RockStation

Legendás rockzenekarok legrosszabb lemezei

2016. szeptember 03. - theshattered

top10_legendas_szarok.jpg

Már megint,ugye? Mi az, hogy legjobb? Mi az, hogy legrosszabb? Tudjuk, hogy mennyire szubjektív ez az egész, de be kell látnunk, hogy kevés zenekar van, amelynek minden egyes termése aranyat ér. Vannak olyanok, ITT találtok is egy listát róla, ez az összeállítás viszont közelről sem róluk fog szólni. Itt olyan lemezek kerülnek majd pellengérre, melyek talán ha a fiókban maradnak sem lett volna feltétlenül iszonyat nagy gond. Lássuk csak!

Bon Jovi - What About Now (2013)

Igazából az utolsó Bon Jovi lemezek mindegyike hagy kívánnivalót maga után, de az eddig utolsónak tekinthető - már ami az új dalokat illeti - sorlemez, a What About Now kábé mindent alulmúl, amit a zenekar valaha készített.
Ha a lemezek minőségének romlásával egyenes arányban állna a csapat sikeressége azt mondhatnánk, hogy már régen jól fel kellett volna oszlania a Bon Jovinak, de egyelőre ez nagyon nincs így, sőt!
Egy minden pillanatában kiszámítható pop-rock album ez, sajnos a leggyengébb fajtából.

Marilyn Manson - The High End Of Low (2009)

Egy végig középtempós, rengeteg (értsd a lemez 50 %-a) akusztikus hangszerrel megpakolt lemez, egy kupac elektronikával nyakon öntve.
A lemezen az I Want To Kill You Like They Do In The Movies kilenc perce konkrétan emberellenes bűntett, de a WOW elektronikus prüntyögésére sincs mentség.
Rockerkedés helyett kapunk egy jó adag popperkedős nótát, azt is a közepes fajtából. Ha az album borítójára egy tök ismeretlen név lenne írva, úgy menne el mindenki mellette, mint pesti gyors Mucsajröcsögén.

Guns N' Roses - Chinese Democracy (2008)

Talán nem meglepő, hogy épp ez az a korong, ami a Guns' leggyengébbjének tekinthető (és igen, csak a nagylemezeket nézzük, a Lies és a Spaghetti Incident! most maradjon a talonban). Az évek folyamán már eleve közröhej tárgya lett a Chinese Democracy, hiszen ki a franc gondolta volna, hogy ennyi időt kell várni egy Guns N' Roses lemezre? Nézzük csak a Toolt: lehet, hogy ők is már vagy 10 éve ígérik a lemezt, mégsem csinálnak segget a szájukból, nem költenek el feleslegesen egy messziről is jól látható pénzösszeget, ráadásul az Axl N' Co. átjáróház mivolta sem kedvezett a végeredménynek. Mentségére váljon a CD-nek, hogy pár jó dal azért található rajta.

Iron Maiden - Virtual XI (1998)

Sokan nem kedvelik a Blaze Bayley által fémjelzett Iron Maiden érát, amely bizony néhol érthető is. Dickinson hangja annyira ikonikusan egybeforrt a fémszűz arculatával, hogy a makacsabb rajongók nem is voltak hajlandók elfogadni Bayley orgánumát. Mert bizony Steve Harrisék egy eltérő hangi adottságú frontembert találtak Bruce apánk helyére, ráadásul eközben a grunge/nu metal hullám is kissé megnyirbálta a népszerűségüket. A második Bayley által feldalolt lemez már egy kissé burnoutos Maident mutat, melyre csak Bruce rövidesen bekövetkező érkezése hozta meg a gyógyírt.

Korn - III: Remember Who You Are (2010)

A Korn Head távozása után vitathatatlanul zuhanópályára került. A See You On The Other Side industrial-os darkos rockja és a név nélküli lemez indokolatlan mértékű kísérletezgetése sem volt semmi (vagyis pont, hogy majdnem), viszont a nagy csinnadrattával beharangozott visszatekintő lemez, a beszédes című III: Remember Who You Are már az abszolút mélypont lett. Erőtlen, vagy inkább erőltetett dalok sorjáznak végig a korongon mindenféle lelkesedést, vagy ambíciót mellőzve. És igen, kövezzetek meg, de ennél még a The Path Of Totality is jobban sikerült. Szerencsére Head azóta visszatért, ráadásul az idén megjelenő The Serenity Of Suffering az elmúlt évtized legerősebb Korn albumának néz ki az előzetesek alapján.

