A szórakoztató D-A-D, a zseniális Helmet és Trouble után mi vitt rá, hogy metalrajongó létemre egy alapvetően elektronikus (aggrotech) zenét játszó zenekar koncertjére menjek? Leginkább az, amit az idei Brutal Assault fesztiválon láttam és mint a beszámolóban írtam: a zenekar sok metalzenekart megszégyenítően zúzott, valamint az, hogy  több a hozzáadott gitár és metal elem mint a gépi.

Meglehetősen vegyes közönség gyűlt össze hétfőn az A38 Hajón, industrial, EBM, metal és az elektronikus zene iránt rajongók jöttek el, hogy élvezzék a lüktető ütemeket. A Combichrist és KMFDM pólók mellett az AC/DC és a Motörhead is megfért, vagyis nem én voltam az egyetlen metalrajongó a fedélzeten.

Az estét William Control nyitotta, darkwave/synthpop zenéjük távolabb már nem is állhatna az én zenei ízlésemtől és így csak a profi és lelkes színpadi előadásukat tudom értékelni. William Francis tökéletes frontember, karizmatikus, a stílusa olyan mint egy goth rockabilly, kedves és kedélyes, a hangja pedig energikus akárcsak az előadásmódja. Tudja hogyan kell szórakoztatni a közönséget. A mikrofont mint egy ostort pörgette és szerencsére nem találta telibe a basszusgitárosát aki teljes erőbedobással játszotta végig a koncertet. A WC igazából egyszemélyes produkció, csak a turnén kísérik zenészek, de nagyon sokat dob rajta, hogy élő basszusgitár+dob alapokra épül az elektronikus zene. A legújabb The Neuromancer című albumukat mutatták be a magyar közönségnek és igyekeztek megnyerni a rajongókat. A William Controlt érdemes volt megnézni annak ellenére, hogy nem az én zenei világom. A jó benyomást csak fokozta a zenészek közvetlensége, a koncert után a merchpultnál türelmesen fényképezkedtek és minden érdeklődővel szívesen beszélgettek.

Az átszerelés után hosszú intro vezette be a Combichrist fellépését. A fényeket lekapcsolták és a rajongók ovációja közepette lépett színpadra a csapat. A We Were Made To Love You-val indítottak és a közönség megvadult mert a zenekar őrületet hozott a klubba. Dübörgő dob, gitárok, billentyűs hangszerek és ének szabadította el ezt a félelmetes energiát a kis színpadon és ezen az energiahullámon szörfözött Andy LaPlegua zenésztársaival együtt. LaPlegua folyamatosan mozgásban volt a színpadon olyan energiával, hogy néha úgy éreztem magam, mint egy hardcore koncerten.

A nézőtéren igazi bulihangulat uralkodott, a támadás pedig folytatódott olyan old-school CC klasszikusokkal, mint a Blut Royale és a Rain of Blood. A koncert első csúcspontja a This Is My Rifle volt, amelynek énekléséhez a közönség egy emberként csatlakozott, a második pedig a Maggots At The Party, amelynél már végképp tetőfokára hágott a hangulat és ezzel még nem volt vége!

Utóbbi különösen jól mutatja be Eric13 gitármunkáján keresztül a zenekar képességét, hogy integrálja a rock/metal elemeket a zenéjébe. Joe Letz kíméletlenül ütötte a dobokat, de az az érzésem, hogy néha teljesen önkényesen játszik ráadásul most is megdolgoztatta a technikusukat. A Never Surrender-be ismét bevonták a közönséget egy kis éneklésre, de a Combichrist nem hagyta, hogy a buli végére leüljön a hangulat, a lüktető Get Your Body Beat volt az újabb csúcspont, majd a meglepően rockos Love Is A Razorblade zárta a koncertet, de világos volt, hogy ennyi nem elég és vissza kell térniük egy kis ráadásra.

Letz előrehozott egy dobot a színpadon, ahol átadta az első sorban állóknak, hogy tartsák fel neki és ez már a ráadás volt a What The Fuck Is Wrong With You? A Combichrist agresszív elektronikus/industrial/akármi zenéje olyan hatással volt a közönségre amit ritkán látni, még a hátul állók sem bírták egy helyben állva és ez után velem együtt mindenki elégedetten távozhatott az A38 fedélzetéről.

Ezt játszották:

FOTÓK: ROBERTO PAVIC. A képek a zágrábi koncerten készültek. További fotók ITT.