A kanadai/francia E-Force az énekes/basszusgitáros Eric Forrest zenekara akinek együtt kell élni azzal a ténnyel, hogy a nevéhez még mindig társul a Voivod. Ő volt a frontembere a zenekarnak 1994-2001 között, és felelős az énektémákért a "Negatron" és a "Phobos" lemezeken. Miután a Voivod megvált tőle megalapította a saját zenekarát és 2003-ban jelentették meg első lemezüket, amely leginkább a vele készült Voivod albumok zenei világát viszi tovább.

Az állandóan változó felállás mellett a trió sokat fejlődött a jó irányába, de meglehetősen tipikus thrash metal. A Demonikhol a negyedik lemezük is kompromisszumok nélküli album, de sokkal agresszívabb, ami jól illik a lemez témájához, ugyanis a Demonikhol egy konceptalbum a pusztításról és a pusztulásról, amit az alkohol képes előidézni.

Nekem vegyesek az érzéseim többszöri meghallgatás után is, a hallgatónak az első pillanatokban úgy tűnhet, hogy egy zúzós hangzású lemez, nagyon nehéz és modern agresszív thrash metallal. Bár vannak jó riffek és gyors tempójú dalok, jól szerkesztett és elhelyezett szólók, csak túl mechanikus az egész. Ezt akár előnyként is felfoghatnám, mert nincs egy pillanatnyi gyengeség vagy lazítás, folyamatosan lüktet az egész, jól kivitelezett thrash metallal átkalauzolva a hallgatót történeten, de nem válik előnyére, hogy a lemez majdnem egy órás, mert a végére egy kicsit kifullad.

Az album egy sötét hangzású intróval indul, ami után a zene átmegy egy nagyon nehéz és gyors thrash metalba black metal-szerű, agresszív, torokhangú énekkel, de a zenekar hozzáad egy jó adag dallamot i,s ami együtt old school thrash érzést eredményez. Időnként behoznak súlyosabb közel death metalos témákat, keverék riffeket és szólókat, miközben kiderül, hogy milyen nagy a befolyása Eric korábbi zenekarának, de az E-Force teljesen más, sokkal vadabb mint Voivod.

Ezzel az albummal E-Force hasonló hangot "üt meg" mint a Voivod a 80-as években, miközben sokkal modernebb hangzású, az újabb hatásokkal együtt egy profi hangzású lemez, kidolgozott a dalszövegekkel.

De a lemez hibáit sem lehet figyelmen kívül hagyni és megbocsátani: a kissé nyers, analóg már-már vékony hangzást, a  nyilvánvaló utalásokat az Exodusra vagy az egykori Voivodra. A 4ARM lemezét erős hetesre értékeltem, a Demonikhol hatosnál többet érdemel, így ez csak "simán" hetes.