Dübörög a nyár, ezer fok van, süt a nap és sehol nincs híre az enyhülésnek. Mit csinál nyáron a rockszerető ember? Kocsiba,buszra pattan és meglátogatja a hazai, külföldi fesztiválokat. Mi sem tettünk másképpen, bevágtuk magunkat a kocsiba és ha már kezdetét vette a VOLT fesztivál metálosabb része.
Péntek
Miután rájöttem, hogy a GPS-be vetett feltétlen bizalmam megint eléggé ingatag alapokon nyugszik, csak megérkeztem Sopronba. Az előzetes hírek szerint kezünk-lábunk remeghet, mint a kocsonya hiszen támad az új fényképes alapon működő biztonsági rendszer. Félelmem nem volt alaptalan, ahogy megérkeztem egy Mekkáig érő sor fogadott, ellenben rendkívül gyorsan (röpke félóra alatt) bent voltam a Lővér kemping szívében.
Szerencsére gyönyörű napos időnk volt, így amiatt nem kellett aggódnom, hogy sorba álljak a wc-k előtt, izzadtam és szomjaztam, mint egy ló. Így nem volt kérdéses, hogy miután megszereztem a saját kis fizetős fesztiválkártyámat, irány a pult! Időben még jó vagyok, van egy félórám és a Petőfi nagyszínpadon a Tankcsapda, addig kényelmesen elnyammogok egy sört. Gondoltam balgán. Az újabb sortól a földet verte az állam, mire sorra kerültem már elindult Lukácsék introja, plusz egyszer szomjan haltam. Gyorsan beszereztem két sört magamnak, irány a színpad elé! Amúgy a sört teljesen baráti áron mérték, egy-egy szórakozóhelyen még többet is elkérnek egy korsó folyékony kenyérért. Ellenben a kaják, üdítők arányárban mentek. Az ezerkétszáz forintos gyrost meg sem mertem kóstolni, nem éreztem méltónak magamat az árához, ellenben egy megszokott hatszázas pizza szelet csak lecsúszott.
De ne térjünk el a tárgytól, mert a színpadon már ordítja Laci bácsi, hogy Mi a Fasz Van? Be kell vallanom valamit, amit annyira nem is esett nehezemre elfogadni. A csapda, nem csak, hogy kegyetlen jól szólt, de még extra erős programmal is készült az estére. Oké, az Alföldi Gyerek című szerzeményt nagyon hanyagoltam volna. Ellenben az olyan dalok, mint a Fiúk Ölébe, Három Grácia, Föld és Ég, Magányos Repülő, Keleti Csőd (KÖSZÖNÖM) mindenért kárpótoltak. Viszont, egyetlen dolgot nem tudtam hova rakni. Megértem a hatalmas P betű formájú mikrofonállványt. Elfogadom, nincs vele bajom. De Lukácsot ki a franc öltöztette be latin szeretőnek? A piros ing és a Tankcsapda felvarrókkal díszített fekete bőrmellényben totál azt a hatást keltette, mintha egy szappanoperából lépett volna ki. Egyedül a rózsa hiányzott a szájából. Ettől eltekintve, bátran kimerem jelenteni, hogy hangulatilag, setlist alapján ez volt életem egyik legjobb Tankcsapda koncertje, ha másért nem, de ezért már megérte eljönni Budapestről.
Mit csináljon az ember, amíg várja az Iron Maiden-t? Nézünk be a merch pultba, hátha akad a számunkra valami klassz kis cucc. Felesleges volt. Miért? Minden marha drága, illetve európai szinten nézve nem, de a hazai pénztárcának eléggé. Nem fogok tíz ezerért venni egy pólót. Sorry, fukar vagyok, abból a pénzből inkább elmegyek majd Gama Bomb-ra meg egyéb finomságokra. Soha nem voltam egy elvakult Maiden rajongó, de azért anno engem is meg-meg csapott az Eddie figurát övező láz. Ami amúgy tök király, mert objektíven tudtam értékelni az angolok teljesítményét. Be kell látnunk, hogy fogynak az aréna zenekaraink. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen már a többségük mind túl van az ötvenen is. Persze, jön a kérdés, hogy kik lépnek a helyükbe. Az Iron Maiden-t mindig azért nézem meg, mert egyszerűen nem tudom, hogy lesz-e következő koncert itthon, illetve hajt a kíváncsiság, hogy Harris mit tud a többiekből kisajtolni még.
A koncert alapjáraton az utolsó The Book Of Souls-ra épül, ha jól számoltam összesen öt dalt játszottak róla, köztük a címadót is. Persze a giga slágerekből sem volt hiány a Trooper, Iron Maiden, Fear Of The Dark, Powerslave, Number Of The Beast nélkül nem mehet le nagyon Maiden koncert. De persze jön a kérdés, hogy hogyan is szólnak ezek élőben. Számomra az jött le az egészről, hogy olyan a zenekar, mint a kétezres évek elején valami koncerten vett turné póló. Már viseltes, lukas, megtette a szolgálatot, de még sincs szíved kidobni a szekrényből. Nagyon már fel sem veszed, kicsit félve adod oda a barátnődnek is, hogy pizsamának használja. Olyan kis biztonságérzetet ad, hogy ott van veled, de be kell látni, hogy már kiöregedett. Ugyan ez a helyzet a Nicoékkal is. Már kicsit korrodált az egész, de mégis örömmel hallgatod. Nincs minden annyira feszesen a helyén, de Dickinson hangja még mindig bőven az átlag felett van fényévekkel. Értékelem és tiszteltem a munkásságukat, de azért kétlem, hogy nekik ez csak az öröm zenélésről szólna.
