Ismét Budapesten a kurrens black metál színtér egyik legegyedibb zenekara, a New York-i Mutiliation Rites! A Darkthrone fanatikus kvartettet még a Tombs egykori dobosa, Justin Ennis alapította, hét év alatt pedig kisebb kultstátuszt értek el legendásan hangos és katarktikus koncertjeik, valamint a műfaj jellegzetes riffjeit punkos attitűddel, valamint thrash metálos és crustos hatásokkal ötvöző stílusuk miatt. A Pitchfork kritikusa által csak egy mocskosabb Convergehez vagy a korai Mastodonhoz hasonlított négyes tavaly februárban járt a fővárosban, most pedig a Wiegedood és a The Dead Creed társaságában visszatérnek, hogy az ősz valószínűleg egyik legsúlyosabb klubkoncertét adják a Dürer Kertben szeptember 20-án.
„A hangerőnek kulcsfontosságú része van abban hogy mi és a közönség is át tudjuk adni magunkat a pillanatnak. Olyan hangosan játszunk, hogy ha nem érted és érzed a zenénket, ott fogod hagyni a koncertet. Vagy ott akarsz lenni a közönségben, vagy nem. Nincs középút.” - nyilatkozta pár éve a Pitchforknak az egykori Tombs dobos Justin Ennis. Ez a fajta kérlelhetetlenség és kompromisszummentesség pedig a Mutiliation Rites esszenciája is egyben. Bár a zenekar gyökerei egyértelműen a Dissectionig, a Gorgorothig és a Darkthrone-ig nyúlnak vissza, a műfaj jellegzetes tremolókaros riffelésén át a színtért ötvöző nihilista agresszióig mindent sikerült a saját képükre formálniuk: hol úgy szólnak, mint egy corpsepaintes Motörhead, máshol mint egy amfetaminfüggő vérgőzös Magrudergrind vagy a már említett Mastodon – gyakran egy számon belül. Nem meglepő, hogy a két évvel ezelőtti Harbringerre már az egykori Today Is The Day tag Ryan Jones is beszállt hozzájuk, mint basszusgitáros/énekes – a két zenekar hasonló mértékben foglalkozott a műfaji korlátokkal; semennyire. Az ő oszló hullát idéző vokáljai és a gitáros George Paul megkínzott black metálos sikolyai pedig tökéletes kiegészítései lesznek annak a pusztításnak, amit a többi tag a hangszerén véghezvisz majd.
Ugyan a Wiegedood debütalbuma, a De Doden Hebben het Goed csupán tavaly jelent meg, a tagok addigra már olyan zenekarokban fordultak meg, mint az Amenra, az Oathbreaker, a Hessian vagy a Rise And Fall. Ennél is izgalmasabb azonban, hogy a lemez szakít az „anyabandák” leginkább a poszt-metál, a sludge és a hardcore háromszögében mozgó stílusával – a trió lecsupaszított dob-gitár-basszusgitár felállásban játszik atmoszférikus black metált. Hideglelős építkezések, tremolókaros riffelések, megkínzott sikolyok, blastbeatek, kegyetlen lelki hidegháború… kevesen tudják ennyire hitelesen megidézni az Ad Majorem Sathanas Gloriam-érás Gorgorothot vagy bármelyik másik második generációs skandináv black metál zenekart. A Wiegedood egyértelműen a műfaj egyik legnagyobb ígérete, akiket még karrierjük elején láthat a hazai közönség.
Az előzenekar, a The Dead Creed a The Psalm nevű görög death metal trió énekes/gitárosának, Thomasnak a szólóprojektje – melyet csak „katakomba bluesként” vagy „akusztikus death metálként” jellemez. Az aszkéta életmódjához illően a zene maga is lecsupaszított, főként egy gitárra íródott dalokat takar, amelyek egyszerre mélybe húzóak és esendőek, szakrálisak és profánok. Talán ilyen lett volna Towns Van Zendt, ha egy skandináv kolostorban nő fel, nem pedig Kolorádóban. További infók a koncertről ITT.