Megadeth - Risk (1999)

Milliószor ellőtt poén, hogy a Megadeth valóban nagyot kockáztatott, amikor előállt az előző évezred utolsó Megadeth korongjával. Mint majdnem minden akkoriban túl/megélni próbáló régi óriás, ők is beálltak a sorba és elkészítettek egy alter elemektől nem igazán mentes dalcsokrot, melyet a rajongók finoman fogalmazva sem tudtak hová tenni. Nem is csoda.

Metallica - St. Anger (2003)

Nem, nem és nem! Nem a Lulu! Miért? Mert az nem 'Tallica lemez, hanem egy Lou Reedes kollaboráció. Pont. Szóval kezdjük a sablonokkal: hordó hangzású pergő, egy széthullott zenekar, a szólók szinte teljes kihagyása, mélyrehangolt gitárok, lassabb, vontatottabb dalok mintegy 75 percben. Az eleve vegyes fogadtatású Load/Reload páros után valahogy nem erre számítottak a rajongók, szerencsétlen lemez kapott is hideget-meleget, de főleg az előbbit. A Death Magnetic már jobban sikerült, de hátha majd a Hardwired... To Self-Destruct helyrerak mindent. Nem mintha James Hetfieldéknek bármit is bizonyítaniuk kellene, de a St.Anger egy igazi StrAnger lett.

Scorpions - Eye II Eye (1999)

Scorpions = feszes, tökös rockzene, ugye? Klaus Meinéék muzsikája ugyanúgy megállja a helyét a kisebb házibulikon, mint az arénákban és ez a legszebb az egészben. De mi vitte rá őket, hogy minden dicsőséget maguk mögött hagyva elkészítsék ezt az elektronikát sem mellőző nettó poplemezt? Ja, hogy 1999? Nincs több kérdésem.

Judas Priest - Demolition (2001)

Míg a rövid szünet után Tim Ripper Owensszel felvett Jugulator egy egész pofás korong lett, a Demolition viszont már nem igazán ugrotta meg a lécet. Sok dalban a kétségtelenül erős riffelés mellett megjelentek az ezredfordulóra jellemző grooveok, melyeknek - valljuk be hősiesen - nem biztos, hogy egy Priest korongon sok helye van. Akárhogy is, Halford apánk rá nem sokkal visszatért és visszaállította a Judas Priest szerencsére egyébként sem túl csorba ázsióját.

Mötley Crüe - Generation Swine (1997)

Miután a Mötley Crüe dobbantotta a Corabi énekesét (vágjátok, korábbi... kac-kac... na, mindegy), visszacsalogatták Vince Neilt, hogy befejezzék a már javában készülő nagylemezt, amit akár egyfajta visszatérésnek is lehetett volna tekinteni, de... De nem így lett. A Generation Swine egy trendkövető, alteres, többször Nirvanas valami lett, ami még véletlenül sem passzol Neil hangfekvéséhez. Egy próbát megért - nem jött be.

Queensryche - Frequency Unknown (2013)

A Queensryche kettészakadása körüli mizériát talán minden rajongó vágja, így talán nem is mennénk bele mélyebben. Röviden azért annyit érdemes tudni, hogy a zenekar kivágta Geoff Tate énekest, aki emiatt beperelte őket, szóval ment a harc. Ezalatt persze mind a két fél használta a nevet, nem kis bonyodalmat okozva ezzel. A Tate-féle Queensryche közben egy lemezt is kiadott, ez lett a Frequency Unknown. A beszédes FU rövidítés mögé bújtatott dalcsokor minden lett, csak erős nem, a dalok több, különböző zenésszel felvett dalíró session eredményeiből lettek összeválogatva. Nem is lett túl sikeres, ráadásul később Tate el is vesztette a név feletti jogot.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9111672422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kútmester 2016.09.03. 13:41:55

Kövezzetek meg, de nekem a Demolition nagyon bejött. Sokkal inkább mint a Jugulator, amit két kezemen megtudnék számolni hányszor hallgattam meg.

2016.09.03. 18:52:23

A Metallica: Death Magnetic egy kibaszott jó lemez! Nincs benne hiba! Simán odafér a klasszikusok közé. 10/10

mtomi · http://utolsoejjel.blog.hu 2016.09.04. 10:05:12

A St. Anger volt az utolsó olyan dolog, amiben a Metallica valami relevánsat alkotott. Azóta vissza az önismétléshez. A Chinese Democracyn meg baromi jó számok vannak, ha Slash gitározna rajta, senki sem divatkárogna.

