Ez egy rövid koncert rövid beszámolója.

Mert hiába várta az ember hónapokkal ezelőtt. Az idő dübörög, fut, vágtat. Aztán a koncert napján összefut minden. Már úgy volt, le sem jutok. De végül mégis engem talált meg a sors, hogy tudósítsak a koncertről, így sok választásom nem lévén lóhalálában levágtattam. Egyszerűbb lenne leírni ki nem volt ott. Régisulis arcok mindenhol. Egész este ott lettem volna, és pofáztam volna a sok ritkán látott arccal. De sietni kell. A koncert is kezdődik.

Meg sem melegszem, és Civarelli már fent nyomja az Új Irányt. Legendák, akiket még sosem láttam így együtt, de most nincs helye a szentimentalizmusnak, mert nem erről szól. Abszolút a máé a Gorilla, pont úgy, mint 30 éve. Mit sem kopott a fénye. Végigmennek a diszkográfián. Nincs nehéz dolguk, jó ha megvan 50 perc. 50 perc és 30 év. Nem sokan lennének képesek ezt utánuk csinálni. Legendák a színpadon, és a nézőtéren.

De ez most nem olyan, mint anno. A srácok fent, és a srácok lent azóta már más emberek. Lenyugodtak, megbékéltek, egzisztenciát teremtettek, gyerekeket neveltek fel, vagy éppen azt teszik most is. Így a buli is csordogál. Másra számítottam. Nem vagyok csalódott, csak furcsállom.

De miért is? Hiszen én sem nyomom elől, álldogálok, és pofázok egyfolytában. Mert valaki mindig felbukkan. És közben remek aláfestő zene szól. A Warzone, a Youth of Today, a CIV, a Quicksand. Ott vannak fent a színpadon, ahová mindig is tartoztak, mi meg itt lent. A Youth Crew nekünk zenél.

Jöjjön még 30 év, s legyenek ott fent. Mi meg lent. Mert jól van ez így. A hardcore punk ma is él, de a legendákra szükség van.Kell a táptalaj a jelennek. Soha rosszabb szülinapot Hajó, köszi a halakat! /a fotó nem a helyszínen készült/