Érthető okokból most nagyon meglódult az AWS szekere. Én mondjuk egyáltalán nem sajnálom tőlük, az Eurovíziós Dalfesztiválnak nevezett valami előtt is már egy nagyon szimpatikus csapat voltak, azóta is tartják ezt a képet. A Barba Negrás lemezbemutatón, amin az új, Fekete Részem című korongot mozgatták kicsit meg, is vitték tovább az AWS-i tradíciót: azaz a baráti hangulatú, emberközeli, de emellett nagyon is intenzív zúzdát.

Az, hogy már hetekkel a buli előtt telt házas lett az esemény, nem ért túlzottan nagy meglepetésként. Most egy ideig a csapat neve amúgy is egy kisebbfajta brandként fog pörögni, én meg csak szurkolni tudok érte, hogy minél tovább és minél tartalmasabban tudják kihasználni a hirtelen jött plusz népszerűséget, esetleg még növeljék is azt. Ha ilyen albumok fognak születni, mint a már említett korong, akkor az esély adott. Szóval, tele lett a klub, volt lehetőség jótékonykodásra is, plusz a koncert előtt egy dedikálós-pacsizós sessiont is tartott a csapat, teljesen le a kalappal. Mondjuk én egyiken sem vettem részt, de akkor is: adakozhatsz, találkozhatsz a kedvenceiddel és még egy jót is szórakozhatsz. Mi kell még, a napi jóérzéshez, komolyan?

Az első fellépő a Tiansen volt, akiknek az elején sajnos igen tompa hangképpel kellett, hogy bizonyítsanak. A csajfrontos csapattal eddig még nem találkoztam, de úgy éreztem végig, hogy van potenciál a dologban, elég szép jövőt jósolok nekik. A dalok rendben voltak, nyilván majd ha kijön a lemez, lehet majd igazán kiélvezni azokat, de így is azért nagyon adta a dolog. Radó Éden nagyon energikus és cuki frontlány, már csak a többieknek kellene picit talán kevésbé statikusnak lennie és fel fog robbanni a színpad. Így tovább, nekem tényleg szimpik voltak! Szerintem még fogunk találkozni.

A Down For Whatever nevével már azért többet találkozik az egyszeri metalos, mostanában nagyon pörögnek a srácok. Mármint a nevük, de amúgy ők maguk is a színpadon. Nagyon rutinosan adagolták a dalokat, amelyek mondjuk nekem kevésbé hatottak, de a közönségből sokan nyomatták együtt a csapattal. Diószegi Kiki az ujja köré csavarta az arcokat, akik persze vevők is voltak mindenre. Teljesen profi showt adtak a srácok, nem vitatom el a népszerűséget tőlük, lehet, hogy csak a hangosítás nem volt a legjobb, ahol álltam, ezért nem tudtam élvezni annyira a dolgot.

De aki eddig nem találta meg a számítását, az ezután következő jó bő másfél órában úgyis kiélhette minden vágyát, hiszen azért csak az AWS volt az este fénypontja, minden összegyűlt miattuk vándorolt ez a Negrába. Ahogy már írtam is, a napokban jött ki a Fekete Részem, ennek megfelelően jó gazdagon ki is lett adagolva a CD a szettben, ha jól számolom legalább hét tétel képviseltette magát a sorban, ami teljesen tisztességes dolog. Ha már egyszer bemutató, ugye...

Hogy pár konkrétumot is soroljak, rögtön nyitásnak volt Fekete részem, X/0, eggyel korábbról a Te is félsz, aztán Hol voltál?, még ha nem is pont ebben a sorrendben. A srácok sorra dobálták be az ászokat, amiből nem egy paklivaló van nekik raktáron. A teljesség igénye nélkül volt még ezekből az adukból Budapest, Éjjeli tánc (előtte sikeres lánykéréssel, innen is gratula!), Lakatlan ember, Éjjeli járat, Sorsforgató, Nem fáj, Temetetlen halott az Ossian-tributeön is megjelent Éjféli lány és természetesen a világslágernek mondható Viszlát nyár. Közben jöttek-mentek a vendégek, pl. Bodor Máté is tiszteletét tette, nagyon rendes dolognak tartottam azt is, hogy a mozgássérült rajongó végig ott lehetett a színpadon. Mindeközben nem állt meg az élet egy percre sem a színpadon, a srácok oda-vissza szétszakították a helyet, miközben ahogy illik, a közönség is ette minden mozdulatukat, hálálta meg a törődést. A zenekar meg hálásan köszönte mindezt a közönségnek. Nekik tényleg elhiszem, amit mondanak, tényleg látszik rajtuk, hogy őszintén jólesik nekik ez az egész. Ment a mozgás fent-lent, a látvány és a hangzás príma volt, teljesen elégedett voltam a bulival. Talán még többet is kaptam, mint vártam volna. Csillagos ötös!

Szerény véleményem szerint az AWS felnőtt a magyar élvonalba és meg is érdemlik, hogy ott legyenek. Ezt gyönyörűen, tanári módon demonstrálták a koncerten, ahol az előzenekarokkal együtt egy hatalmas örömünnepet csaptak. A zenekar nagy erénye, ami remélem, soha nem fog kikopni belőlük, hogy nagyon emberközeliek, nagyon barátiak, nem felejtik el, hogy nem a közönség van értük, hanem fordítva. Hatalmas köszönet ezért a koncertért, de komolyan! Remélem, még legalább egyszer ennyi van ebben a csapatban! De legyen inkább több!

Fotók: Dávid Zsolt, további képeket IDE KATTINTVA találtok.