király. És tényleg az. Ha progresszív metalról van, vagy ha country-féle rockot játszik (pl.: Casualties of Cool) tökmindegy, minden jól áll neki, mert sallangok nélkül a zenével foglalkozik.
Emellett persze halálosan vicces figura is.
Kirk Windstein - Crowbar
A nagyszakállú sludge keresztapa Kirk Windstein (Crowbar) tipikusan olyan irányzat művelője, ahol nincs helyük a pózoknak és az allűröknek, bár közel az ötödik X-hez ritka tartalmas pálya áll mögötte, azaz lenne mire felvágnia. Viszont az a tény, hogy képes volt otthagyni a jövedelemforrásnak sem utolsó Downt, pláne nem szokványos észjárásra utal. Na nem mintha Phil Anselmo és társai mellett pusztán a népszerűséget hajszolná, így viszont tényleg bőven jut ideje a családjára, na meg a saját gyermekeként kezelt formációjára is, amellyel június 16-án ismét ellátogat Budapestre!
Ian Gillan - Deep Purple
Az idő kegyetlen kényúr. A hajzuhatagot elapasztja, a hangszálakat megkoptatja. A hajdani Jézus Krisztus (Szupersztár), a Deep Purple kiválósága, Ian Gillan ma, 69 évesen éppen úgy néz ki, mint akármelyik bácsika a kerületi sztk váróterméből. Más kérdés, hogy - ahogy a körülötte serénykedő hawai-ruhás lánykákat nézzük - hősünk maximum egy féle gyógyszert íratna fel a háziorvossal.
Mi már így ismertük és szerettük meg, mint nagypapát, aki elmaradhatatlan szabadidő-nadrágjában csak mesél, egyre csak mesél nekünk.
GG Allin - GG Allin
Kultfigura, antirocksztár. Híres(?) és legalább annyian utálják, mint amennyire szeretik.
(CsigaUr)
Mina Caputo - Life Of Agony
Így nem rég az Eurovíziós Dalfesztivál után olcsó trükknek tűnhet Mina Caputo -fiú kori nevén: Keith Caputo- listára vétele, de az ő történetének a plot twist gazdagsága megér egy mesét. A Life Of Agony énekeseként a kilencvenes évek elején, az NYHC fénykorában, helyben, a Nagy Almában a szcéna meghatározó figurának lenni jócskán az egyik legmaszkulinabb dolog, amit tevékenységnek választhatna egy tinikorból épp kilépő fiú. A szóló anyagaiban, és a későbbi LOA lemezeken már megmutatkozott, hogy maga Keith/Mina próbál minél távolabb kerülni a metál színtértől. Ennek a betetőzése -a személyes okok mellett- az lett, hogy 2011 óta Mina Caputo néven ismerhetjük, és elhatározta, hogy nővé operálja magát. A homofóboknak meg egy kis fejtörő: Mina Caputo bécsi barátnőjével él leszbikus kapcsolatban. Mina Keith-ként is inkább volt fura figura, mintsem egy rock sztár mintapéldány, - lehet találni azért jó pár videót a rendesen szétcsúszott énekesről-, egy üde, non-konformista színfoltja az undergroundnak. Mindenesetre a Life Of Agony idei újra összeállásával -most már hölgyként- megint belekóstol a hácéba.
Itt épp fess fiatal ember korában:
Pohl Misi - Lord
A kifejezést, hogy "anti-rocksztár" nem feltétlen negatív értelmében értjük. Sőt! Szemünkben nem mindig az a szimpatikus egyéniség, aki időnként bele-bele kaffant a mikrofonba, hogy például: "na, mi a f... van, aludni jöttetek?! Had halljam a hangotokat!"
Valaki a legvisszafogottabb közönség-reakciótól is képes elérzékenyülni, miközben - hangjának ettől való elcsuklását leszámítva - hősködés helyett tökéletességre törekszik. Nem hiába! Itt például idegen pályán, nem saját Lord-béli csapattársaival bizonyít
Josh Homme - Queens Of The Stone Age
A királynők énekes-gitárosa a Kyussban végképp, de aztán a világhírnévig jutó bandájában sem az a típus aki előtérbe tolná magát, pedig aki egy ilyen dalt meg tud írni annak simán mehetne az ellenkezője is.
Rivers Coumo - Weezer
A Weezer frontemberét a 90's évek ős-emo kocka archetípusának tartják mind a mai napig - hiszen mindezen kategóriáknak már akkor tökéletes megtestesítője volt, mikor még egyik sem volt menő. A fekete vastagkeretes szemüveg, papás szőttes-mellények és bilihaj csak a felszín: az állandóan bántalmazott, az életét lusta, önironikus belenyugvással, félénk mosollyal szemlélő kitaszított geek karakterén, és épp-hogy-garázsrock zenéjükön át milliók hallhatták (és hallották) saját életük piszlicsáré bakijait és felháborodásait flott kis poprockdalokba öntve a Weezernek hála. Innen csak egyre jobb a sztori: Riverst egy jóga-kommunában nevelték fel, és maga is elkötelezett jógi és aktivista, emellett vegetáriánus, egész karrierje során kb. 5x káromkodott (de még a fuckig se jutott el), 20-as évei közepéig hordott fogszabályzót, és 2,5 éven át élt cölibátusban, hogy kitisztítsa elméjét és testét a zavaró tényezőkről, és a zenéjére fókuszálhasson. Még világsikerükben, a Beverly Hillsben, befutott rocksztárként is arról dalol, milyen klafa is lenne tényleg befutott rocksztárnak lenni. Mindezt teszi egy joviális arckifejezéssel, a teljes Jackass-stáb barátságával és egy teljesen japán nyelvű j-pop nagylemezzel a háta mögött. Ő a kocka, aki legurította a pástról a zeneipart: Rivers mindennek az antitézise, amit az izzadt-züllött, kigyúrt, bőrruhás szuperhímek megtestesítenek a rockzenében, és épp ennek köszönheti a sikerét. Amit a hölgyek is honorálnak: saját számításai szerint is valahol 50 és 100 közötti partneren van túl. 2006-ban mégis elvette egyetemi szívszerelmét, a japán Kiyoko Itot, ma már boldog családapus. Azért ez elég rendesen győzelem, lényegében mindenen és mindenkin.
És egy kis kellemes nóta a bully-zásról, az erőszakról, és a hasisozásról. Szumósokkal.