10. Vulture Industries

Az eddig három albumot jegyző norvég Vulture Industries (Dead Rose Garden néven alakultak 1998-ban és öt év elteltével változtattak nevet) az az Arcturus, a Solefald, a Borknagar és az In The Woods… által megkezdett sort folytatja méltóképpen. Ez azt jelenti, hogy gyökerei a black metalban keresendők, de ténylegesen csak a borult hangulat miatt köthető az irányzathoz. A sokrétű hangszerelés – néhol szaxofon és harmonika is szól! – és Bjørnar Nilsen énekes egyedi hangja, illetve előadásmódja magasan a mezőny fölé emeli a zenekart, nem beszélve a látványos élő show-ról!

9. Channel Zero

Belga zenekarok fölöttébb ritkán kerülnek szóba a különleges és előremutató bandák között, a Channel Zero azonban valami igazán egyénit tett le az asztalra az 1990-es években. Thrash metalból indultak, de fénykorukra igen vastag, markáns groove-okat is produkáltak (második albumukat Vinnie Paul keverte!), ahogy a korszakra jellemző elvontság sem hiányzott belőlük. Az Unsafe (1994) és a Black Fuel (1997) albumokon teljesedett ki a stílusuk, a változatos módon intenzív zenék hívei számára mindkét anyag megkerülhetetlen.

R.I.P. Phil Baheux (1967-2013).

8. Devin Townsend

Kedvenc kanadai zsenink nagyjából amihez hozzányúl, abból egy példásan nagyszerű és sikeres produkció lesz. Noha emberünk egy végtelenül szerény és laza arc, kétség sem fér hozzá, hogy az egyik legnagyobb mester a progresszív metal világában. Aki meg már látta koncerten, az tudja, hogy a legjobb szó arra, amit csinál: őrületes!

7. Voivod

Ha létezik olyan zenekar, aki a thrash metalt különlegesen játssza, akkor az a kanadai Voivod. zenéjükbe egy rakás progresszív zenei elem kúszott be és sci-fi témájú szövegeikkel egészen különleges hangulati világgal rendelkező muzsikát alkottak, mely aztán később számos bandára volt hatással. Természetesen ők maguk sosem futottak be.

6. Fear Factory

Ugyan nem beszélhetünk arról, hogy Fear Factory találta fel az industrial metalt, mert ez az érdem Európáé, leginkább a Godflesh-é, de igencsak sokat tettek azért, hogy a kemény metalt átmentsék a 80-as évekből a 90-esekbe és ne csak hajmetalról/grunge-ról szóljon az évtizet eleje. Ember-gép harcáról szóló szövegek a feszes és kőkemény ipari darálással, valamint a tiszta ének és a hörgés váltogatása a dalokon belül mind-mind újdonságnak számítottak akkoriban. Noha Dino Cazares és Burton C. Bell nem mindig voltak a legnagyobb haverok, mostanában újra együtt aktívak, de akkor is pályájuk eleje a mestermunka, a Demanufacture lemez pedig az egyik legfontosabb lemez a metal történetében.

5. System Of A Down

A System Of A Down ékes példája annak, hogy egy rockzene lehet egészen sokszínű is. Mondjuk ehhez okvetlen kell két olyan zeneszerzői képességekkel megáldott zseni, mint Serj Tankian énekes, vagy Daron Malakian gitáros. Meg persze nem árt némi örmény származás sem, csak hogy a zene gyökerei is különlegesek legyenek. Nagy kár, hogy már hét éve nem adtak ki lemezt, igaz mostanában legalább már koncerteznek.

4. Rage Against The Machine

Funk metal, hip-hop, groove-ok és radikális baloldali szövegvilág. Naná, hogy a Rage Against The Machine-ról van szó. Zack de la Rocha, a karizmatikus énekes, Tom Morello, a kettyós gitáros és Tim Commerford (basszusgitár) és Brad Wilk (dob) a két zseni. Nekik sem igen jutott több, mint 10 év pedig az egyik legelőremutatóbb volt, ami a csak a rockzenével történhetett.

3. Meshuggah

A svéd nagymesterek újta olyan mértékben tér el a konvencionálistól, hogy nagyjából azt sem tudjuk, hogy mennyivel járnak előbbre, mint egy átlagos metal zenekar. A banda, amelynek egyetlen riffjéből kinőtt egy egész zenei irányzat, a djent. Ennél előremutatóbb dolgot nem nagyon tudunk elképzelni. Devin Townsend nyilatkozta egyszer, hogy "mind a Meshuggah-tól nyúlunk..." - ennyi.

2. Tool

Úgy látszik az igazán különleges zenekarok sajátja, hogy képesek hosszú éveket anélkül tölteni, hogy lemezt készítsenek. A Tool momentán 2006 óta nem csinált kvázi semmit és bár jelenleg dolgoznak egy új albumon, erősen kétséges, hogy az az idén meg is jelenik. Ha lehet a progresszív metalt teljesen egyedi atmoszférával játszani, akkor a Tool tudja ezt a legerősebben aposztrofálni. Minden daluk, minden perce arany, ráadásul mindezt úgy tudták megcsinálni, hogy a világsiker sem maradt el.

1. Faith No More

A funk, az experimentális zenék és a rock muzsikák keverése mindig valami bizarr végterméket eredményeznek. Ám, hogy ebből széles tömegek által fogyasztható végtermék legyen kell valami plusz. Ez a plusz pedig a Faith No More-ban kétségtelenül megvan. A Gould, Bordin, Patton dalszerzői tengely igazán kiváló munkát végzett a 90-es évek lemezein, Mike Patton pedig a legjobb frontemberek mintapéldánya. Ha valaki leragadt másfél évtizeddel ezelőtt, annak mondanánk, hogy 18 év után májusban új lemezzel jelentkeznek.

+1. Pantera

Természetesen a texasi groove királyok sem hagyható le a listáról. Ahogyan a kilencvenes évek első felében újradefiniálták a metalt, azt azóta is mindenki hálával emlegetheti. Dimegbag feszes gitárjátéka pedig egy komplett generációnyi gitárost nevelt ki, sajnos, hogy már nem lehet közöttünk.

+2. Gojira

A franciák metálszörnye az utóbbi pár évben lépett elő a reflektorfénybe. Letaglózó, az embert földbe tipró metáljukról csak a legfelsőbb fokon lehet beszélni (aki már látta őket élőben az tudja miről beszélünk). Zenéjük a technikás death metalból táplálkozik, de nem nélkülözi a progresszivitást sem. A groove-ok pedig még fogyaszthatóvá is teszik ezt a kíméletlen rifftengert. Új lemezt készítenek éppen, mondanunk sem kell mennyire várós.