Mindenki ismer jobb/rosszabb feldolgozásokat, melyek közül tényleg csak néhány érdemli meg akár azt is, hogy szót pazaroljunk rá. Nem úgy, mint a jelen cikk tárgya, mely egyértelműen az érdekesebb, jobb, életrevalóbb merítésből való. Sturgill Simpson kellemes, szinte már Johnny Cashre emlékeztető hangja egy lágy, countrys ízt kölcsönöz az egésznek, az egészet pedig Matt Mahurin melankolikus kisfilmje festi alá.

Emlékszem, hetedikes, vagy nyolcadikos voltam, amikor megjelent ez az album. - nyilatkozta Simpson a dal kapcsán - Egyenesen felrobbantotta a szobámat. Számomra ez a dal mindig is arról fog szólni, hogy milyen is tizenévesnek lenni, valamint arról, hogy egy fiatal srác is tud érzékeny és jószívű lenni; nem kell keménynek és ridegnek lenni ahhoz, hogy valaki férfivá váljon. Az egész feldolgozás gyönyörű, egyszerű fejhajtás Kurt emléke előtt.

A dal mellesleg Simpson harmadik lemezén, az április 15-én megjelenő A Sailor's Guide to Earth-ön fog megjelenni, mely több formátumban is előrendelhető.