Ezek a svédek érzik a rockot az már egyszer biztos, vagy a vízben van náluk valami, vagy a skandináv félsziget sajátos melankóliájának számlájára írható a dolog, de ismét itt egy svéd banda, akikre érdemes odafigyelni. Ez a banda a Molior Superum, akik elmondásuk szerint heavy-fuzz-groove-stoner-sabbath-70's rockban utaznak (nem hagytam kis semmit?? :-)

Ez a definíció teljesen megfelel a valóságnak, tökéletesen prezentálja a banda zenei világát. A göteborgi banda 2011-ben adta ki első a Towards The Haze című 3 számos EP-t, amelyet 2 nap alatt rögzítettek, ahhoz képest elég király lett a cucc.

Ezután 2012-ben egy 8 számos anyaggal jelentkeztek a srácok Into The Sun címmel, ezzel az albummal még jobban magukra fókuszálták a közvélemény és a különböző underground stoner/spacerock médiumok figyelmét egyaránt. Egy erőteljes, minőségi klasszikus space/garázs rock mesteri keverékét kapjuk Carl Isaksson egyéni énekhangjával fűszerezve, tényleg egy király anyagot ismerhetünk meg az Into The Sun dalaiból.

Idén június 6-án pedig egy 2 számos kislemezzel rukkoltak elő az északi rokkerek The Inconclusive Portrait címmel. Két nóta, 9 percben, semmi cicó, a dalcímekkel sem variáltak sokat , nemes egyszerűséggel The Inconclusive Portrait pt.1-nek és pt.2-nek keresztelték el őket. A lemez hangzás tekintetében ez az anyag szól a legjobban, legalábbis szerény véleményem szerint, a dalok letisztultabbak, tradicionálisak ugyan, viszont kellőképpen tökösek, harapnak is egyben. Tényleg megéri figyelni kicsit az ismeretlenebb, underground bandákra is, mert rengeteg király zenét, zenekart találhatunk, akiket másképp talán soha sem ismerhetnénk meg. Nem mindig a neves zenekarok lemezeitől fogunk berottyantani a gatyánkba, sőt....