2016.09.04. 12:32:08

Tény, hogy Dickinsont nem sikerült pótolni, de a Virtual XI zeneileg messze nem a legrosszabb Maiden lemez.

Az a cím ugyanis a még Dickinsonos No Prayer-t illeti. Az olyan zuhanás volt a Somewhere in Time és a 7th Son után, ami miatt sokan hátat fordítottak nekik.

NEXUS6 2016.09.04. 13:09:45

Nekem is néha jobban tetszenek adott együttestől a "rosszul sikerült" albumok, amelyekben esetleg váltanak stílusban is. Az emberkék, megvillantják pl. hogy a hörimetal együttes énekese tud énekelni is, a banda tagja meg nem csak a zúzáshoz értenek. De ez inkább a kevésbé ismert együtteseknek áll jól.

A listából a Chinese Democracy nekem is kifejezetten tetszett, 3-4 nagyon jól sikerült szám van rajta, szerintem. A Queensryhe megadott lemeze viszont egy 1999-óta tartó mélyrepülésnek marhára nem az alja. Szerintem valahol a Q2K-val olyan módon tértek már el annyira a zenei gyökereiktől, amit nem sok korábbi rajongó követett le, és egész egyszerűen adott stílusban (van ilyen stílus?) nem is túl jó. Ahhoz képest a Tate féle lemez, meg a banda többi tagja által vitt másik vonal már a visszatérés jeleit mutatja. A 2000-es évek időszakában ugye 3-4 egymás után kiadott "szarlemezről" beszélhetünk, ami azért egy rekord, mert mások már 1-2 után feladják, szakad az együttes, valakit kidobnak. :)

karikaV43 2016.09.04. 13:55:25

Hát ezek a lemezek tényleg szarok,sajna majd mindegyik zenekar a kedvencek között van.
A Maiden pont nincs,de ők nagyon egyforma lemezeket toltak,a talicska a Black album után és már azon is eléggé elfáradt,az itt szereplő albumot nem tudtam még mindig végig hallgatni annyira rossz.A Crüe legjobb lemeze éppen a Corabi-val készült első albumuk az tökös lett,utána már az is lejt menet.A Priest király Halforddal nélküle nem.A Scorpionsért és a Queensryche-ért meg kér utóbbiba sokkal több volt.

karikaV43 2016.09.04. 13:59:13

@MGB75: az lehetne egy alföldi magyar rock zenekartól,de nem tőlük.
Ez egy közepesnek sem mondható album a klasszikus lemezeikhez viszonyítva,sajnos a Mustaine bármennyire is gyökér jó zenéket ír.A Metellica zenészei úgy látszik nem igazán tudnak mit kezdeni magukkal.Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz az új lemez,de az új számtól nem voltam elájulva.Ezt nem adnák ki,ha nem az ő nevük lenne a lemezen.

Yoss 2016.09.04. 14:14:43

Hát aki a St Anger-t végig tudta hallgatni, az bármilyen aljasságra képes. Elég nagy fan vagyok, még a Load/Reload párosból is sok szám bejön, de egy akkora szart, mint a St Anger a világon még nem csinált senki. Egy hallgathatatlan fospüré. A Death Magnetic viszont szerintem nagyon ott van a pályán.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.09.04. 14:15:45

az egyik kedvencem a maidentől a virtual xi... na jó, mindegyik a kedvencem :) (nálam ott kezdődik a jó együttes hogy az albumaik 95%-a jó, a maiden ilyen, minden albumuk jó. a többi itt felsorolt együttesnek meg az albumaik 20-30%-a jó csak).

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.09.04. 14:16:31

@gwr: a no prayer a másik kedvenc maiden albumom :)

exterminador 2016.09.04. 14:29:08

A St. Anger nekem is bejön. Nagyon alulértékelik.

Old Shatterhand is Dead 2016.09.04. 16:03:37

@gwr: már meg ne haragudj, de pl a belinkelt angel and the gambler annyira, de annyira szar, annyira méltatlan az iron maidenhez, hogy arra szavakat nem lehet találni. énekelhetné dickinson, de megmenteni ő sem tudná.

az a lemez SZÉGYEN.

