Ahogy pörgettem az aktuális megjelenések listáját valamikor a tavalyi év végéhez közeledve, ott találtam rá erre a lemezre, illetve első körben a lemez borítófotójára, amit mindjárt meg is állítottam nézőhorizontban. Bár nem tudtam eldönteni, hogy a képen látható valami, az egy kamionos adóvevő, sztereó magnó kombináció, vagy a gonosz Transformers egység egy nyugalmi állapotban lévő közkatonája, de az mindenesetre színpatikus volt, hogy a sludge címke ellenére nem olyasmit látok, ami felér három fekete lyukkal, ami éppen most nyeli el az összes fényrészecskét, hogy a jövőben már egy fotó se készülhessen - amit fel lehet tölteni a közösségi oldalakra - plusz még hét crucifix, hanem csak egy illusztráció, ami nem veszi magát túl komolyan. Aztán miközben elkezdtem hallgatni az első Hands Of Man című számot a lemezről, az is kiderült, hogy a basszus recseg olyan aljasan, mint a konyha ablakba akasztott szokol rádió, mikor egy komolyabb vihar megtépázza a hozzá beérkező jelet. Amíg az viszont még egy heveny nézelődés után sem derült ki, hogy a Manhandle a New Brutalism nevű banda sideprojectje, vagy pedig éppen fordítva.

Az viszont számomra egészen biztosan igen, hogy ez a lemez a tavalyi év egyik igencsak alul értékelt albuma. Ugyanis az olyan garázsfalról feldörzsölt nótái, mint a Back Breaker vagy a Half Life a maguk mocsadék monoton gitártémáival, csiszolatlan csörömpölő cinjeivel és a hitványságig torzított énekkel, mégis mintha szinte slágeresen tudnának ringatni. Mint a farmer reklámokhoz írt rock dalok a hetvenes évekből. Ez az elragadó kettősség pedig végig is kíséri a This Massive Load című lemezt. Amit talán, ha nem Tennessee államban vesznek fel, hanem a napfényes Kaliforniában, akkor még ennél is sokkal jobban hasonlítana a Fu Manchu zenéjéhez. Így azonban, hogy az elátkozott dél északi csücskén tengeti ez a trió, azért a Buzzoven és az Eyehategod bármilyen élő szervezetet elrohasztó kellemes hatása is tudott azért nyomot hagyni ezen az alkotáson. A csúcspontokat az anyagon a Blistered Hands, a Grab A 40 és a fent említett nevek mellett még a Helmet zsenialitását is eszembe jutató On Your Own Time című dalok voltak számomra ezen a pöpec lemezen, amit itt teljes egészében meg is hallgathatsz alább.