2001-ben mindenkit elkapott a numetal hullám. Persze a true arcok most azt mondják, hogy ők akkor is csak Slayer-t hallgattak, de szerintem mindenki hallgatott Linkin Park-ot, Limp Bizkit-et, P.O.D.-t Slipknot-ot vagy Korn-t. Egyszerűen ez egy olyan és akkora hullám volt, ami valahogy mindenkihez eljutott. Lehetett nyilvánosan gyűlölni, fikázni, de az elhúzott sötétítő függöny mögött biztos mindenki hallgatott valami ilyen bandát. Most ennek a "letűnt" kornak az egyik bandáját vesszük elő, ugyanis az Alien Ant Farm most hozta ki a legújabb albumát.

Tisztán emlékszem, felsősök voltunk és ötszáz forintért vettem meg másoltan az Anthology-t mert ezen volt  az "a majmos klipes dal" természetesen a Michael Jackson átiratra gondoltunk a Smooth Criminal-ra. Istenem, mennyit hallgattuk ezt a dalt, és bevallom....Lehet szentségtörés, de nekem ez jobban bejön, mint az eredeti. Azóta viszont mi történt az AAF-el? Sok jót nem tudunk elmondani, sok kiemelkedő momentum nem volt a zenekar életében. Az Idén húszéves banda eléggé rendesen eltűnt az emberek szeme elől ugyanis utoljára 2006-ban jelentettek meg Up in the Attic címmel albumot azóta viszont.... Na, de mindegy is, itt van most az új anyag az Always and Forever.

Túl sokat nem vártam az albumtól, így nem is kellett csalódnom. Igazából csak nosztalgia miatt gondoltam, hogy említeni kell a srácokat, és ez az új albumon is érződik. Mármint, itt sem alkottak olyat, ami miatt azt mondanám, hogy újra és újra meg akarom hallgatni. Ami viszont számomra fura rögtön így az elején Dryden Mitchell énekstílusa hangja marhára hasonlított valakiére, de az Istenért se akart beugrani, hogy kiére, aztán a harmadik hallgatásnál meg volt! Rou Reynolds-ra az Enter Shikari énekesére vajaz egy az egyben! Mondhatnám úgy is, hogy olyan, mintha Rounak lenne egy kis side projektje, ezt főleg a Homage című dalnál éreztem. Az egy az egyben, mintha valami lightosabb Shikari dal lenne (persze elektronika nélkül) A hangszerelés amúgy nem rossz, sőt az akusztikus témák kimondottan jól szólnak. Olyan dalok ezek, amit mondjuk egy vasárnapi takarításhoz, portörölgetéshez beraksz háttérzenének, hogy valami szóljon. Az Always and Forever összesen tizenhárom dalt tartalmaz, ami önmagában még nem is lenne de baj, de az összes dal azonos tempóban mozog, és a hosszúk is azonos így marha unalmas lesz egy idő után. Az American Pie album totál visszaadja, hogy miről is szól ez a zenekar. Tipikusan a kis amerikai zenekar, akik nem akarják a világ fájdalmukat rád zúdítani, hanem olyan kis amerikai pite X-edik részeként elmondják azt, amit már mindenki tud.

Összességében, nem rossz próbálkozás ez a srácok részéről. Láttunk már sokkal rosszabbat is, de nem lesz a lejátszó programom TOP mappájában benne az is biztos. Nosztalgiázni tökéletes, de a régi nagy siker messze van a zenekartól.  Béke, Szeretet, Metal