Akárki mondhat nekem bármit, Dave Lombardo egy legenda. Pont, ezen tök felesleges vitatkozni. Nem érdekel, hogy mi van közte és a Slayer között. Lehet egymásra dobálni a sarat, lehet a másikat pocskondiázni, akkor is a világ egyik legjobb dobosa, stílus teremtő dobosa, aki még ötvenévesen is úgy veri azt a rohadt dobot, hogy az ember feje egyszerűen beszakad tőle. Tanítani kéne, ahogy ez a forma játszik a dobszerkón. Szerencsés vagyok, hogy beszélgethettem vele egy pár percet és ezalatt válaszolt a kérdéseimre.

RS: Mikor éreztétek először, hogy a Philm-ből valami komolyabb is lehet, mint egy hobbi zenekar?
Dave: Amikor mindennek vége lett a Slayer-rel. Akkor elhatároztam, hogy ez lesz a főzenekarom, ebbe ölöm minden energiámat, ami csak van. Szeretem a side projectjeimet is, szeretek vendégszerepelni, de a Philm az, ami nekem most a mindent jelenti.

RS: Nekem eléggé jam-melős hangulatú a zenétek, Te ezt, hogy látod?
Dave: Tudod, a Philm az nem teljesen egy jammelős zene, persze rengeteget jammelünk, és ezeket mindig rögzítjük is, de azért igyekszünk kész dalokat is írni, ami mind a hármunknak bejön. Az első albumnál nagyon sokat jammeltünk, és kevés témából válogattuk ki azokat, amik igazán bejöttek. Most igyekeztünk több ritmikát belevinni úgy mond, hogy ne csak jammelésekből szülessenek ötletek,témák, hanem dolgoztunk rajtuk külön is, így talán az új album egy kicsit ritmusosabb, dinamikusabb, mint az első volt.

RS: Miért pont a trió felállás mellett döntöttetek?
Dave: Mondhatni ez a legtökéletesebb felállás a számomra, számunkra. Mindenki ki tud teljesedni, mindenki megtudja kapni a maga kis terét amire vágyik. Mondhatjuk talán, hogy ez egy igazi klasszikus rock zenekar felállás, ami számomra nagyon szimpatikus, mondhatni tökéletes.

RS: Mit gondoltok mi az, amitől a zenétek annyira népszerű tud lenni?
Dave: Az, hogy a szívünkből jön a zenénk. Egy emberként gondolkodunk, egy emberként írjuk a dalokat. Egy emberként lélegzünk, és tényleg a zene szeretete az, ami hajt minket előre.

RS: Miben más a két albumotok?
Dave: Most egy házi stúdióban rögzítettük az új albumot, de igazából a különbség annyi, hogy most egy nagyobb helyen, egy nagyobb házban dolgoztunk. Ennyi, hahaaa. Igazából ez az egyetlen különbség, szerintem.

RS: Az új album borítóját ki tervezte? Honnan jött az ötlet?
Dave: Az én ötletem volt az egész, egy szalvétára egyszer csak felrajzoltam a borítót a többiek meg azt mondták, hogy ez nekik is tetszik, így nem kellett sokat gondolkodnunk a borítón.

RS: Szabadidődben foglalkozol a rajzolással jobban, vagy ez csak hobbi?
Dave: Nem, nem. Nagyon béna vagyok az ilyenekben, ez is csak a véletlen műve, hogy így alakult.

RS: Nem féltek attól, hogy az emberek azért jönnek el megnézni titeket, hogy csak téged lássanak?
Dave: Nem, nem hiszem, hogy csak miattam jönnének el. Az emberek tudják véleményem szerint, hogy ez egy zenekar. Itt nem a Slayer dobosa vagyok, hanem egy tag a három emberből.

RS: Mennyire nehéz egy ilyen úgy mond frissebb zenekart beindítani?
Dave: Eszméletlenül! Ha valami újat akarsz nyújtani az embereknek az kegyetlen nehéz. Rengeteg jó dalt megírtak már, rengeteg tehetséges friss zenekar van, akikkel felvenni a versenyt nem egy egyszerű dolog, de dolgozunk az ügyön. Sokan olyan hangzást akarnak, várnak tőlem, mint a Slayer-ben, de ez itt más.

RS: Előny vagy hátránynak számít a Slayer-es múltad?
Dave: A múltam? Miért lenne hátrány? Abszolút nem az, talán még jó is, mert így sok ember, aki csak a kemény metalra van rá állva megismerhet olyan zenéket, amik egy kicsit másak, amik egy másik világba nyújtanak betekintést.

RS: Olvastam, hogy anno a Slayerben mindig változtatgattad kicsit a dobodat, hogy ne legyen unalmas egy koncert. Ezt a mai napig alkalmazod?
Dave: Igen, ezt még most is alkalmazom, mindig egy kicsit változtatok a cuccom beállításán. Jó, mert nem fásulok el. Nem lesz az tudod, hogy megszokásból játszom a dalokat, tudom, hogyha oda nyúlok akkor ott a crash, vagy ott a ride, nem? Itt mindig minden egy kicsit máshol van, így oda kell figyelni elég rendesen. Néha el is fáradok benne eléggé, de szerintem, ezt már örök életemben így fogom tolni, hogy frissen tartsam vele az agyamat is.

RS: Mit gondoltok milyen körülmények között lehet tökéletesen hallgatni  egy Philm albumot?
Dave: Bármikor. Lehet rossz kedved, lehet jó kedved, ülhetsz egy sörrel a kanapén, bármikor. Egyszerűen csak annyi a lényeg, hogy érezd a zenét.

RS: Melyik az a kérdés, amit nagyon utálsz egy interjú alatt?
Dave: Amikor azt kérdezik, hogy hány évesen kezdtem el dobolni, meg milyen színű volt az első dobom. Egyszerűen utálom az ilyen kérdéseket. Haver ott a wikipédia az interneten, nem egy mai csirke vagyok, olvasd el...

FOTÓK: RÉTI ZSOLT.