Makai Lacit sokan ismerhetik a megboldogul PanterA tribute a Remembering The Steel-ből , még többen az Apey And The Pea-ből és azért mostanság kínozza a bőröket a Hot Beaver nevű bandában is. Ha még ez sem elég akkor találkozhattok vele esténként a Robotban, ahogy csapolja nektek a finom nedűket. Makiról köztudott, hogy él-hal a hentes szakmáért (ha nem tudod, hogy miről beszélünk ajánljuk neked EZT a videót) szabadidejében pedig egy eléggé egyedi, különös hobbinak hódol. Hogy mi ez? A hajtás után kiderül!

RS: Mióta foglalkozol hüllőkkel (röhögés nélkül kérdezem)
Laci: Lassan két éve húzott bele egy barátom, aki azért egy kicsit komolyabban foglalkozik vele, mint én mert nekem sajnos például nincs időm elmenni vele egy prágai hüllő expora, ami minimum 2 nap, de ha itthon van Budapesten valami expo azon természetesen, ha tudok mindegyiken ott vagyok és van egy kis stand ahova járok a srácoknak segíteni árulni, üzletet kötni.

RS: Miért pont ezek az állatok fogtak meg? Miért nem inkább például az egyiptomi csupasz macskák?
Laci: A macskákra kis koromban allergiás voltam és igazából soha nem szerettem őket, valószínűleg azért mert egyszer a nagyanyám macskája egy simogatás közben akkorát harapott a kezembe hogy felüvöltöttem és azóta nem vagyunk nagy barátok, de nem is leszünk (hahaha). A hüllő szerelem az viszont valami miatt kicsi koromra visszavezethető, amikor ülök a természet filmek előtt és csurgó nyállal bámulom, ahogy siklik a vízben egy anakonda, ez ott derült ki igazából, hogy rajongok értük, amikor is négy évig minden nyáron a hajdúszoboszlói aquaparkban mindig én vettem ki a medencékből az éjszaka bele úszó vízisiklókat a nyitás előtt és kérdezték, hogy hogy van az, hogy nem félek tőlük, és mindig mondtam hogy ezek nem bántanak csak tudni kell velük bánni és tudni kell, hogy kell hozzájuk nyúlni

RS: Ha jól tudom van otthon is egy kígyód. Mesélj róla egy kicsit.
Laci: Jól tudod, ez egy kaliforniai király sikló, ami lassan 2 éves lesz, gyönyörűséges állat és rettenetesen szerethető, én kábé úgy gondozom mintha a gyermekem lenne ezt az állatkát, pedig az első expóm után kaptam amikor az ott áruló barátommal kipakoltunk a kocsiba, oda nyújtott nekem egy kis műanyag dobozt és azt mondta hogy „Lacikám ez a mai fizetséged”, belenéztem és ott volt benne, akkor még jócskán csöppség volt és alig volt húsz centiméter, de mára már lassan eléri az egy méteres hosszúságot és úgy hívják hogy Etelke, ezt a nevet pedig a párom találta ki neki.

RS: A zenélés, meló mellett, hogy van időd rá?
Laci: Azt azért le kell szögezni hogy ez nem egy magyar agár, akit napi négyszer kell futtatni, megkapja a heti két-három egerét és ha jól lakott igazából napokig ki se jön a barlangjából, de én persze azért majdnem minden nap kiveszem és hagyom hogy kússzon másszon a lakásban amerre akar, vagy ha nincs mozgékony kedvében felkúszik a vállamra és amikor süt a nap képes akár húsz percig is rajtam napozni majd amikor megunta akkor lemászik, szóval nem kell vele napi tizennégy órát eltölteni, mert a napi vízcserén kívül meg az egér fogyasztásán kívül sok mindent nem igényel

RS: Mennyire költséges egy ilyen állat tartása?
Laci: Azt tudni kell hogy ez egy sivatagi állat, aki ha nem eszik egy évig, akkor sincsen baja, de én természetesen hetente vagy két hetente mindig bőven megetetem, egy egér kétszáz forint, hogy ha heti hármat is kap az is hatszáz forint, szóval ezt nem nevezném nagy költségnek, majd ha nő és nem lesz neki elég az egér akkor veszek neki patkányt az maximum százötven forinttal lesz több.

