Ha már nemrég megtudtuk, hogyan reagálnak a mai tinédzserek Marilyn Manson zenéjére, kíváncsi lennék, mit szólnának Manson úr egykori gitárosának nyolcadik szólólemeze hallatán. Fogadni mernék, hogy a közönség döntő többsége még megnevezni sem tudná a hamarosan Magyarországon is fellépő rocker kísérőzenészeit, és, nem feltétlenül tudom hibáztatni őket. Tény, hogy egyetlen szólóprodukció sem ér semmit megbízható zenészek nélkül, és az is igaz, hogy folyamatosan a háttérben lenni nem hálás feladat. Egy idő után szinte mindenki megpróbál egy kis szeletet hasítani a figyelemből, a szerencsésebbek pedig akár szólóban is meg tudják mutatni magukat. Nagyjából ezt az utat járta be John 5 (született John William Lowery) is, aki a napokban adta ki Season Of The Witch címre keresztelt albumát.
Őszintén, a cikk írása előtt fogalmam sem volt arról, hogy az egykori Manson, jelenlegi Rob Zombie gitáros John 5 instrumentális szólóalbumokat ad ki több, mint egy évtizede. Dereng, hogy a nevét láttam zeneszerzőként a 31 film stáblistáján, és talán az arca (ami alatt a makeup-ot értem természetesen) is előttem volt pár Marilyn Manson klipből, de az, hogy ezen túl is létezik önálló karrierje, nem igazán foglalkoztatott. Az új albumot lehetne a háttér ismerete nélkül is bemutatni, viszont talán jobban érthető a Season Of The Witch, ha valamivel mélyebbre ásunk.
Mert érdekesség az akad bőven még egy ilyen kevéssé ismert életműben is, mint amilyen John 5-é. A gitáros serdülőkora óta saját jogon és néven zenél, stúdiózik, dalokat ír a legnagyobbaknak. A kilencvenes évektől kezdődően dolgozott a zenészek szűk elitjével, így – a teljesség igénye nélkül – játszott David Lee Roth zenekarában, írt dalokat Paul Stanley-nek a Kissből, Rod Stewartnak vagy éppen Ricky Martinnak (igen, neki!), emellett főállásban tagja volt Marilyn Manson, majd, ahogy jelenleg is, Rob Zombie kísérőzenekarának. Még elolvasni is kimerítő, hogy mennyi kollaboráció, dal, produceri munka fűződik a nevéhez, és mégis, valamit maga is hiányolhat a karrierjéből, amit a szólómunkák által gondol elérni.
Viszont valószínűleg az sem véletlen, hogy az emberek többsége inkább ismeri a Fight Song-ot, mint bármit az előző John 5 lemezekről. És ez egyáltalán nem azért van így, mert utóbbi lemezek instrumentálisak. Az igazi ok az, hogy szükség van Marilyn Mansonra vagy Rob Zombiera ahhoz, hogy a kétségtelenül létező szikrát lángra lobbantsák. Nagyjából itt érünk el az írás aktuális tárgyához. A Season Of The Witch sokkal inkább értelmezhető portfólióként, mint önálló rockzenei alkotásként. Van itt minden: Malmsteen-féle gitárnyúzás (The Black Grass Plague, Making Monsters), jazz (Hell Haw I.G.R.), klasszikus metál (Guitars, Tits And Monsters), érzelmes lassúzás (Behind The Nut Love), Nine Inch Nails jellegű indusztriál zúzás (Season Of The Witch) …csak az egész nem vezet sehová. Olyan érzés volt a lemezt hallgatni, mint egy csatár promo dvd-jét nézni: hallom, hogy mire képes John 5, mennyi mindent el tud játszani, és ha menedzser lennék, aki gitárost keres, egészen biztosan megpróbálnám kideríteni a mobilszámát. De a zenehallgatók döntő többsége nem producer, és lemezt azért vesz (tölt le), mert szórakozni szeretne. És erre nagyon kevés esélyt ad ez a produkció. Persze, van egy-két jól megírt téma, amiből valaki egyszer még nagyon jó dalt is kerekíthet, de összességében az egész céltalan, jellegtelen, felesleges.
Igazából nem is tudom megnevezni, kinek lehetne ajánlani a Season Of The Witch-et. A gitárzenék rajongóinak ott van Satriani, vagy a Devin Townsend anyagok, az elvakult Manson/Zombie rajongók meg úgyis fél perc után kikapcsolnak, mert ez itt nagyon nem a Beautiful People. Elképzelhető, hogy lesz olyan, akinek bejön ez az eklektika, de a szomorú valóság az, hogy mindenki jobban járna, ha ilyen albumok helyett John 5 inkább Rob Zombienak írna dalokat. (1.5/5)