Szombat
Jött ismét a nagy kérdés, hogy hogyan is töltsük el az időnket, a következő napig, a várva várt Slayer koncertig, ami azért még eléggé sokára lesz. A hosszúra nyúlt este, és a kocsiban töltött minimalista alvás után elindultam körbenézni a fesztiválon, hátha van valami jó program a számomra. Miután nem találtam semmit, ami igazán az ínyemre való lett volna felötlött bennem egy gyerekkori emlék. Itt nem messze a kempingtől van egy eléggé old school kis strand, meg is volt, hogy hol töltöm a napomat haverok társaságában. Nem is volt hülyeség, hiszen a negyven fokos hőségben nagyon nem tudtam volna mit tenni, így viszont egész nap a medencében ücsörögtem és üdítőt szürcsöltem (Kivételesen tényleg üdítőt, mert valahogy az este folyamán vissza kell jutnunk kicsiny Fővárosunkba)
Eme remek programmal a nap hamar el is telt. Minimális energiavesztés után, amit a víz okozott vissza indultunk cimborával a fesztiválra és kezdetét vette a gyilok. Erre a koncertre vártam amióta bejelentette a fesztivál, hogy a Slayer lesz az egyetlen külföldi banda a Maiden mellett, akik a metalzenét képviselik a fesztiválon. Nem is volt kérdés, hogy irány a színpad elé és készüljünk fel a végtelen haraghullámra. Most, ha akarnék se tudnék szavakat találni. Körülbelül egy órája értem haza és még mindig nem bírom feldolgozni azt, amit ez a zenekar tud nyújtani. A pénzről szól? Alap, de akkor is bassz@ meg a világ, ez a SLAYER!!! Sokan megfognak kövezni, de mindig is jobban bírtam Bostaph-ot, mint Lombardot. Egyszerűen sokkal jobban tetszik amiket üt, egyszerűen a világ egyik legjobb dobosa, még ha nem is a legtechnikásabb. Gary Holt számomra már örökös Slayer tag marad, akárki akármit mond, neki itt a helye, más nem is tudná Jeff-et pótolni. Araya hangjától egyszerűen meg mindig dobok egy hátast, akármennyire öregszik is a csávó, Ő lesz a thrash énekesek koronázatlan királya. Ja, és Kerry... Kerry, Kerry, Kerry..... Most vagyok a húszas éveim végén. Remélem, hogyha lesz gyerekem és iskolába megy, addigra az énekórákon mutogatni fogják Kerry munkásságát. Annyira jellegzetesen, annyira egyedien tépi a húrokat, annyira hamisíthatatlan, egyedi hangzása van, hogyha ilyet kitalálna valaki újra, akkor az előtt az ember előtt fejet hajtanék. Imádom amit csinál nem tudok mit tenni. Slayer van, volt, és lesz is!
Így a haza út után azt mondom, hogy megérte lemenni Sopronba, de még valamire rá kellett jönnöm. Sopron gyönyörű város, és az országunk is tele van meseszép tájakkal, de egy biztos. Soha többé nem megyek fesztiválra, ha nincs előtte kényelmes szállásom, zuhanyzóval, mosdóval, és ággyal. Lehet, hogy papírrocker vagyok, de kiöregedtem abból, hogy a hátsó ülésen összekuporodva aludjak és úgy keljek fel, hogy minden végtagom el van gémberedve, plusz irgalmatlanul fáj a fejem a csapolt sörtől. Szép dolog a fesztiválozás, a kempingezés, de ezt inkább meghagyom másnak. Jövőre négy zenekarért merném ezt csak újra bevállalni. Down, Tool, Ghost, Mastodon. A szent négyes közül bármelyik jön újra vállalom az utat, de máshogy nem.
Így hát kicsit megtörve fejezem be a soraimat, megyek veszek egy frissítő zuhanyt és elteszem magam holnapra, feldolgozom a sok élményt ami ért, és bekenem a naptól égetett orcámat. Ti pedig miután ezt a cikket elolvastátok, készüljetek a Rockmaratonra, ahol ismét szétlehet csapni a lovak közt, hiszen azért egy Madball, Megadeth, Amon Amarth, Bad Relegion, Ignite,Napalm Death-ért érdemes lelátogatni. Akiben van még kraft, csapjon oda sátorral, kocsiban alvósan, színpad alatt fetrengve. Én meg regenerálódom.
Béke, Szeretet, Metal.
Fotók:
Réti Zsolt (Iron Maiden, Slayer - utóbbi nem a helyszínen, hanem a Rock In Vienna Fesztiválon)
RockStar Photographers (Tankcsapda, látképek)
