Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az idei, szerencsére nem kevés zajos koncert után már kimondottan jólesett egy kis csendesülős, akusztikus, nem a torzítókról szóló, kvázi levezető buli. A magamban mintegy évzáróként elkönyvelt, ünnepi előadást az Ördögszekér akusztik és az Echonald spéci bulija jelentette nekem, melyet a pesterzsébeti Gitárpontban abszolvált a két formáció.

Be kell vallanom töredelmesen, egyik csapat előadását sem láttam még, pedig az Echonaldot már többször is beterveztem. Talán épp ezért kicsit (jó értelemben véve) furcsa is volt, hogy nem a "természetes" közegükben, hanem épp ilyen, áthangszerelt, mondhatni családbarátabb formában láttam őket, de ez legyen az én hibám, egyébként ez az egész este értékéből semmit nem vont le, sőt, talán így még kicsit közelebb is kerültem a dalaikhoz. Ki tudja? Mindenesetre az este vásárolt Echonald CD-t már át is pörgettem azóta, ami nálam egyértelmű jele annak, hogy abszolút pozitív hatással volt rám az előző napi hangverseny.

Na, de lássuk, milyen volt a két előadás! Az elsőként színpadra lépő, egyébként versek megzenésítésével foglalkozó Ördögszekér akusztik a nyitányban ének-gitár felállásban állt ki, majd pár dal után bővült ki az urak legénysége még a basszussal, illetve cajun/szólógitárral. És bizony, azt kell, hogy mondjam, ha lesz lehetősége rá, mindenki csekkolja le őket, mert nagyon jó bulit toltak! Székely Károly gitárost öröm volt nézni, hogy miket leművelt a hangszerén! Ezzel nem akarom kicsinyíteni a többiek érdemét, egyszerűen csak többször is azon vettem észre magam, hogy a gitárjátékot bambulom. A dalok között, a saját szerzemények mellett megszólaltak még József Attila, Ady Endre és Wass Albert versei is, miközben az akusztikus/világzenei aláfestés szinte egy pillanatra sem áll meg. Pont az a fajta előadás volt, amiből a bő egy és negyed óra után is el tudtam volna még viselni pár szerzeményt. Zseniális volt, én nagyon élveztem!

Utánuk az Echonald speciális, szintén kibővített társaságú, akusztik/unplugged bulija következett. Így, utólag azt kell, hogy mondjam, le a kalappal a srácok előtt, nálam abszolút túlszárnyaltak mindenféle előzetes elképzelést, elvárást! Meglátszik, hogy egy év munkája volt ebben az estében, de - ki hogy érzi - szerintem megérte a belefeccölt energiát. A közönség nagykanállal kajálta a szépen átszabott melódiákat, a fiúk pedig sorra szállították a jobbnál jobb átdolgozásokat. Csak ezen fellépésre az Echonald két taggal is kibővült, Hornyák Mónika énekesnővel és Kurucz Béla billentyűssel, akik - ahogy az egész zenekar - hihetetlen minőségi munkát végeztek. Külön tetszett, hogy megvoltak az összenézések, ökörködések, amiket a zenekarral többet találkozók már tapasztalhattak, még a relatív "komoly" környezetben is hozták magukat, minden megjátszás nélkül, ráadásul a vendégzenészek is külön teret kaptak. Móni - ha nem csal az emlékezetem - három dalban is egyedül vitte az énekes, Béla pedig az egyik dalt simán egy szál zongival kísérte. Na, nem mintha az nem lett volna semmi, amit a többiben is lezenélt! Jár, illetve járt is a külön taps nekik a koncert után!

Tetszett továbbá, hogy nem csak "kikapcsoljuk az erősítőt, aztán nesztek" kategóriás unplugged volt, hanem tényleg mindegyik dal más arculatot kapott, de nem csak önmagához, hanem a többiekhez képest is. Volt itt flamenco, blues és ahogy írtam zongorás ballada is, nem lehetett megunni, ráadásul a dalok is úgy lettek felsorakoztatva, hogy az érdeklődés az első perctől az utolsóig fennmaradjon! Többször is olyan szinten elmerültem a dalokban, hogy csak azt vettem észre, hogy öntudatlanul bólogatok és jár a lábam. A nagyérdemű is énekelte a már-már klasszikusnak számító Echonald dalokat, néha csodálkoztam is, hogy Móni, Feri és Márió mellett honnan jön a negyedik, ötödik és sokadik énekhang - hát, bizony a közönség volt! Zseniális és felemelő élmény volt nem csak nekem, de láthatóan Echonaldéknak is! A tapsvihar többször is olyan erejű volt, amit én ilyen kis helyen talán még nem is hallottam. És hallhatóan ez nem "kötelező" taps volt, hanem a ténylegesen, a munkával kiérdemelt fajta. Tényleg megdolgoztak érte a srácok.

Sok helyen olyan szinten átgyúrták az eredeti dalt, hogy talán csak az ének szövege és dallama emlékeztetett rá, tökéletesen megváltozott az arculata az egésznek, úgy gondolom, de ezt talán nekik is mondtam, hogy érdemes lesz ezt a vonalat többször is feleleveníteni, mert nagyon jól áll nekik! Valahogy minden egyes dal külön életre kelt, csak ismételni tudom magam: élvezet volt hallgatni!

Úgy vélem, ennél jobb bulival nem is zárhattam volna magamban a 2016-os évet, mivel egy igazi, családias hangulatú, a közönséggel oda-vissza lélegző, teljesen profi előadást láthattam mind a két formáció jóvoltából. Hogy kicsit nyúljam Feri szavait: "Nagyon szépen köszönöm szépen", hogy ott lehettem!

Az Echonalddal a koncert előtt egy interjút is készítettem, melyet pár napon belül itt, a Rockstationön olvashattok!