Stephen Brodsky egy zseni. Pont. A zsenik minden negatív és pozitív jegyét magán viseli, de a legjobban talán a megfelelés legkisebb kényszere az, ami számomra szimpatikus benne. Anno, miután a Converge-et kisegítette a szintén zseni Nate Newton érkezéséig, majd egy éles jobbkanyarral lerázta magáról a Cave In kérlelhetetlen darálógépéért rajongókat, és egy huszárvágással kilőtte zenekarát a világűrbe és meg sem állt a Jupiter-ig, hogy onnan egy Antenna segítségével kommunikáljon a Földön ragadtakkal, de persze eközben kiadott szólólemezeket, és besegített itt-ott, elérkezettnek látta az időt, hogy ismét valami maradandót alkosson.

Előszedte hát a St.Vitus bár hangmérnökét, akivel régóta baráti a viszonya, és elhívta a Converges félisten Ben Kollert a dobok mögé, majd 2013-ban kiadtak egy EP-t Helium Head címen. Bár nem csaptak nagy hírverést, a nevek miatt így is hamar eljutott a célközönséghez, és mielőtt bárki azt hihette, hogy ez csak egy szárnypróbálgatás volt, idén már a nagylemez is követte a sikeres kislemezt.

A Bleeder onnan, hogy belekezdenek a nyitó Bridgeburnerbe, olyan utazásra visz, ami a komoly zenei múlttal rendelkező Koller-Brodsky páros legszebb momentumait idézi fel. Ben nyakatekert, intenzív alapjai a Converge legszebb pillanatait idézi, és Brodsky is néha úgy odabassza a cájgot, hogy csak az énekhangot hallva tudatosul a hallgatóban: ez nem az új Converge. Persze hozza magával a harmóniát is, nem csak agyatlan darálás hallható a 10 nótát felvonultató Bleederen. Mindenesetre a záró lemezcímadó dalig, aminek a mélysége már-már a Mariana-árokéval vetekszik, bőven villantja mindenki a magáét abból, ami miatt nevet szereztek maguknak a modernkor metáljának a berkeiben. Brodsky hangja hol lágy, hol haragos, de sosem zavaró, mint néha a Cave In-ben, Ben Koller meg simán csak egy kibaszott zseni, akit csak a legnagyobbak közt tudok említeni. Ebben méltó társuk Nick Cageao, aki basszusával a földdel teszi egyenlővé a hallójáratainkat.

És miért is íródott ez az ajánló, a megjelenés után hónapokkal? Mert, ha most beleszeretsz a Mutoid Man nyers, kérlelhetetlen, ugyanakkor érzelmekkel vastagon átitatott zenéjébe, pont időben teszed ahhoz, hogy elcsípd a bandát Bécsvárosban, az Arena színpadán, október 28-án.

Kíváncsi leszek, hogy a Bleeder-t tudja-e überelni idén bármi is, de ha élőben is képesek prezentálni azt a kaotikus gyönyört, mint lemezen, én idén nekik adok mindent!