Már öt éve, hogy elhunyt a Slayer gitárosa, Jeff Hanneman. A szőke húrmester, akinek több Slayer-, sőt, metaltörténeti klasszikust, így egyebek között az Angel Of Deathet is köszönhetjük, finoman szólva is nagy hatással volt az elkövetkező zenekarok stílusaira. Erről a nem kis hatású emberről emlékezett most meg a zenekar volt dobosa, Dave Lombardo.

A Slayer hangzásáról: "Jeffnek hatalmas hatása volt a Slayer hangzására. Akkoriban a tipikus metalzenékért voltunk oda: Judas Priest, Iron Maiden, Rainbow, Deep Purple, tudod. Aztán Jeff egy nap borotvált fejjel állított be a próbára. Mindannyian néztünk, hogy "Ácsi, Jeff, mit csináltál?!". Ő meg: "Punk vagyok. Vége." Aztán hozta magával a zenéit. Néhány lemezt, kazettát: Black Flag, TSOL, Minor Threat, Dead Kennedys, Circle Jerks. Erre én: "Azta, melyik kő alatt bújkáltam eddig? Ez fantasztikus!" Ez egy hatalmas vízválasztó pont volt. A dalaink gyorabbak, agresszívebbek lettek azután. Ő volt az, aki behozta ezt az elemet a Slayer zenéjébe."

Hanneman munkához való hozzáállásáról: "Amit talán sokan nem tudnak, hogy Jeff volt zenei értelemben a legképzetlenebb közülünk. Még kezdő volt, amikor csatlakozott. Én két, vagy három bandában már voltam előtte, de neki a Slayer volt az első. Nem sokat tudott, de lassan fejlődött, játszott, képezte magát. Kb. úgy volt, hogy "Azta, haver, ezt kikalapáltad rendesen, ráadásul magadtól!"

Saját magának csinálta a dalok demóit, amikor írt. Leprogramozta a dobokat, már megvoltak a fejében a részek, teljesen máshogy csinálta, ahogy Kerry. Emlékszem, egyszer beszólt a dobsávba. Azt mondta: "Ó, ez tetszik, nagyon finom! Tedd finomabbá!". Vagy amikor egyszer egy tipikus rock ütemmel álltam elő, ő egyszerűen csak "nyálasnak" titulálta. Meg kellett ugrania egy szintet, ha rajta akart lenni az albumon. "Finomnak" kellett lennie."

Hanneman érzelmes oldaláról: "Évek múltán, talán az utolsó fél évben, amikor a Slayerrel turnézott, Jeff ott ült a buszon és elemezte a koncerteket. Mondta: "Baszki, ember, az Angel Of Death nagyot szólt ma este!". Aztán néhány itallal később ezt mondta: "Én írtam azt a szart, Dave! Én írtam!" Nagyon büszke volt azokra a klasszikusokra, amiket ő írt. Nagyon büszke volt mindenre, amit csinált."

Az eredeti, angol nyelvű interjút IDE KATTINTVA éritek el.