RS: Mik az igényei, szokásai, mert gondolom nem a Mekibe jártok vacsizni.
Laci: Nem a mekibe járunk, egy ismerősöm kérdése volt amin azóta is zokogva röhögök mikor kérdezte hogy:” a maradékot nem eszi meg” …(hahahaa) azt sajnos nem veszi be a gyomra, amit ajánlanak neki az háromféle táplálék, az egyik az egér, a tojás és a veréb, én ebből az egereket választottam, de abból is csak az élőket, az elején elég nehezen viseltem mikor hallottam az egér haláltusáját, de ez van. Ezzel nem tudok mit kezdeni, zúza pörköltet nokedlivel nem adhatok neki, azt nem eszi meg.

RS: Ismerősök, családtagok, szomszédok mit szóltak amikor hazavitted az új kedvencet?
Laci: A Dórcikám (ő a párom) egy kicsit húzta a száját, ugyanis ő ott volt a ominózus pillanatnál amikor megkaptam a kezembe, a családom teljesen kiakadt rajta, de mivel nem függök senkitől így igazából ezzel nem is foglalkozok, hogy kinek tetszik, kinek nem mert totál leszarom, tudom nem feltétlen normális együtt élni egy kígyóval, de imádom a hüllőket, nem tehetek róla, a szomszédok meg nem tudják mert nagy részt nyugdíjasok laknak körülöttem, akik azt se tudják mi az a sikló.

RS: Volt már olyan, hogy megszökött, esetleg, hogy nem is találtad?
Laci: Uhhh volt egy párszor és a cink az volt az egészben hogy pont a külföldi nyaralásból jöttünk vissza amikor is beleléptem a lakásba és láttam, hogy résnyire el van húzva a terrárium teteje és nincs benne a kígyó. Teljesen beszartam, hogy elszökött, meghalt stb....de mivel nekem nem volt időm folytatni a keresést, mert rohannom kellett fellépésre a keresést a Dórcika folytatta. Egyszer beszélünk telefonon, hogy mit lehetne még elmozgatni ahol meg lehetne nézni, egyszer csak beszélgetés közben felkiáltott hogy „MEGVAN!!!!!” és a mosógépből mászott elő az ágyban is találtam meg párszor a párnák közt, de az nem volt para.

RS: Egy ilyen állat tartásához kell valami engedély?
Laci: Ehhez nem mert nem mérges.

RS: Esetleg tud valami trükköt? Úgy értem tudod, mint a kutya behozza az újságot, Ő csinál valami hasonlót, hogy szétválogatja a zoknit vagy ilyesmi?
Laci: Próbálgattam párszor mikor eldobtam neki a pöttyös labdát, de sajnos nem hozta vissza soha, ettől függetlenül hihetetlen intelligens mert érez szagot és tudja, hogy ki vagyok. Magamhoz szoktattam és nálam nem ideges, de mikor más akar hozzá nyúlni vagy megfogni, annak annyira nem örül látom a mozdulatain.

RS: Tudom, hogy rendszeresen vannak hüllő kiállítások, oda is szoktál járni?
Laci: Amire tudok elmegyek, de sajna nem jutok le mindegyikre.

RS: Viszed ilyenkor a kedves kígyót is?
Laci: Őt nem, nem eladó, ide pedig általában eladó állatokat visznek.

RS: Esetleg ilyenkor van valami verseny is? Nyertetek már esetleg valami díjat?
Laci: Ez nem verseny, ez egy üzlet amiben egyébként óriási pénz van, de ebbe inkább most nem mennék bele mert nem lenne etikus.

RS: Mit tudnál ajánlani egy olyan emberkének, aki most szeretne elkezdeni foglalkozni a hüllő tartással?
Laci: A legjobb tanácsom, hogy legyen vele türelmes és ez nem egy macska, amit picsán rúgsz aztán majd megtalálja a másik gazdit, ez egy hüllő, akivel foglalkozni kell, takarítani kell és etetni kell, de a hüllő sokak szemében amúgy is undort vált ki és félelmet, amit valahol értek is. Ezt egy olyan emberre, aki fél tőle nem lehet ráerőltetni, aki meg csak díszállatnak akarja használni, mert szép az meg felejtse el!