Ahogy öregszik az ember folyamatosan rájön arra, hogy az élmények mennyire sokat számítanak az életben. Még azt is kijelenthetjük bátran, hogy fontosabbak, mint a birtokolt tárgyak (Oké, azért nem lenné szomorú, ha most valaki meg akarna ajándékozni egy csöves orange fejjel, úgy is jön a szülinapom). De tényleg már ott vagyunk, hogy azokról az emlékekről beszélünk főleg, amiket együtt átéltünk. Emlékszem, amikor a hajótetőn láttam a Karma To Burnt. Le voltam égve, egy vasam nem volt, mindösszesen egy sört bírtam inni a koncerten, de egy meghatározó élmény volt. Ezekre az élményekre kell alapozunk.

Kicsit szentimentális lett a bevezető, de nem kell vele foglalkozni, inkább arra fordítsunk egy kis időt, hogy megint itt volt Will Mecum és hozta magával az instrumentális Karma To Burnt. Mi a francot mondjunk erről az estéről? Az első előzenekart az interjú miatt totál ki kellett hagynunk. A Pozvakowskival én meg valahogy nem bírok megbékélni. Sokadik esélyt adtam a zenekarnak, de valahogy még mindig nem az én zeném. Elismerem, hogy beteg, elvont cucc, amit játsszanak és marhára össze van rakva, de nem az én zeném.

Will-ék pedig mindig meggyőznek. Egyszerűen a csávó a kisugárzásával már felhívja magára a figyelmet. Azt gondolnád, hogy itt ez a pocakos lepukkant, star wars fan hobo, mit akar ez még itt? Aztán megfogja a Les Pault és úgy picsán rúgja a menő über metalcore bandákat, hogy csak pislogsz. Ami a csávóról mindig eszembe jut azt egy interjúban olvastam. Megkérdezték tőle, hogy milyen effekt pedált használ? A válasza annyi volt, hogy megfogta a jack-jack kábelt és azt mondta, hogy csak ezt. Lehet, hogy ez a titka az egésznek. Annyira mélyről jön, zsigeri, ösztönös, koszos, mocsok ez az egész, amibe semmi sallang nem kell. Nem kell egy torzító pedál, nem kell bele egy visszhang. SEMMI. Csak és kizárólag ez az ember.

Mert azért lássuk be, Ő a K2B. És, ha ez még nem elég mesteri a csávó úgy köti le a figyelmed, hogy instrumentális zenét tol. Basszus, erre manapság a Russian Circlesön kívül ki a franc képes? De az is inkább elszállósabb zene, nem ez a tipikus stoner rock. Alapból nem találni már eredeti új stoner bandát. Ők meg... ahhh kész az egész. Ha fele ennyire jó zenészekkel lenne tele a világ, akkor nem kéne aggódni, hogy mi vár ránk. A fasza zene mellé pedig társul egy tökéletes kis mókás előadás mód, Ahogy nonverbálisan bír kommunikálni, ahogy tartja a hátát, ahogy görnyed, ahogy kalimpál a kezével, az egyszerűen fenomenális. E mellé pedig két szám közt még be is szól, hogy ő holnap nem dolgozik, tehát lehet másnapos, de neki ez a munkája, úgyhogy minden nap másnapos.

Hölgyeim, Uraim. Én leteszem mára a billentyűzetet. Annyit tudok mondani, hogyha nem voltál ott és szereted a zenekart, akkor nagyon nagy hibát követtél el. Amúgy meglepett az egész, hogy majdnem telt ház előtt játszott a zenekar. Pedig nem is régen, egészen pontosan féléve és három napja léptek fel ugyan itt, megkockáztatom, hogy fele ennyi néző előtt. Most meg a kisterem azért szépen megtelt. De így kell csinálni, menni kell az ilyen koncertekre, hogy élményeket szerezzetek! Hiszen ez a lényeg! Béke, Szeretet, Metal

FOTÓK: RÓZSA TAMÁS