10. Piece Of Mind (1983)

1983-ra Eddie jól ismert alak lett a metal világában, így aztán eléggé sokkolóan hatott, amikor levágták a haját. De még ennél is megdöbbentőbb volt, amikor kiműtötték az agyát és leláncolták egy gumiszobában – ez lehetett a büntetése, amiért lángszóróval támadta meg szegény Ikaroszt. Talán a legkevésbé fifikás kép Derek Riggs 80-as évekbeli munkái közül, ám ezzel együtt nagyon is figyelemfelkeltő. A koponyát összetartó csavar csaknem valamennyi ezután megfestett Eddie-figurán látható.

9. Iron Maiden (1980)

Így kezdődött minden! Bruce és Blaze, sőt még Paul Di'Anno előtt is egy Dennis Wilcox nevű énekes állt a Maiden frontján. A The Prowler alatt emberünk köpönyeget és álarcot öltött, kardot nyelt és vért köpdösött szerteszét. Miután távozott, a Maiden fénytechnikusa, Dave Lights vette fel a maszkot és egy kis szivattyúval fröcskölte le vérrel a szerencsétlen dobost. A kép akkor vált teljessé, amikor a zenekar meglátott egy Electric Matthew Says Hello című képet. A csupán egy fejből álló szörny újjászületett: a vicsorgó, dühödt tekintetű kreatúrához állítólag egy Vietnamban elesett katona leszakított feje adta az alapötletet és ezáltal tökéletes megjelenítése lett az agresszív East End-i kölyköknek. Eddie persze továbblépett azóta, de a fal még ma is áll (Endymion Road, a Finsbury Park mögött, ha ez valakinek mond valamit).

8. Brave New World (2000)

Amikor felröppentek a Bruce visszatéréséről szóló hírek, az emberek nagy reményeket fűztek a dologhoz, de sokakban merült fel a kérdés: képes lesz-e visszahozni a banda a régi dicsőséges időket. A válasz: nem – merthogy felülmúlták önmagukat és nagyobbakká, jobbakká váltak, mint valaha. Az Aldous Huxley azonos című könyve alapján elnevezett album borítóján Derek Riggs Eddie-je haragos tekintetű felhőként lebeg Steve Stone futurisztikus városképe fölött, na meg a háttérvásznon is, amely földrészről földrészre vándorolt a zenekarral együtt, miközben a csapat visszahódította világelső pozícióját a metal mezőnyben.

7. Fear Of The Dark (1992)

Ez volt az első alkalom, amikor a Maiden nem Rigsszel készíttette el a borítót, holott akkorra a művész neve összeforrt a zenekaréval. A Melvyn Grant-féle Eddie félig Zöld Ember volt, félig meg gonosz gremlin. Visszatekintve a váltás számos egyéb változással esett egybe: egy ideig ez volt a banda utolsó lemeze Bruce-szal és a dalok is befelé fordulóbbak, személyesebbek lettek. A maga korában a lemez nem kapott túlságosan kedvező kritikákat, a címadó szám nélkül azonban nehezen tudnánk elképzelni egy Maiden bulit!

6. Killers (1981)

Micsoda különbség, mindössze egy év leforgása alatt! A második albumra Eddie tátott szájú zombi-punkból baltás ámokfutóvá fejlődött. Ez volt az első Iron Maiden album, amelyen Riggs igazán alaposan kidolgozta a hátteret is: megjelenik a Ruskin Arms pub, ahol a banda kezdetben a szárnyait próbálgatta, na meg a környéke, az Etchingham Court (London, Finchley) is. Ja, és látjátok a meztelen párt, amint összeolvad a vékony függöny mögött, miközben a brutális gyilkosság zajlik?

5. The Number Of The Beast (1982)

Ezt a képet eredetileg a Purgatory kislemez borítójának szánták, de végül a Bruce Dickinsonnal készült első albumhoz használták fel. Eddie itt bábjátékosként látható, amint az ördögöt irányítja és az ördög is egy saját kis bábfigurát mozgat, mialatt ezernyi lélek vonaglik a pokol tüzének kínjaitól. Vajon mi járhatott akkoriban Derek fejében? Érdekesség, hogy az első nyomáson a baljóslatú fekete fellegek a nem éppen fenyegető kék színben pompáznak.

4. Live After Death (1985)

Nem csupán minden idők egyik legnagyszerűbb koncertlemezéről van szó, de Eddie egyik legjobban sikerült ábrázolása is ennek a borítóján látható. A szörny, miután nyilvánvalóan ráunt a túlvilági isten-létre és a haját is volt ideje visszanöveszteni, égiháború közepette tör elő a sírból. A kihajtható borító meghálálja a több órányi figyelmet, a belső oldalaknak köszönhetően pedig a borító helye egyértelműen ott van a 80-as évek legjobbjai között. És ha ez sem volna elég, a hátoldalon felfedezhető egy hatalmas Grateful Dead poén is...

3. Seventh Son Of A Seventh Son (1988)

Koncept album miszticizmusról, próféciákról, reinkarnációról és túlvilágról? Nagyon ott kell lennie a szeren annak, aki ilyen témához méltó borítóval akar kirukkolni, Riggs azonban nem ismert lehetetlent! A kietlen jeges táj tele van egyértelmű utalásokkal, a testetlen (így Dereknek is kevésbé volt fárasztó megfesteni...) Eddie pedig kiemelkedik a vízből és életet ad a hetedik fiúnak. Freud imádná. Egyesek szerint ekkor élte fénykorát a Maiden – akár igazuk is lehet.

2. Powerslave (1984)

Hogy mi lehet abszolút meggyőző érv a bakelit mellett? Hát mondjuk a Powerslave! A lemeznek nem csak a megszólalása volt csodálatos (és persze mindmáig az), de a valaha készült legnagyszerűbb borítók egyike is hozzá fűződik. Mivé lehet fejleszteni Eddie-t az agymosás után? Egyiptomi istenséggé. Ha közelről nézzük a festményt, a részletek lenyűgözőek, a 80-as évekbeli fanatikusok képesek voltak órákig elmerülni bennük a lemez hallgatása közben: ott van pl. Miki egér feje egy "Itt járt Indiana Jones, 1941" felirat mellett, másutt meg ez olvasható: "'wot no Guiness?" ("Mi az, hogy nincs Guiness?!") A sírkamra bejáratánál pedig ott díszeleg Riggs egyedi kézjegye, amelyet a világ valamennyi Iron Maiden rajongója lerajzolt már. Próbáljon valaki ilyen finomságokat felfedezni egy MP3-ban!

1. Somewhere In Time (1986)

Ha valakinek kétsége lett volna afelől, képes lesz-e az Iron Maiden valaha túlszárnyalni a Powerslave borítóját, íme a csattanós válasz. A Szárnyas fejvadászt idéző, rendkívül alaposan kidolgozott háttér és a sírból egyfajta Terminátor-szerű kiborgként visszatérő Eddie az egyik Derek Riggs-csúcsalkotássá tette a Somewhere In Time-ot. A lényeg, mint mindig, a részletekben rejlik: a kihajtható borítón megjelenik egyebek mellett Steve Harris bőgős imádott csapata, a West Ham, amint az Arsenalt alázza, egy visszautalás az 1984-es 2 Minutes To Midnight kislemezre digitális formában, na meg az Eddie agyát (lásd az 1983-as Piece Of Mind borítóját) szorongató Bruce Dickinson. Az ember órákon át tudná böngészni ezt a mesterművet. Nem csoda, hogy a kép közel 30 év elteltével is az Iron Maiden rajongók hatalmas kedvence...