Ötperces Nickregisztráció 2016.09.04. 16:06:10

rozsdagyar.blog.hu/2016/08/30/top_10_a_tiz_legkarriergyilkosabb_rockalbum

Kilowog 2016.09.04. 16:51:10

@Old Shatterhand is Dead: a Virtual valóban nem a legjobb album, de ha Dickinson énekelte volna, ilyen listák közelében sem lenne. A lemez azért a szégyen kategóriától messze van, sőt szerintem jobb is mint az X-factor. Bayley nemvolt idevaló, csakhát Harris ragaszkodott az angol útlevélhez az énekesnél, abból meg akkor pont ilyen volt a kínálat.

youtu.be/yxn1EAY3TsQ
youtu.be/Zg8qEOsqTLg

para_noir 2016.09.04. 17:02:32

Nem volt pár napja egy hasonló poszt kb ugyanezekkel a lemezekkel? Na mindegy. Szerintem a listából a Mötley Crue lemez teljesen oké, a Chinese Democracy pedig egy kifejezetten jó anyag, én imádom.

G. Wolf 2016.09.04. 17:49:02

Az ilyen (szubjektív legrosszabb - fiókba maradhatott volna) listáknál mindig az jut eszembe, hogy aki összeállítja tud-e legalább egy ilyen rossz számot írni mint bármelyik erről a listáról... Még rosszabb esetben csak lejátszani sikerül-e az egyiket?

Asidotus 2016.09.04. 21:35:30

@G. Wolf: már ne haragudj, de ez a legszarabb érvelés, ami csak lehet.
Ha meghallgatod az idézett zenekarok legjobb lemezeit, akkor bizony az ide citált alkotások nagyon sok esetben nagyon halványnak tűnnek. Aki tudott készíteni egy Master of Puppets-et, az ne bénázzon a St. Angerrel. Vagy ha Steve Harrisnek volt füle kiszúrni Dickinsont, akkor hogy a búbánatban tudta Blaze Bailey kezébe adni a mikrofont?

forter 2016.09.04. 22:32:12

hát ízlések ugye...
nekem a st.anger hordóhangú pergője kifejezetten tetszik. :)
persze több albumon át már zavarna, de mint mindegyik metallica album, ez is igen faszán szól.
személy szerint nincs bajom, ha valaki kísérletezik, (nekem még a lola is tetszett... valamelyest... )
sőt. pl. a slayer egyhangúságát már kifejezetten unom.
az is bejött, h a korn bepróbálkozott a skrillex-szel.
machine headék (ők is befértek volna a listába egyébként :)) egyszer mellényúltak a rappeléssel, azóta sík ugyanazt nyomják.

2016.09.04. 22:37:25

@Old Shatterhand is Dead: ezzel nincs vitám, szar az is.

Csak a No Prayer-en meg ott van a Hooks in You vagy pláne a Holy Smoke, ami még szarabb. És nincs rajta egyetlen Clansman-szintű dal, ami kicsit árnyalná az összképet.

pepin_nymburk 2016.09.05. 06:16:05

A No prayer után letettem a Maident, a Load után a Metallicát, így engem nem érhetett csalódás :-)

NZperX 2016.09.05. 07:50:05

Maximálisan egyetértek a listával.

Annyi kiegészítést tennék, hogy rossz és gyalázatos lemezek között is van különbség:

Minősített esetek: A Virtual XI vagy a Chinese Democracy minden másodperce a zenekar nevének szégyenteljes sárba tiprása, aranyér-koszorús hányinger kategória.

Megfáradt zenekar nagyon benézett valamit: St. Anger, Demolition, Korn III, esendő de szerethető kategória.

Messziről bűzlik, hogy a zenekart sem érdekelte, hogy milyen pocsék, csak pénz álljon a házhoz: What about now, Eye II Eye, The high end of low, Risk.

Pocsék, de a rajongók sosem tekintették a diszkográfia részének: Frequency Unknown, Generation Swine.

gigabursch 2016.09.05. 08:00:28

@gwr:
Érdekes, nekem épp a No Prayer az egyik kedvenc albumom.
Tudom, hogy sokan nem szeretik, de nekem valahogy mégis nagyon bejön.

@pepin_nymburk:
A Metallica nálam a (Black)-kel írta ki magát.
Nagy hájp, de sok szar szám.

@Asidotus:
Na igen, az a Bék-íz nem a legjobb vékasztás volt. ALighanem szar volt az alapanyag is.

@para_noir:
De. Lásd:@Ötperces Nickregisztráció:

Cinkes 2016.09.05. 10:28:57

ez a lista kb közhely, ráadásul csak divatfikával van tele...

rocky_ramone 2016.09.11. 15:48:14

Tiltakozom, a Queensryche legszarabb lemeze egyértelműen a Dedicated To Chaos.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum