Nem hittem, hogy lehet hidegebb időben koncertre menni, mint azt tettem vasárnap. Hétfőn azonban még is sikerült a Dürer Kertbe úgy ellátogatni, hogy a rövid úton is majd megfagytam. De a fagyos idő sem tántoríthatott el, hogy megnézzem azt az estét, ahol az élőhalott nu-metal műfaj mutatja meg magát.
A nu-metal halott. hangzik el sokszor ez az idióta mondat. A Limp Bizkit mindig is béna volt, a Korn a Demokon jó volt, a Deftones meg tini zene volt, a Linkin Park meg amúgy is eladta magát. Ezeken a kijelentéseken mindig jót mosolygok. Szerintem, a nu-metal nem élőhalott, hanem egy igazán élő dolog, ami továbbra is bennünk tartja a fiatalkori lelket. Az a generáció vagyok, aki tízen éves kora hajnalán ismerkedett meg ezekkel a zenékkel. Így félig meddig a retro jegyében indultam neki az Alien Ant Farm koncertjének.
Igyekeztem relatíve korán érkezni, de hála a tömegközlekedésnek a Local H végére értem csak oda. A duó érdekes volt azalatt a kemény egy szám alatt, amit hallottam belőlük. Mondjuk nem értem mi értelme annak, hogy felvételről mennek a basszus sávok…. De mindegy is, mert erről a bandáról nem sikerült tökéletesen átfogó képet alkotni, így nem is ítélkezem.
A Soil-ra rengeteg ismerős mondta, hogy meg kell nézni, mert legenda. Ez a legenda eddig kimaradt, ellenben viszonylag hamar magával ragadt a hangulat. Az énekesük egy remek frontember, aki iszonyatosan jól kommunikál a közönséggel. Ma már szokványos, hogy két szám közt, a közönségből valaki elordítja magát, hogy OSSIAN! Még ezt is remekül fogadta a srác, és érdeklődött is, hogy mi is ez a kifejezés. A koncert alatt, viszonylag többen megcélozták a színpad előtti részt, mint a bárpultot, így egy igazán kellemes koncert kerekedett. Ahogy közeledtünk a műsor vége felé a hangulat egyre inkább jobb lett. A ráadás alatt a frontember már a közönség közt tolta és így olyan érzésed volt, mintha egy házibuliban lennél. Sajnálom, hogy korábban nem ismerkedtem meg a munkásságukkal, mert akkor talán még jobban élvezhettem volna a koncertet, de így is egy remek hangulatú, felejthetetlen buli marad a számomra.
A kiíráshoz képest késében volt az Alien Ant Farm. Sokakkal ellentétben nekem az AAF nem a Michael Jackson átdolgozással lett kedvencem, illetve nem amiatt figyeltem fel rá. A Wish című dalok szerepel a Tony Hawk Pro Skater háromban. Emlékszem, hogy arra és a CKY dalra voltunk totál rá pörögve. Arra lehetett a legjobb kombókat és trükköket tolni, imádtuk. Természetesen, ha nem figyelsz oda, akkor elsiklasz olyan dalok felett, mint a koncerten Chester emlékének ajánlott Attitude, vagy mondjuk a klipes These Day. Úgy álltam neki az estének, hogy nincsenek elvárásaim. Látok egy hakni bulit, amivel megpróbálnak egy elfeledett kort felidézni majd. Ehhez képest olyan bulit kaptam az arcomban, hogy az valami hihetetlen. Hiába nincsenek a srácok benne úgy a köztudatban, hiába csak egy-két számról ismerik őket. Annyira profik, annyira energikusak, annyira…. Nem is találok szavakat. Az előző estés Sepu koncert is vitt magával, de itt még több energia volt, még jobban éreztem magam. Ami a legviccesebb az egészben, hogy legalább voltak annyian, mint a thrasher legendán előző este.
Tök fölösleges szaporítani a szót, aki kihagyta ezt a bulit és szereti az ilyen zenét, az egy hatalmas hibát követett el. Jó eséllyel nem fogjuk többet látni ezt a zenekart itthon. Remélem, hogy lesznek még hasonló retro bulik a jövőben is, ahol megmozgathatom a beállt nyakamat.
Béke, Szeretet, Metal
Fotók: Réti Zsolt, a további fotókat IDE KATTINTVA éritek el.
